kicsisziv blogja

Ma ismét gondolok Rád

Érhet ezért ezer vád.

Egy pillanat és Veled vagyok

Úgy is, ha Te nem is gondolod!

Ismét azon elmélkedem

Vissza vajon hogy szerezzem

Mit egy éve elvesztettem

De csak érte epekedem?

Nem találok rá jó választ

Idő és tér jól elválaszt

De ha hívnál csak egy szóval

Odavágtatnék egy lóval! :))

Lepattannék az aszfaltra

Megölelnélek kajakra

Ünnep lehetne az a nap

Jöhetne az eskető pap. :))

De nem így lesz, jól tudom

A várakozást már unom

A lovamat is eladom

Ha hívnál, majd az utat legyalogolom! :)) 

Miért kérded?

Miért nem érted?

Miért jöttél?

Miért mentél?

Miért nem írsz?

Miért is sírsz?

Miért ezt kaptam?

Miért azt adtam?

Miért várlak?

Miért nem hívlak?

Miért nem érted:

Szeretlek Téged!  

Leült velem szemben

Nézett rám csendben

Szemében bánat ült

A mosolya messze tűnt.

Csak nézett rám, szótlanul

Kezével értem nyúlt.

Megfogta két kezem

Hangtalan...csendesen.

Nem szóltam,csak vártam

Szívemet kitártam

De nem szólt... hallgatott

Csak erősen fogott.

Ült ott egy ideig

S én fogtam a kezeit

Ingerült néma csend

És szó csak nem érkezett.

Megszűnő külvilág

Szívben nyíló kis virág

Egy mosoly, majd ölelés

Suttogás, nevetés.

Már szóra nyílt az ajka

Azt láttam én rajta...

Ám ekkor hangos zaj:

Az ébresztőóra megszólal. 

Megfagyott természet, dermedt faágak

Megjött a kemény tél-súgják a világnak.

Fázik minden lélek, füstöl a sok kémény

A rügyedező fáknak nem túl nagy az élmény.

Most kell összebújni azzal, akit szeretsz

Ne várj.. ez a legjobb, amit tehetsz.

Igyál forró teát vagy forralt borocskát

Ne várd ma a fénylő-ragyogó Napocskát!