Letargia

kicsikincsem•  2014. szeptember 2. 08:11

Szobád mélyén üldögélve,

csöndben sajnálod magadat,

megadóan sóhajt belül 

az eltékozolt pillanat.


Kinyitsz egy könyvet

nem tetszik, amit látsz...,

gyorsan túllapozod, tán

jobb epizódra találsz.


Enni támad kedved,

de nem ízlik az étel,

a szemétbe dobod,

néma büszkeséggel.


Bánt már a félhomály,

ám csukod az ablakot,

nem érdekel, odakint

a nap hogyan ragyog.


Eseng még az akarat 

elfojtod erőtlen vágyát,

ágyadba engeded helyette,

gőgös vetélytársát.


Cirógat a depresszió,

elringat a letargiád.

óva int a lehetőség,

fejére húzod a párnát...


Alkony


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2014. szeptember 2. 14:11

Törölt hozzászólás.