kirschner.anita blogja

Mennyit ér?.

 

Mennyit ér az érzelem,

Ezen a szívtelen mérlegen,

Ahol tettek érvelnek,

S figyelmet csak anyagnak szentelnek?

 

Álmokból táplálkozom,

S nincs más a szemedben csak szánalom,

Barátságunk mennyit ér,

Milliók vagy csak pár fillér?

 

S a jövőm mennyit ér neked,

Eladóm a hitem, s cserélem valóságra veled,

Árából realitást veszek, a szárnyaló embereket úgy sem szeretitek,

Fájdalom látni kiket áldozattá terheltetek, ezt az én szívem nem engedi meg.

Szó

 

Szólj hozzám emberi szóval, hogy értsem, s szívemig érintsen,

Mit vársz tőlem, hogy az legyek, aki nem lehetek, mást nem tehetek,

Lehet, mást hittél, s ha kérdeznél rólam, mindenki mást mondana a múltban,

Jövőben sem lenne másképp, s minden szó egy ajándék,

Mutat, gazdáját vetíti, tárgyát, akár repíti, magaslatokba, vagy taszítja mocsokba,

Szavaink, mint nagykövetek, idegen országokba repítenek,

S ha ott találod magad, ahol nem akartad, vajon hol van szavad?

 

Szólj hozzám emberi szóval, hogy értsem, s szívemig érintsen,

Vártam ezt a pillanatot, hogy szóljak,

Szavaink gyöngysorról lepattanva szétszóródnak,

Van, amelyikben elcsúsznak, végzetesen megbántódnak,

Van, amelyiket életen át őrizgetik, miért adtad, nem kérdezik,

Van, mikor a féltő szavad porba szórják, s észre sem veszik,

Van, mikor oltalmazó jó szó, gúnynak tetszik, majd félreteszik.

 

Szólj hozzám emberi szóval, hogy értsem, s szívemig érintsen,

Száz meg száz féle szikrázó csillám por, hinted felém,

S oly, mintha csillagokat hoznád elém,

Pedig csak szemem káprázik, a csillám portól nem látszik,

Ez a valóság ábrándja, s csak nekem játszik.

Kerested hol a rés, s kértél higgyek neked,

Hittem a szót, mi elhagyja eszed.

 

Szólj hozzám emberi szóval, hogy értsem, s szívemig érintsen,

A szó, mely elszabadult tőled, rakoncátlan vadként bánthat, s lehet, árthat.

Szelídíted vadad, vagy szavaid szándékosan harapnak?

Mielőtt még szétmarcangolt tetemek felett találod magad,

Gazda, ha nem figyelsz, nem marad,

Ember, ki miatt ügyelsz, mi szavad,

Ebadta, mint állatáról gazdáját ismerszik, s szaváról ember tetszik.

 

Szólj hozzám emberi szóval, hogy értsem, s szívemig érintsen,

Van az a szó, mely simogat, körülölel s elfogad,

Bársonyos ölelése, ringat, s tudatja mit tart, rólad,

S mit akar most is, nem féltve, csak kérve, tudva,

Szándékom látja, tiszta, mint csillag az égen,

Csak hallgass meg, ezt kérem,

S minden vágyam elértem.