kevelin blogja
GyászAz idő nem hoz megkönnyebbülést.........
Ha olvad az öreg hó rà gondolok
Ha zokog az eső őt akarom
Égő falevélben csak őt làtom
Àrapàly híntàban hiànyolom
Ki azt mondta elfeledem nem igaz
Szívszeretet memória igazgat
Szàz helynél több hová félek menni
Keresem a helyet hol sajàt làbàn àllt
Hol élt nevetett ragyott két szeme
Nem oda mégsem megyek ne legyen
Szép emlék szenvedni akarok
Inkább legyek lesújtva bánatban
Az idő nagy csaló nem segített a gyàszban
Utániroda verse alapján fordítottam
Apám
Apa már tudok úszni
Mègis könnyezem
A szívem hevesen ver
Apa úgy nem sakkozók
Soha mint te
De jó lenne egy partit
Játszani veled
Apa már nyugdíjas vagyok
Ès a kertet úgyanugy szeretem
Unokáim is megnőttek
Mègis könnyezem
Apa lassan feledjük a hídat
Mit te èpitettèl fel
Átmentünk rajta
De sokat szeretettel
Sogórnőm
Mulandó,röpke èlet
Persze,hogy fáj
öreg lelkemnek
Hogy mindannyian elmentek
Máshová,egy
Màs dimenzióba,oly gyorsan
Nyargaltak,igen
Èlt hatvannyolc èvet
Vègülis nemis olyan keveset
De akkor is mègis
Jobb lenne,mindig a földön
Maradni
Olyan nehèz az èletet
Tagadni
Pedig ilyen melegbe
Igen könnyű meghalni
Volt az èlet,ès már nincs
Elrabolta valaki,aki nincs
szomorú versről
Kis unokám tízenkettő Csengő,bongó,ès csicsergő
Elszavalta versemet
Ès mèg kicsit hozzátett,
Szomorú vers volt
Halottakról szólt
Társairól gyerekekről
Kik tán nèznek odafentről.
buszbaleset
Fehèr havon,vörös a láng
Èg a busz,benne magyarok,
Főleg fiúk,lányok,ès tanárok
Látom fiatal arcukat
Hallom fájdlalmas hangjukat
Fáj,nagyon fáj,ez az èrtelmetlen
Szörnyű halál
Elkèpzelhetetlen az a fájdalomAmit èrezhetnek,hozzájuk tartozók
Rokonok
Akik sielni indultak,olyan boldogok voltak
Utazás közben,lehet,hogy danoltak
De eljött a perc,ès mindennek vège
Szörnyű fájdalmas halála,
Több gimnazista gyereknek
Legnagyobb kincs a gyermek
Elvesztèse megemèszthetetlen!
Volt ki menteni ment,ès èletèt
Hőskènt vesztette el