Lélekdarabkák

Összetört szívek mindenütt

Ki merre jár- arra üt

lyukakat vályunk egymás lelkébe

s ugyanazt kapjuk cserébe.

Meggondolatlan nagy szavak

Mit az idő vasfoga el nem marhat

S a törésvonalak mentén

egyensúlyozunk gyengén.

Életünket átívelő hidakon-

átkelünk zúgó folyamokon

Néha megállunk-visszanézünk

Keressük a tükörképünk.

Eldobunk s meglelünk kincseket

törünk s gyógyítunk szíveket.

Őrizgetjük lelkünk darabkáit

Melyek kemények mint a gránit.

S várjuk egy életen át a mestert

ki majd hozza azt a vegyszert

Mely felpuhítja fagyott lelkünk

S elmondhatjuk: Most már éltünk!