(Lélek)Vihar

Sötét felhők közelednek

Csend borul a tájra

Messziről is idehallik

Kutyák ugatása.

Felébredt az alvó szellő

Nagy fák közt táncot lejt

Leveleit símogatja

Egyet-egyet földre ejt.

Távolban nagy fény villan

Morajlás utánna

A szellő elillan...

Vihar kél nyomába.

Dühöngve, tombolva

Tör a csendes tájra

Tépi a fák lombját

Recsegnek az ágak.

Villámok csapkodnak

Sárga fényük szórják

Útra kelő falevelek

Holtak táncát járják.

Csak a szomjas Föld örül

E különös zajnak:

Eső zúdulását várja

Mi szomjat olt a tájnak.

Hull az égi áldás

cseppre csepp érkezik

Áztatja a földet..

Szárazság eltűnik.

Alábbhagy a vihar

Mennydörgés továbbáll

Előbújik a Nap is

Első illata száll.

Csodás híd épül

Ég és Föld között

Végtelen szivárvány

Színekbe öltözött.

Testünk is egy táj

Hol néha vihar jár

Könnyünk az esőcsepp

Mosdatja lelkünket

A jó szó a napsugár

Bánatunk tovaszáll

S a szivárvány alatt

Tán boldogság fakad.