kifordultam

jellemet és tartást nem ad ingyen senki, se pénzért.

tán a hozott anyag adja meg azt, és arra születni 

kell. szív, lélek tartalmazza s az ész, aki szolga

s úr. ő dönt jól, rosszul. a szellem is annyira fontos!

istent játszol...a legjobb lenne magadba benézni.

napszelet

almaláng

kéktáj

seblámpa

holtív

mindegyik út úttalan mindegyik álom ébredést szül 

lehetne tavasz
a lélekben is
csak száraz hanga
esőtlen tengerszemek
kinn és benn is szinkronicitás
........


rügy kattan
kivérzik
ropog a szó
léleksortűz

ködöt köpköd az ég,
hurutos, nyálkás a reggel.
sípol a sárga a jászain, tüdőbeteg.
lemaradunk az életről, milliméterekkel,
mintha még érezzük,
a többi monoton magunkbafeszülés.

van, aki ül, mint közöny a szemben.
ruhák, kabátok, lábakon lábak, arcátlanság.
a jóság döglött rügy,
a színtelen szíveket rég befalazták.

egy állomás, kettő, három.
gép, kavargás, tömegmagányosság.
kiömlünk a hatosból,
szennyes víz, miből már istent is kimosták.