kevelin blogja

Lezárom a napomat

Mert már késő este van

Most is megállapítom

Nem tőlem függnek azok

Hiába a sok remény

Hamis hittel ámítva

Szerveznek ők tüntetést

Nincs megállapodás se

Sorsunk visszük magunkal 

ha  szerencsès jó tetszik

De ha mégse jajgatunk

Mindig többet akarunk

Tèves úton jár az eszem botlazódó suta

Csuda

Tanácsot kérek tőle mondja  hogy nem kapható 

Nincs eladó

Én megèrtem ès nincs reményem tőle 

Kurta  kies tájon nem jeladó

 csak úgy van

Töröm  fejem kerek alfába kábul

Igenis van az a híres mondás nincs 

Maradás  ès van lemaradás

Keresem az  ösvényt mely mutatja

Az írányt 

Hol elègedett vagyok  minden kerek

Na az kell nekem

Nagy egèszben piciny körök nekem is

léteznek

kárognak a varjak  keresd csak keresd

Fórumban adott szavak alapján írtam

Àlmaimban làtom a képet
Mikor hazatèrtem a játszótérről

a sparherd mögül előlépett
Anyám s arca ragyogott a fénytől

Nem tudtam a fèny testvère  árnyék

 titkolták az èlet olykor mily sötét
Lehet a gondokkal  szépnek látszik
Szeretni a  lekötöttsèg börtönét

És hallgatott szája mosollyal lezár
 Távoli morallyal finom a csend

 Rosszalkodtam gyermeki daccal

Tudtam engem a szabadság vár
mi az mi kötelességem alól felment
Anyám mondja pihenj még marasztal

Fórumban adott rímekre írtam

Hol vagyok én

És kicsoda 

Válaszom

 Egy   senki aki

Nem csak olykor

Gyakran szeret írni

Költő vagyok 

Voltam leszek

Gördülnek a percek

 Jobb én már soha de soha

 Nem leszek  érzem 

Ügyetlensègem szègyenlem

Àm legyen mentsègem

 Az írást szeretem

Kelekotya szúnyog

Betett nekem

Vérem szíva

Csípkedő matek

Nincs kegyelem 

Nincs menekvés 

Nincs maradás

Elmegyek èn onnan

Többè engem nem lát

Röpködjön vèrütött

Egyedül most már

Többé nem repülők

Naptáromba írtam

Jöhet heti három pipa

 Otthon nyugalomba