kifordultam

hogyha tapasztalat által mesterré faragod meg

lelked: meg vagy mentve. de akkor, hogyha akárki

dőre szavára felülsz, s buzgón téríted a nyájat

egy szakadékba - mi nyomja ki két szemed - akkor amit te

megteszel: az rossz. ostoba, balga meg esztelen is vagy. 

minden szót, mi sötét, betekerhetsz gyolcsba, de nem lesz

más, mint álca. a rút mocsok átüt azon. csak a jót vesd

földbe, a mű, a hamis káros. gaz, gyom, van elég itt,

nem kell több. semmit ne tegyél - vagy mind igazat hints.

Süvít a szél, felhőt fodroz, 

varjú, csóka havat foltoz;

közeleg a karácsony.

A kismackó fejen állva

kesereg, hogy: - Hol a málna? 

Mind megette a nyáron.

Barlangjában nincsen lekvár,

mert a mackó nem konzervál,

s kompót sincsen málnából.

Paplan alatt van tavaszig

a brummogó maci, s alszik,

ki se kel az ágyából.

jellemet és tartást nem ad ingyen senki, se pénzért.

tán a hozott anyag adja meg azt, és arra születni 

kell. szív, lélek tartalmazza s az ész, aki szolga

s úr. ő dönt jól, rosszul. a szellem is annyira fontos!

istent játszol...a legjobb lenne magadba benézni.

most nem kertelek, és nem rejtem véka alá el,

mondani kell: jellemtelenül ha te bárhol is így csalsz,

álszent istennő, talpadra, te képmutató, s fals,

hagyd hogy rögvest kössek, uram, pár útilaput fel.

a homokvárhoz kell lapát s a víz,

s úgy istenigazából a homok se árt - 

ha van. s jöhet egy lány, talán alíz.

a napra fogjuk rá: legyen júni, s medárd,

mert ez nem éppen a téli szánkóverseny.

aztán a lány ha  néha kézimunkált

akár medárdon, akár ezen a versen,

s az eredmény ilyen esztétikumált:

a medárdi júni szép napon

még összejöhet egy homokhalom...

homok a lét és fenn a hold egy bója. 

de mi a görcs a mozgatórúgója?

van-e, ki a célnál hazavár?

egyszer mindent elhord úgyis a dagály.