Kegyetlen világ
Elina élete
Elina 18 éves lány, aki egy katolikus intézetben nevelkedik már nyolc éves kora óta. Akkor ugyanis az édesanyja elhunyt, az édesapjáról pedig senki semmit nem tudott, így ebbe az intézetbe került. Ma reggel különös álma volt Elina-nak. Azt álmodta, hogy elhagyta az intézetet és lett egy kiskutyája. Amikor felébredt kinézett az ablakon. A hosszú fehér hálóingje majdnem a padlót súrolta. Az ablakon kinézve csak az utca fényét látta, mert még sötét volt odakint és köd uralkodott.
-Elina jól vagy?
-Igen. Aludj csak Emma! Még korán van.
-Ugyan. Ha te nem alszol akkor én sem. Mi a baj? Miért nem alszol?
-Csak különöset álmodtam és azon gondolkoztam.
-Jaj drága barátnőm! Mégis mit álmodtál?
-Hogy elhagytam az intézetet és egy másik házban éltem ahol volt egy saját kiskutyám.
-Még hogy másik ház? Saját kutya? Ezt hívják édes álomnak, de már fent vagy. Szállj vissza a földre!
-Jól van tudom.
-Na gyere! Aludjunk tovább!
-Rendben.
Visszafeküdtek ágyukba, de Elina nem aludt már. Csak gondolkozott hogy az álmában vajon hol lehetett. Talán megtalálja az édesapja és hozzáköltözött? Vagy valaki magához veszi őt? Más megoldás nem lehet.
A szobában mindenki aludt. 9 mélyen alvó lány aludt fehér ágyukban fehér takaróval és fehér párnával, de Elina nem. Aztán reggel Paula nővér jött be.
-Lányok! Lányok ébresztő! Készüljetek!
-Jó Regelt Nővér! Máris készülünk! -álltak sorban az ágyuk elé és mondták egyszerre.
-Elina gyere mosakodni!
-Megyek.
Hamar elkészültek, így ők voltak az elsők akik leértek az ebédlőbe.
-Jó Reggelt Raymond Atya!
-Jó Reggelt Lányok!
-Segítsünk megteríteni?
-Megköszönném.
Mire megterítettek megérkeztek a többiek is.
-Mi lesz ma a reggeli Emma?
-Ha jól láttam akkor kifli lesz sajttal és salátával.
-Remek.
-Kakaót is kapunk.
-Hurrá!-hangzott a többi gyerek lelkesedése, mert kakaót csak ritkán kapnak.
-Vigyázzatok az egyenruhátokra lányok!-szólította fel őket az igazgató, Gregor.
-Remélem ma nem lesz semmi baj a szentmisén.
-Én is. Nem szeretném, hogy az igazgató úr megint olyan mérges legyen, mert akkor megint bűntető feladataink lesznek.
-Majd viselkedünk.
-Gyerekek nagy tragédia történt. Az intézmény ahol a fiúk éltek leégett. Így ide fognak költözni a fiúk is. Ma mindenkinek el kell mennie a misére, de ma a kísérőtök persze ha elvállalják akkor Emma és Elina lesznek, mert ők a legidősebbek.
-Megtiszteltetés igazgató úr! -pattant fel hirtelen a két lány és büszkén egyszerre zengett válaszuk. Reggeli után segítettek leszedni az asztalt.
-Gyertek lányok! Sorakozó! Egy -kettő!
-Megszámolom őket.
-Én megyek a sor elején te menj kérlek hátul, hogy ne maradjon le senki.
-Rendben.
-Akkor indulunk is.
Az utcán emelt fővel vonultak végig. A misén is minden rendben zajlott. Majd amikor megérkeztek és beléptek az ajtón nagy rendetlenség fogadta őket.
-Atyám mi történt itt?
-Elina, Emma! Kérlek titeket vigyétek fel a lányokat a fenti nappaliba és egyikütök maradjon velük a másikotok jöjjön le hozzám.
-Elina kérlek menj le te!
-Rendben.
Amikor lement az Atya már a lépcsőnél állt.
-Elina kérlek segíts! Rendet kell tennünk, mert a fiúk a költözéskor rendetlenséget csináltak.
-Igen Atyám! Ezt bízza rám.
Az Atya elvitte a gyerekeket a parkba amíg Elina takarított, de a fiúk ott maradtak és meglátták, ahogy Elina a kék egyenruhájában sikálja a padlót. Szőke haja lógott a vállán és a fény átsütött rajta.
-Szia!
-Sziasztok!
-Segítsünk?
-Nem kell. Köszönöm szépen, de menjetek csak ! Biztosan nektek is van más dolgotok.
-Éppen nincs.
-Hány évesek vagytok?
-Nyolc.
-Én már kilenc. A legidősebb vagyok.
-Akkor menjetek szépen játszani. Én majd ezt megcsinálom. De köszönöm szépen.
-Fiúk menjetek a szobába majd az Atya mindjárt bemegy hozzátok.
-Igen Nővér.
A gyerekek elmentek Elina pedig szépen rendet rakott és kitakarított.
-Elina! Megkérhetlek valamire?
-Persze nővér.
-Megkérnélek, hogy menj el nekem a patikába, mert én felmennék a lányokhoz.
-Természetesen.
-Adok egy kis plusz pénzt is és kapsz három óra szabadidőt, amibe belefér egy kis szabadidő is.
-Köszönöm szépen, de a plusz pénzt nem fogadhatom el. Nagyon kedves, de nem azért megyek el. A szabadidő épp elég ajándék számomra.
-Ez nagyon kedves tőled. Nagyon jó lelkű lány vagy.
-Köszönöm nővér. Akkor el is indulok.
-Köszönöm. Itt a pénz.
Elina el is indult a patikába. Sikerült megvennie a gyógyszert a nővérnek, majd elindult a park felé. LEült és nézte ahogy a gyerekek játszanak. Egy idős bácsi ment el előtte, aki megbotlott és a táskájából kiestek a gyümölcsök és a zsemlék. Elina azonnal odaszaladt:
-Jó Napot Kívánok! Megütötte magát?
-Nem. Csak a táskám...
-Ne aggódjon. Jöjjön segítek felállni. Ülljön le a padra! Én összeszedem a dolgait.
-Köszönöm csillagom.
-Ugyan. Hozom a táskáját.
Gyorsan összeszedte az elgurult dolgokat és visszaadta a táskát. Remélem jól érzi magát.
-Igen jól vagyok, csak a lábamat ütöttem meg.
-Elszakadt a nadrágja! Még van egy kis időm haza kísérem és segítek lekezelni a lábamat. Addig is viszem a táskáját.
-Megtennéd aranyom?
-Igen Uram.
-A nevem Károly.
-Akkor indukhatunk Károly bácsi?
-Igen. Téged hogy hívnak angyalom?
-Elina.
-Elina?
-Igen.
-Szép név.
-Köszönöm.
-Biztos nem fogsz elkésni valahonnan?
-Biztos. Még van két és fél órám.
-Köszönöm szépen. Nagyon rendes lánynak tűnsz.
Elina csak mosolygott és lehajtotta a fejét.
-Köszönöm. -suttogta.
-Itt is vagyunk.itt lakom. Köszönöm szépen, hoggy segítettél, de most már talán egyedül is boldogulok.
-Egyedül él?
-Nem. Az unokámmal, de most még biztosan nincs itthon.
-Bekísérjem? Főznék önnek ebédet, teát és elpakolnám amit vett. ÖN pedig pihenjen le.
-Ez már valóban túl nagy kérés lenne.
-Nem az, ha telefonálhatok.
-Persze aranyom telefonálj csak.
-Felhívom a nővért, hogy valószínűleg késni fogok.
-Pesze. Hívd csak fel. Köszönöm szépen. Gyere csak! Ott a telefon.
-Köszönöm.
-Jó Napot Kívánok Szent Margit Otthon.
-Jó Napot Kívánok nővér Elina vagyok.
-Valami baj van?
-Nővér a parkban ültem a padon, amikor egy idősebb férfi elesett. Segítettem neki hazajönni és itt maradnék vele egy kicsit, amíg nem ér haza az unokája, addig főznék neki és leápolnám a lábát, mert amikor elesett megütötte, de úgy nem érnék oda időben.
-Elina nagyon rendes vagy. Büszke vagyok rád. Maradj csak nyugodtan, majd elküldök érted valakit. Mond a telefonszámot és visszahívlak valamikor.
-Igen Nővér. A telefonszám 25 32 86.
-Akkor majd felhívlak.
-Igen.
-Szia!
-Viszont Hallásra!
-Sikerült?
-Igen. Van valami kötszere?
-Van a konyhában a szekrényben.
-Már látom. Fertőtlenítője is van?
-Sajnos nincs.
-És valami alkohol?
-Csak a pálinka amit a szomszéd adott a múlt hónapban.
-Abból egy keveset ráöntenék a sebére, mert az fertőtlenít.
-Valóban?
-Igen.
-A szekrény tetején van.
-Köszönöm. -letérdelt a férfi elé és lefertőtlenítette. -Kicsit csípni fog. -majd bekötötte.
-Köszönöm szépen.
-Megtalálok mindent. Akkor elpakolom amit vásárolt, közben a tea is főhet.
-Köszönöm szépen.
-Semmiség.
Elina főzött húslevest és készített sült húst burgonyával. közben vitt egy kancsó teát a bácsinak.
-Már az ebéd is készen lett. Behozom Önnek. Ne terhelje most a lábát.
-Köszönöm szépen.
-Szívesen teszem. Nem kell megköszönnie.
A férfi megette az ebédet.
-Elina ez nagyon finom volt. Még nem ettem ilyet. Mostanában nem tudok ilyenekt enni, mert az unokáim nem tudnak túl sok mindent főzni én meg méginkább.
-Örülök, hogy ízlik.
-Nagyapa itthon van?
-Itt vagyok a szobában.
-Nagyapa elnézést, hogy késtem de ...Elnézést nem tudtam, hogy vendége van. Jó Napot Kisasszony!
-Jó Napot!
-Krisztián vagyok.
-Elina vagyok. Ha mekérném Önt Károly bácsi, telefonálhatok még egyszer?
-Természetesen.
De még el sem ért a telefonhoz már csengettek is.
-Kinyitom nagyapa.
-Jó Napot!
-Jó Napot! Elinát keresem.
-Elinát?
-Atyám! Jó Napot! Épp most akartam telefonálni, hogy elindulnék akkor.
-Tudod a szabályt, bár rád ez nem sokáig vonatkozik már.
-Tudom Atyám. Azonnal jövök csak elköszönök Károly bácsitól.
-Kérem jöjjön be ön is! -kiabállta a bácsi.
-Jó Napot Atyám!
-Jó Napot!
-Elina egy angyal. Nem tudom milyen kapcsolat van önök között, de ezt a lányt nagyon meg kell becsülni. Elestem a parkban és egyedül ő szaladt oda hozzám, hogy segítsen majd hazakídért és leápolta a lábamat, aztán ebédet főzött és teát. Elpakolta amit vásároltam. Nagyon kedves és rendes lány.
-Valóban az. Büszkék is vagyunk rá. Pedig hamarosan másik intézménybe kerül. De attól még találkozhatunk.
-Remélem fogunk is Atyám!
-Egy helyen laknak? Talán testvérek?
-Nem vagyunk testvérek. Én szerzetes vagyok. Elina pedig az otthonunk lakója. Szent Margit otthon. De már egy rövid ideje felnőtt let és úgy határozott kolostorban szeretne tovább is élni. Így átkerül a kolostorba, ahol úgy élhet, mint az apácák. Két évet él így aztán eldönti, hogy folytatni szeretné-e ezt a hivatást vagy másfelé megy.
-Apáca leszel?
-Igen.
-De miért?
-Mert az Úrnak szeretném szentelni életemet.
-Nagypapa! Meghoztam a süteményt! Nagypapa? Csókolom.
-Szia!
-Szervusz!
-Atyám azt hiszem most mennünk kell.
-Igazad van.
-Köszönök mndent Elina!
-Semmiség. Szívesen tettem.
-Viszont Látásra!
-Viszont Látásra!
Elköszöntek és már indultak is el.
-Atyám az a férfi...én nem tudtam, hogy az unokája férfi. Ráadásul kettő. Sajnálom. Meggyónom majd a holnapi gyónáson.
-Ez nem bűn Elina. Ő is ember. Nem tettél semmit.
-Igen, de...
-Nem kell mentegetőznöd. Ő egy férfi, te pedig egy nő vagy. Látod? Többet kellene a férfiak társaságában lenned, mert ha apácának állsz és utána találkozol a szerelem érzésével, akkor már nincs vissza út és az Úr azt is tiszteli és szereti, aki családot alapít és gyeremeket szül.
-Valóban Atyám. Igaza van.
-Na menj csak! Nekem a fiúkhoz kell most mennem.
-Viszont Látásra!
-Viszont Látásra!
-Elina! Végre itt vagy.
-Mi történt?
-Képzeld a fiúk átjöttek hozzánk, de az Atya észrevette. Azt mondta a nővérnek, hogy ez természetes az ilyen korú gyermekeknél, de mégis megbűntettek minket.
-Bűntetés?
-Igen.
-Mégis mi?
-Nem mehetünk ki már a szobából és nem kaphatunk az ajándékból, amit egy néni küldött nekünk. Majd csak holnap kaphatjuk meg.
-Hol vannak a lányok?
-A szobában.
-Gyere! Menjünk játszunk velük!
-Játszani?
-Igen.
Beszaladtak a szobába.
-Elina visszajöttél?
-Persze. Nem örökre mentem el.Arra gondoltam, hogy most játszhatnánk egy jót.
-Mit?
-Mondjuk kitalálom a gondolatod?
-Hurrá!
Egész délután játszottak.
-Gyerekek készülődjetek fürdéshez. Emma kérlek vidd el őket fürdeni, Elina te pedig gyere velem.
-Igen.
-Elina nagyon büszkék vagyunk rád, azért amit ma tettél, azzal az Úrral.
-Köszönöm.
-Arra gondoltunk, hogy holnap a mise után ha visszakísértétek a gyerekeket már a kolostorba menj. Most is menj át. Glória nővér ad majd neked ruhát és holnaptól azért leszel itt hogy gondoskodj a lányokról.
-Értem. Köszönöm szépen.
-Na menj csak. Aztán ha visszajöttél fürödj meg és feküdj le. Holnaptól pedig Elina testvér leszel.
Elina mosolygott és elindult. Mgkapta a ruhát és amit egy még nem felszentelt de apácának készülő nőnek viselnie kell. Új hálóruha ünnepi öltözet stb. Majd megfürdött és lefeküdt aludni. Másnap korán felébredt elvégre neki kellett felügyelni a konyhán hogy minden rendben menjen a gyerekek reggelijével. Bement a lányokhoz.
-Jó Reggelt lányok!
-Elina?
-Jó Reggelt Emma! Jó Reggelt lányok! Keljetek fel és induljatok mosakodni. Válasszatok ki valakit aki ma leggelőször mosakszik és mindenkinek megcsinálja az ágyát.
-Mikor történt mindez?
-Tegnap este.
-El sem búcsúztál.
-Emma nem mentem el. Itt maradok köztetek csak most testvérként és nem barátként. A mi viszonyunk semmit nem változik.
-Biztos?
-Jaj lányok! Gyertek ide! HAd öleljelek meg titeket! PErsze hogy biztos. Na de most már siessetek, mert elkésünk a szentmiséről.
A lányok fél óra alatt elkészültek és meg is reggeliztek.
-Remek. Akkor sorakozzatok szépen. Emma ha megkérnélek téged, akkor hátul maradnál, hogy ne legyen baj?
-Persze testvér. -mondta és mosolygott. Nagyon büszkék voltak Elinára.
Kettes sorban vonultak az utcán. Kezükben a szentírás. A templomban szépen leültek és a mise után szépen kijöttek.
-Álljatok be szépen. Sorakozzatok! MEgdícsérlek titeket, hogy szépen, hangosan énekeltetek.
-Persze hiszen nem fogunk bajba sodorni téged.
-Köszönöm Matlide. Na akkor induljunk vissza!
Amikor megérkeztek a nővér már a kapuban várta őket.
-Elina?! Nagyon büszke vagyok rád. Azt hittem, hogy nem fognak szót fogadni neked és féltékenyek lesznek, hogy most már te vagy a nevelőjük, pedig tegnap még a társuk voltál.
-Most is a társuk vagyok, csak a nevelőjük is, de a viszony nem változik köztünk.
-Ez szép.
-Akkor gyertek. Mindenki menjen órára!
-Nővér kérem! Velem mi lesz?
-Te is szeretnél apáca lenni?
-Én nem. Inkább gyermekeket szülnék egy férfinak.
-Ez is szép, de akkor itt kell maradnod és ha nem mész be a tanórára, akkor vagy elhagyod intézményünk, vagy beállsz dolgozni.
-Rendben. Bemegyek órára aztán eldöntöm hogyan tovább.
-Addig Elina te menj sétálni. Hozzá kell szoknod, hogy emberek közé mész, mint apáca.
-Igen nővér. Mikorra jöjjek vissza?
-Mire a gyerekek végeznek az órákkal. Mondjuk legkésőbb négy órára.
-Értem. Akkor megyek is.
Elina méf felszaladt a szobájába és amikor leért a lépcsőn a nővér már várta a tegnapi bácsi unokáival.
-Jó Napot! Szia!
-Jó Napot!
-Csókolóm.
-Tegezz nyugodtan. A nevem Elina! -hajolt le a kisfiúhoz.
-Az én nevem Mátyás.
-Milyen szép név.
-Köszönöm.
-Elina! Hozzád jöttek. Az Fiatalúr nagypapája látni szeretne téged.
-Már jobban van. Mit csinált vele?
-Csak fertőtlenítettem a sebét és bekötöttem.
-Köszönjük szépen. Látni szeretné Önt!
-Mondtam,hogy most szabadidőd van, szóval rajtad múlik, hogy elmész-e.
-Persze, hogy elmegyek. Ha Károly bácsi meghívott magához, akkor örömmel megyek el.
-Köszönjük.
-Nem kell köszönnie.
El is indultak.
-Te apáca vagy?
-Még nem.
-És az szeretnél lenni?
-Matyi! Illetlenség ilyeneket kérdezni.
-Hagyja csak. Igen. Apáca szeretnék lenni, de még nem vagyok felszentelve.
-Értem. De ha felszentelnek, akkor nem lehet férjed és gyereked.
-Akkor nem.
-Ez neked miért jó? Nem szereted a fiúkat és a gyerekeket?
-Bemegyek ebbe a cukrászdába. Veszek Károlybácsinak süteményt. Ön is bejön?
-Inkább nem.
-Matyi ehet süteményt?
-Nem hiszem hogy jó ötlet.
-Légyszi! Légyszi! ÚGy ennék egy mignon-t.
-Na jól van, de én fizetem.
-Hagyja csak. Meghívom. Önt is.
-Én nem kérek köszönöm.
-Megrendelték a mignon-t és Károly bácsi krémesét.
-Akkor most szereted a gyerekeket vagy nem?
-Nagyon szeretem a gyerekeket, de az Úr kezébe adom az életemet.
-Értem.
-Megetted?
-Igen.
-Akkor mehetünk is.
-Matyi ez nem volt szép. Illetlenség volt.
-Elnézést Elina!
-Semmi baj. Csak kíváncsi.
-Még meg sem köszönted a süteményt.
-Köszönöm szépen Elina. Nagyon finom volt.
-Örülök, ha ízlett.
-Itt is vagyunk.
-Nagyapa megjöttünk.
-Már azt hittem soha nem jöttök, de ha ilyen soká jöttetek biztosan nem jött el Elina. Ugye?
-Csókolom Károly bácsi.
-Elina drága! Hogy vagy?
-Köszönöm jól, de most ön miatt jöttem. Hallom jobban van? Ennek nagyon örülök.
-Jobban. Ezt a te levesed tette velem.
-Ugyan. Az csak egy leves volt.
-Szerintem Elina egy angyal nagypapa.
-Igen. Valóban csodával bír.
-Kérem ne dícsérjen ennyire Károly bácsi.
-Ugye itt maradsz egy darabig.
-Négyóráig van kimenőm. Háromig tudok maradni, mert még el kell mennem a templomba.
-Mennyi az idő?
-Két óra.
-Akkor csak egy órát tudsz maradni?
-Igen, de az unokái itt maradnak önnel. Majd vigyáznak önre.
-Nem lenne kedved ide költözni?
-Károly bácsi ezt nem kérheti tőlem. Nekem máshol a helyem. Ön pedig nem marad egyedül, hiszen itt vannak az unokái.
-Ne haragudj csak mindig szerettem volna egy lány unokát is.
-Értem. Semmi baj.
-Milyen teát főztél a múltkor? Annyira finom volt.
-Azóta is olyat kér folyton.
-Ezt még édesanyámtól tanultam ötévesen. Krisztián ha kijön megmutatom a titkos összetevőket.
-Kell bele tündérpor is?
-Bizony kell. -mosolygott a kisfiúra.
-Jöjjön csak! Megmutatom mi hol van.
-Köszönöm, de tegezzen nyugodtan.
-Köszönöm Elina! Kérlek te is tegezz csak!
-Köszönöm. Nos Krisztián először is főzzünk sima fekete teát. Majd amíg fő készítsünk össze mentalevelet,mézet és egy kics fahéjat. ÉS kell egy kis alma darab is.
-Ez ízlet neki?
-Igen. Ezek szerint. Nem tettem bele semmi mást.
-Értem. Lefőtt a fekete tea.
-Akkor tegyük bele a menta levelet. Kérhetek másfél evőkanál cukrot?
-Persze.
-Kérlek vágj le egy kis darab almát.
-Ekkora elég lesz?
-Elég.
-Fahéj. Egy csipet, de valóban csak egy csipet kell bele. Most keverjük össze. Le kell szűrni.
-Készen is van?
-Igen. Be is viszem neki.
-Nézd Nagypapa jön a teád.
-Kérsz te is Mátyás?
-Igen.
-Renben.
-Csodás íze van ennek a teának.
-Köszönöm.
-Elina nem tudnál hozzánk többször is eljönni.
-Nem is tudom Károly bácsi. Szívesen eljövök, de az időm felett nem én rendelkezem. Nem lesz sokszor ilyen, hogy így elhagyhatom a kolostort, de ha el tudok jönni, ígérem, hogy eljövök.
-Köszönöm angyalom. Szeretnétek egy mesét hallani?
-Igen.
Körülülték a bácsit, teát ittak és a bácsi elmesélt egy történetet, ami nagyon megható történet volt.
-Ez nagyon szép történet volt.
-Köszönöm. Az életem egy darabjának története.
-Mennyi az idő?
-Negyed négy.
-Sajnálom, de nekem most mennem kell, mert már így is késésben vagyok.
-Szervusz aranyom!
-Csólolom! Sziasztok!
-Szia!
Elina nagyon sietett, de már a templomba nem volt ideje bemenni. Beért hát a kolostorba és átment a gyerekek szobájába. Negyed órát ült a szobában, amikor a gyerekek megérkeztek.
-Elina?
-Itt ültél egész nap?
-Nem. Negyedórája érkeztem. Mi volt ma az órákon?
-Semmi különös.
-Én feleltem.
-Hogy sikerült?
-Ötös lett.
-Nagyon ügyes vagy. Gratulálok.
-Köszönöm.
-Itt maradok, amíg meg nem tanultatok és ha kell segítség csak szóljatok és segítek.
-Köszönjük.
-Emma veled beszélni szeretnék. Kérlek gyere ide!
-Igen? Mi a baj?
-Hogy döntöttél? Mit fogsz csinálni?
-Megpróbálok valami állást keresni szállással és akkor elmegyek innen.
-Nem fogsz egyhamar állást találni.
-Majd várd ki a végét. Mehetek? A nővérrel szeretnék beszélni.
-Menj csak.
-Köszönöm.
-Segítenél Elina?
-Persze. Mi a baj?
-Nem értem ezt a feladatot.
Elina mindenkinek segített és amikor befejezték mindenki elrakta a tanszereit.
-Be is pakoltátok a holnapi tanszereket?
-Igen.
-Akkor öltözzetek.
-Hova megyünk?
-Meglepetés.
-Hurrá.
-Na sorakozzatok kettesével. Gyertek. Indulunk.
-Hova megyünk?
-Meglepetés.
-Elina testvér!
-Igen nővér.
-Most viszed őket a meglepetés helyre?
-Igen. Talán mondjuk le? Halasszuk el?
-Jaj nem. Csak pár percet kérek. Beszélni szeretnék veled.
-Lányok mindjárt jövök, addig menjetek ki az épület elé.
-Igenis.
-Valami baj van nővér?
-Attól tartok igen. Emmával.
-Tessék? Mi történt vele?
-Ezt szeretném én is tudni. Azt hittem tudsz valamit. Mostanában nagyon furcsa. Teljesen megváltozott. Szemtelenül viselkedik még a gyerekekkel is. Folyton piszkálja őket.
-Erről nem is tudtam.
-Nagyon aggresszív is lett és mintha már a vallásunk ellen lenne.
-Beszélek vele. ODa fogok rá figyelni és kiderítem mi a baja.
-Köszönöm.
-Akkor megyek is a gyerekekhez.
-Mehetünk Elina?
-Igen. Emma te nem tartassz velünk. Már úgyis régen beszéltünk.
-Nem megyek el veletek sehova. Egyedül megyek elvégre a magam ura vagyok. HAgyjatok békén.
-Lányok induljatok el! Arra. Egyenesen.
-Most meg mit akarsz?
-Emma! Mi van veled drága barátnőm.
-Nem vagy a barátnőm! EGy ilyen ember nem a barátnőm, aki azért áll apácának, mert fél a férfiaktól.
-Emma tudod, hogy ez nem igaz.
-Hagyj békén. Nem érdekel miért, de amiért apácának állsz most te vagy itt a szent.
-Dehogyis. Hogy mondhatsz ilyet. Nem vagyok szent és nem is kezelnek úgy. Kérlek Emma térj észhez. Ez így nem lesz jó. Panaszkodtak, hogy mostanában furcsán viselkedsz.
-Igen. Akkor had világosítsak fel mindenkit, hogy van egy barátom, aki feleségül fog venni, amint találok valami munkát.
-Tessék?
-Jól hallottad te kis álszent. Van egy barátom. Egy férfi, aki nagyon szeret és nagyon jó az ágyban.
-Emma!-befogta a lány száját, aki arcon ütötte.
-És mellékesen közlöm, hogy ő szerzi meg a drogokat is nekem. Akkor vagyok nyugodt ha drog hatása alatt vagyok, de ma még nem kaptam meg az adagomat, szóval eressze el.
-Emma kérlek!
-Hagyj békén!-meglökte és elszaladt.
A lányok ezt messzebről nézték végig, mert egy fél utcát már elmentek.
-Köszönöm, hogy megvártatok. Ügyesek vagytok.
-Elina mi történik Emmával?
-Emma beteg.
-Azért piszkál minket?
-És azért bántott téged?
-Azért piszkál titeket és nem bántott.
-Dehát megütött.
-Erről senkinek ne beszéljetek.
-Igen.
-Akkor folytassuk hát utunk a meglepetés felé.
-Már alig várom.
Negyed órát sétáltak és a parkhoz értek.
-Lányok a meglepetés a következő. Itt leszünk a parkban egy ideig. Mindenki szabadon mászkálhat, de csak úgy hogy lássam. Szóval a dombok mögé nem megyünk, aki ezt megszegné azt azonnal hazaviszem a többiekkel együtt, így a többieknek is rossz lesz.
-Igen. Mehetünk?
-Menjetek csak!
Elina leült a padra. Mindenkit jól látott.
-Elina!
-Szia Mátyás! Egyedül vagy?
-Nem. Krisztiánnal.
-Értem.
-Te hogy hogy itt ülsz? Azt mondtad, hogy ha van időd a nagypapához mész. Most mégsem vagy ott?
-Matyi! Az ő szabadideje. Nem várhatjuk el, hogy minden szabad percében nagyapánál legyen.
-Mátyás hidd el amint lesz időm elmegyek, de most az otthon lányait hoztam ki a parkba. Látod az egyenruhások azok.
-Értem.
-Mit is mondtál Matyi?
-Bocsánat Elina.
-Semmi baj.
-Na menj szépen játszani!
-Addig én leülök ide melléd jó?
-Jó.
-Mióta élsz az intézetben?
-Tíz éve.
-Szegény.
-Így is nagyon boldog vagyok.
-Akkor jó. Elvégre az a jó.
-Szia Krisztián.
-Szia Miklós. Gyere! Bemutatlak A testvérnek. Elina ő a legjobb barátom Miklós, Miklós ő pedig Elina nővér.
-Dícsértessék nővér!
-Mindörökké Ámen!
-Te is vallásos vagy?
-Régen minden héten elmentünk a templomba de mikor anyu meghalt apu nem engedett minket többet templomba.
-Szóval nem tartja vallását?
-Nem. Tudom ez nagy bűn, de...
-Ne magyarázkodjon kérem. Én nem vagyok bíró. Nem bírálom el, hogy ez bűn-e vagy sem. HA ön így boldog éljen így, aki másként az pedig éljen úgy. Én csak egy felszentelésre váró ember vagyok.
-Tehát még nem vagy apáca?
-Még nem.
-Értem.
-Most mennem kell, de...
-Elina! Elina!
-Mi a baj Gina?
-Gyere gyorsan!
-Mi történt?
-Gyere! Emma...
Elina felállt és odafutott. EGy bokorban megtalálták Emmát, ahogy véresen fekszik.
-Emma! Emma! Hallasz engem? Lányok menjetek a padhoz ahol ültem. SZóljatok annak a férfinek, hogy jöjjön ide ti pedig maradjatok a padnál.
-Igen.
-Baj van Elina?
-Kérlek szépen szaladj el egy fülkéhez és hívd a mentőket!
-Itt a mobilom. Már hívom is.
-Emma! Kérlek válaszolj! Ne aludj el! Hallod nyisd ki a szemed.
-Itt egy kis víz.
Emma megmosta arcát és megitatta vízzel.
-Elin kérlek bocsáss meg!
-Ne! Most ne beszélj!
-Nagyon rossz voltam veletek. Kérlek kérj a nevemben mindenkitől bocsánatot. Beleszerettem egy férfibe, aki rászoktatott a drogra, de most le akart fektetni, amit én nem akartam, így megbűntetett.
-Uram! Kérlek segíts!
-Kérlek bocsáss meg!
-Nincs miért Emma! Nem a te hibád!
-Itt a mentő. Felhívtam az otthont. Mindjárt eljön az Atya a lányokért.
-Köszönöm szépen Krisztián. Addig itt maradnál velük?
-Persze.
-Köszönöm szépen. Lányok itt maradtok Ezzel az Úrral. Viselkedjetek. Az Atya mindjárt értetek jön.
-Jó Napot!
-Jó Napot nővér!
-Itt találtuk. Az otthonunk lakója. Egy férfi rászoktatta a drogokra és testi kapcsolatra akarta kényszeríteni, de nem ment bele, így bántotta.
-Köszönjük a pontos információt. Velünk jön nővér?
-Természetesen.
-Elin kérlek ne hagyj magamra!
-Nem hagylak ne aggódj!
-Bocsássatok meg könyörögve kérlek titeket.
-Emma most ne ezzel foglalkozz! Tuod, hogy nem haragszunk rád.
-Elina érzem, hogy meghalok és az Úr nem enged magához, mert vétkeztem.
-Emma ne mondj ilyeneket! Nem fogsz meghalni!
Beértek a kórházba és Emmát eltolták. Már csak annyit kiabállt:
-Elina szeretlek titeket. Te vagy a legjobb barátnőm és a legjobb ember a földön.
-Én is szeretlek!
Elina sírva imádkozott a műtő előtt.
-Elina hát itt vagy? Mi van Emmával?
-Jaj nővér! Emma nagyon rosszul van. Még műtik.
-Meg kell operálni?
-Igen. Emma beleszeretett egy férfiba. Ez lett a vége...ahogy ezt kimondta zokogott tovább és átölelte a nővért.
-Nővér! Elina! Hogy van a barátnőd?
-Operálják. Azt mondta nem fogja túlélni.
-Nővér ugye nem lesz semmi baj?
-Imádkozzunk az Úrhoz.
-Krisztián vagyok. Elina az én nagyapámra volt akkora hatással, hogy azóta is folyton róla beszél.
-Én pedig Glória nővér vagyok.
-A gyerekek?
-Az Atya értük jött és elvitte őket.
-Köszönöm Krisztián.
-Semmiség.
Kijött az orvos a műtőből.
-Doktor úr kérem!! Hogy van Emma?
-Nagyon rosszul, de túlélte. Belső vérzései voltak és eltörött a bordája. Az intenzív osztályra visszük és egyszerre csak egy ember lehet bent nála. Még az altatás hatása alatt van, de bemehetnek hozzá.
-Túl fogja élni?
-Ezt nem tudhatom. Egyenlőre stabil, de ez az ő állapotában megváltozhat bármikor. Most már az Úr kezében van.
-Én bemegyek hozzá! -szólt Elina és már ment is.
-Mivel csak egy ember lehet bent nála, jobb ha először én megyek be, aztán én visszamegyek az otthonba és holnap hozok be neked ruhákat. Gondolom itt szeretnél vele maradni.
-Igen nővér. De a gyerekek...
-Ne aggódj miattuk. Majd Flóra nővér és én vigyázunk rájuk.
-Köszönöm.
A nővér bement.
-Elina nyugodj meg! Tudom ez borzasztó.
-Ugye nem fog meghallni?
-Én ezt nem tudhatom Elina. De nyugodj meg. Ne azt lássa, hogy kétségbe vagy esve. Hiszen belőled merít erőt.
-Igazad van.
Fél órát ültek a folyosón és Elina végre bemehetett.
-Viszlát nővér!
-Szia Elina! Viszontlátásra!
-Viszont Látásra!
-Köszönöm, hogy segítettél és támogattál, de én már vele maradok amíg nem ön meg a nővér, ami csak holnap reggel lesz. Köszönök mindent.
-Semmiség.
-Szia!
-Szia!
-Elina!
-Emma fent vagy?
-Igen. Sikerült a nővérrel is beszélnem.
-Ne beszélj! Csak pihenj!
-Szeretnék kérni valamit!
-Mit?
-Kérlek add fel az utolsó kenetet.
-Tessék?
-Te vagy a legjobb barátnőm. Oldozz fel minden bűnöm alól és add fel az utolsó kenetet.
-Emma ne kérd ezt. Pont mert a barátnőd vagyok.
-Kérlek. A holnapot már nem élem meg. Ne hagyd hogy bűnökkel halljak meg.
-Emma...
-Kérlek, könyörgöm Elina!
-Rendben. Gyónd meg bűneid.
-Vétkeztem. Rászoktam a tiltott szerekre. LEtértem a helyes útról és azt hittem az a helyes. Bántottam másokat, mert a helyesnek vélt utam rossz volt. Hazudtam a barátaimnak és az otthon vezetőinek. Rosszul bántam a barátaimmal és a legjobb barátnőmet megütöttem. Remélem egyszer megbocsátanak majd.
-Isten nevében feloldozlak bűneidtől az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében
-Ámen-mondták közösen.
-Most pedig az utolsó kenet.
-Emma...
-Kérlek!
-Rendben. De nincs olaj nálam.
-A táskában van ami nálam volt.
-Itt van az asztalon. Akkor legyen. Ezzel a kenőccsel feloldozlak bűneid alól és nyugodt lélekkel léphetsz át a Mennyek kapuján. Az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében
-Ámen-ismét együtt.
-Köszönöm Elin. A nyakláncom legyen a tiéd. És minden más ami az enyém. Neked adom. Ezt írd le és én aláírom.
-Emma....kérlek....küzudj az életedért! -zokogta.
-Írd le kérlek!
MEgtette amit kért tőle Emma. Majd Emma elaludt. Elina egész éjjel az ágya mellett ült és fogta kezét, közben azért imádkozott, hogy Emma túlélje és felépüljön. Reggel bejött az orvos.
-Nővér ön egész éjjel az ágya mellett ült?
-Igen. Nem hagyom magára.
-Most meg kell vizsgálnom. Nem biztos hogy szeretné ha látná.
-Arra kért ne hagyjam magára!
-Ahogy gondolja, de kimehetne egy kávéért.
-Inkább maradok.
-Elina itt vagy?
-Itt vagyok szivem. Mondjad csak!
-Nagyon szeretlek titeket. Főleg téged. Nekem te olyan vagy, mint egy anya, mint egy testvér. Egyben voltál a tetvérem, az anyukám és a legjobb barátnőm. Mindig együtt voltunk és te mindig vigyáztál rám. Köszönöm szépen. Most viszonozni fogom.
-Emma én is nagyon szeretlek. Mindennél jobban, de miről beszélsz? Viszonzod? Nem kell. Mégis hogy?
-Szükséged lesz rá. Hidd el. Az életben sok dologgal nem találkoztál még. Kemény dolgokkal. Most távoznom kell, de odafentről vigyázok majd rátok, rád. Szeretlek...
-Emma szeretlek. Ne mondj ilyeneket. Emma hallod?
A gép sípolni kezdett.
-Leállt a szíve! -kiabállta az orvos.
Orvosok és ápolónők jöttek be a terembe. Az egyik kikísérte Elinát.
-Eresszen el! Ott kell maranom vele!
-Kérem nővér! Ki kell jönnie!
-Megígértem neki!
-Nővér kérem!
A karjába szúrt egy injekciót, amitől Elina ellazult és hagyta hogy kikísérjék. Leültették a folyosón.
-Elina mi történt?
-Nem tudom nővér. Emma elbúcsúzott és leállt a szíve. Nekem pedig ki kellett jönnöm. Én nem akartam, de az egyik ápoló belém döfött egy tűt és engedelmeskedtem neki. Nővér nem hallhat meg...-sírva ült le.
Az orvosok és nővérek kijöttek a szobából.
-Doktor úr kérem!
-Emmának belső vérzése lett és leállt a szíve. Mindent megtettünk az életéért, de sajnos annyira súlyos belső vérzése lett, hogy már nem segíthettünk rajta.
-NEEEEEEM!!!!!!!!-kiabállta zokogva Elina!-Emma! Emma!
-Elina kérlek nyugodj meg!
-Kérem nővér!
-Elina!
Be akart menni Emma szobájába.
-Kérem nővér. Nem hagyhatom hogy utoljára ez a kép maradjon meg a barátnőjéről. Nem engedhetem be.
Elina elszaladt.
-Elina!
-Nővér!
Hiába kiabálltak utána ő futott ahogy csak tudott. A parkba szaladt, ahol volt egy kis tavacska és egy domb. Emmával mindig ott játszottak és mikor nagyobbak lettek oda ültek le nosztalgiázni és beszélgetni. Nyakába akasztotta Emma nyakláncát és felszaladt arra a sziklára amire mindig felmásztak Emmával, pedig tudták, hogy veszélyes. Halálszirtnek nevezték el, mert sokan ugrottak le öngyilkos szándékkal. Csak állt zokogott haját és ruháját fújta a szél. Csak bámult a mélybe és énekelni kezdett:
Régen volt, mikor még egymás nélkül éltünk
De azóta a világ legjobb barátai lettünk.
Most mégis el kell válnunk,mert az élet elválaszt
Csak annyit kérdek MIÉRT? De erre nem kapok választ.
Talán követnem kellene, hogy hozzá bizony hű legyek,
De nem merem, mert félek attól, hogy más legyek
Amikor senkim nem volt,
Emma jött és átkarolt.
Ő volt a mindenem, a barátnőm, a családom és most egyszerre elvesztettem mindent.
Uram mond miért jó ha szenvedek,
Életem feltettem kezedbe.
Mégis szenvednem kell, mert egyedül maradtam
Egyedül vagyok irántad haraggal.
Drága Emma odafentről figyel már
És odafentről vigyáz ránk.
De nem válaszol kérdésemre, nem játszik velem.
Többé már nem láthatom, nem hallhatom, nem foghatom kezét
bárhogy is kérlelem.
Mostantól egyedül vagyok
Nincsenek velem az angyalok.
Bár nincs itt mégis hallom csengő hangját,
Bár nincs itt mégis látom csillogó szempárját,
Mely a lombok közül hozzánk ér és vigyáz ránk.
Bár nincs itt mégis érzem könnyű karját,
Bár nincs itt mégis hallom hangját.
Soha nem felejtelek el drága barátnőm. Örökké élni fogsz a szívemben.
-Elina! Végre megtaláltalak. Mit csinálsz ott? Gyere ide onnan! Nagyon veszélyes.
-Tudom. Pont ezért jöttünk fel ide mindig Emmával.
-Elina a nővér nagyon aggódik érted. Kérlek gyere ide! Ne csinálj butaságot!
-Ne aggódj! Nem azért jöttem, hogy leugorjak innen. Csak emlékezni szeretnék. Emlékezni a régi szép időkre.
-Kérlek szépen Elina gyere ide!
-Megyek! Vissza kell mennem a gyerekekhez.
-Elkísérlek!
-Ne! Köszönöm, de inkább egyedül szeretnék lenni még arra a kis időre. Kérlek add át üdvözletemet a nagypapádnak és az öcsédnek.
-Persze átadom.
-Krisztián! Köszönök mindent.
-Nincs mit.
Elina még sétált fél órát. Majd az otthonhoz ért, de nem tudott bemenni. Csak állt és nézte az otthont.
-Elina! -jött ki Éva nővér.
-Nővér!
-Elina azt hittem bent maradsz Emmával. De miért nem jösz be?
-Jaj nővér kérem! Emma....Bent maradtam Emmánál, de ezt már biztosan elmondta a nővér, mert ő is bejött.
-Még nem jött vissza.
-Dehát mit csinál még ott? Nővér én ezt nem bírom.
-Dehát mi történt?
-Emma ma reggel....
-Mi történt vele?
-Meghalt. ÉRti? Meghalt!-üvöltötte és ismét zokogni kezdett.
-Jaj lányom! -a nővér átölelte bekísérte a szobájába.
-Elina kérlek fürödj meg és feküdj le pihenni a gyerekeket bízd ránk. TE csak pihenj.
-Nővér?
-Tessék.
-Miért?
-Mt miért?
-Azt mondták, hogy az Úr mindenkit szeret.
-Ez így is van Elina.
-De akkor miért veszi el tőlem mindig azokat akik számomra a legfontosabbak? Miért nővér?
-Elina drágaságom! Erre nem tudok választ adni, de az Úr szeret téged hidd el! Biztos vagyok benne, hogy nagyon szép életed lesz. Most feküdj le és aludj szépen. Mindjárt hozok neked teát.
-Nem kérek teát.
A nővér kiment és hozott nyugtató teát, amit megitatott Elinával, aki el is aludt.
Csak késő délután ébredt fel. Körülnézett és a gyerekek nem voltak ott. Átvette fekete ruháját és kiment a szobából le a nappaliba.
-Elina!
-Jobban vagy már?
-Igen. Azt hiszem.
-Sajnáljuk Emmát.
-Köszönöm.
-Gyere egyél te is velünk!
-Rendben, de csak keveset.
Elina leült és uzsonnázott a gyerekekkel.
-Mindenki befejezte?
-Igen. -hangzott a lányok hangja .
-A házi feladatokkal készen vagytok?
-Igen Elina. Glória nővér segített nekünk.
-Megköszöntétek neki?
-Igen.
-Én is köszönöm szépen, hogy foglalkoztatok a gyerekekkel. Azt hiszem össze szedtem magam és a gyász belülről mardos, de kívülről ez nem fog látszani. Legalábbis megpróbálok tenni ellene. Elnézést kérek nővér, hogy elszaladtam a kórházból, de...
-Nem kell magyarázkodnod.
-Köszönöm. Hány óra van?
-Négy óra.
-Akkor lányok még van időnk játszani.
-Mit?
-Odakint még süt a nap. Van valakinek kedve körjátékra?
-Igen!
-De mi nem ismerjük a körjátékokat.
-Játszhatunk mást is, de ha van kedvetek megtanulni szívesen megtanítom.
Két órán át játszottak még az udvaron.
-Most menjünk be.
-Fürdésidő?
-Igen Klaudia.
A lányok szépen sorban megfürdtek, majd a szobában leültek és beszélgettek.
-Lányok tudtok szépen egyedül játszani egy kicsit?
-Persze.
-Rendben. Köszönöm. Sietek vissza csak beszélnem kell a nővérekkel.
-Jó.
Elina megbeszélte a nővérekkel a temetés részleteit,majd visszament a szobába.
-Volt ma valami érdekes?
-Nem.
-Nézzétek mivel ma nem tudtatok játszani a parkban egyik nap ígérem elmegyünk megint jó?
-Hurrá!
-Most pedig feküdjetek le. Már nyolc óra is elmúlt.
-Jó éjszakát!
-Jó éjszakát!
Másnap Elinát Viola nővér ébresztette.
-Elina! Elina!
-Viola nővér?
-Jó Reggelt!
-Jó Reggelt! Valami baj van?
-Nem történt semmi csak kérlek gyere le.
-Mennyi az idő?
-Fél hét.
-Öt perc múlva lent vagyok.
-Rendben.
-Lányok! Ébresztő! Hasatokra süt a nap. Jó Reggelt!
-Jó Reggelt!
-Menjetek szépen mosakodni aztán mindenki öltözzön fel szépen. Én mindjárt visszajövök, mert hívott a nővér, le kell mennem.
-Jó.
Elina gyorsan leszaladt a nappaliba.
-Itt vagyok nővér.
-Elina hoztak egy új kislányt, akire neked kellene vigyázni.
-Értem. Hol van?
-Már hozom is. -jött Glória nővér, akinek karjában egy kislány volt, aki zokogott.
-Ő az a kislány?
-Igen.
-Hány éves?
-Három éves. Évának hívják. A szülei autóbalesetben haltak meg tegnap előtt.
-Szegény kislány.
-Igen. Eddig egy másik árvaházban lakott.
-Szia Éva! Gyere!
-Szia!-köszönt neki zokogva a kislány.
-Van kedved beszélgetni velem? Közben iszunk egy finom teát és kapsz egy kis süteményt is ha éhes vagy.
-Éhes vagyok mint a farkas.
A nővérek mosolyogtak.
-Akkor gyere velem. Elviszem a konyhára. Megnyugtatom aztán felviszem a szobába.
Tíz perc múlva már hozta is ki a szobából és már a kislány is mosolygott.
-Veletek meg mi történt?
-Megyünk misére. -mondta lelkesen a kislány.
-Beszéltem vele. Megnyugtattam, megetettem, megitattam. Most pedig felmegyünk a lányokért, hogy ők is reggelizhessenek.
-Rendben.
-Lányok! Készen vagytok?
-Igen. Mehetünk.
-Még mielőtt lemennénk az ebédlőbe be kell mutatnom az új társatokat. Fiatalabb nálatok, de viselkedjetek vele rendesen. Évának hívják és még nagyon meg van ijedve.
-Rendesek leszünk.
-Vicus gyere csak be!
-Szia Éva-köszöntek neki a többiek.
-Sziasztok!
A kislány csak Elináig mert menni.
-Menjünk reggelizni.
Kettesével lementek a lépcsőn és megreggeliztek. Éva összeszokott a többiekkel és reggeli után együtt mentek el az asztaltól.
-Mehetünk a szobába?
-Lányok ma szombat van. Nem kell órára mennetek és tanulnotok, szóval....elmegyünk a parkba.
-Elina nem kell ezt tenned.
-Semmi baj. Jól vagyok.
-Mi még szeretnénk felmenni előtte a szobánkba.
-Legyen. Akkor előbb menjetek fel.
-Elina Évát nem kell elvinned. Maradjon csak itt nálunk.
-Ahogy gondolják.
-Így jobb lesz.
-Rendben. Hol vannak a lányok? Felmegyek megnézem őket.
Amikor bement a szobába minden lány csendben ült az ágyon.
-Lányok mehe.........Mi a baj? Nem szeretnétek a parkba menni?
A lányok felálltak és Bettina odalépett Elinához.
-Ezt azért csináltuk, hogy ha elmegyünk a parkba akkor a tóba tobhassuk Emma emlékére, hiszen tudjuk, hogy minden szabad percét ott töltötte. Általában veled. Ez csak egy nyaklánc. Ilyet szeretett volna Emma is mindig. Egyet csináltunk még hogy a temetésen a sírba dobhassuk. Amit pedig a tóba dobunk, mindenkinek jut egy szem. Így számoltuk ki.
Elina szemei könnyesek lettek.
-Nagyon szépen köszönöm. Gyertek csak ide.
Megölelték egymást. Elina eltette a nyakláncotés el is indultak.
-Akkor először búcsúzzunk el Emmától.
Egyesével bedobták a gyöngyszemeket és mindenki mondott egy-egy mondtatott Emmának.
-Köszönöm szépen lányok.
-El szerettünk volna búcsúzni tőle.
-Megtettük. De most már ne szomorkodjunk, hiszen ezt Emma se szeretné, úgyhogy mindenki menjen játszani. Ott leszek a padon, ha kellek gyertek csak oda.
-Rendben.
Elina mosolyogva nézte ahogy a gyerekek játszanak. Azt a körjátékot játszották, amit ő tanított nekik.
-Szia Elina!
-Szia Mátyás!
-Sajnálom ami a barátnőddel történt.
-Köszönöm.
-Szia!
-Szia!
-Leülhetek ide?
-Persze Mátyás!
-Mikor jössz hozzánk?
-Nem tudom. Amint lesz időm.
-Nagyapa folyton téged emleget.
-Minden nap az ajtót nézi, hogy hátha egyszer betoppansz.
-Mond meg neki, hogy üdvözlöm és amint tudok elmegyek hozzá, de egyenlőre el vagyok habozva.Nincs egy perc szabad időm sem.
-Rendben.
-Köszönöm.
-Elina játszol velem majd ha eljössz hozzánk?
-Persze.
-Köszönöm.
-Nincs mit.
-Hány éves vagy?
-Matyi! EGy hölgytől nem illik ilyet kérdezni.
-Hagyd csak. Kíváncsi, mint minden gyerek. Tizennyolc éves vagyok.
-Tényleg? Akkor Krisztián és közted csak két év van.
-Lehetséges.
-Elina!
-Tessék?
-Nagyon szomjas vagyok.
-Tessék. Hoztam vizet. Igyál csak. -elővett egy két literes üveget, amiben tea volt és egy műanyag poharat. A kislány ivott és már szaladt is vissza játszani. Elina közben Krisztiánnal beszélgetett, Matyi pedig játszott.
-Meg tudnád mondani mennyi az idő?
-Persze. Fél hat.
-Már fél hat. Ne haragudj de nekünk most mennünk kell. Hatra vissza kell érnünk. Lányok!
-Megyünk?
-Igen és sietnünk kell, mert már fél hat van.
-Igen.
-Sziasztok!
-Sziasztok!
-Viszont Látásra Isten áldja Önöket!-köszöntek a lányok.
-Ügyesek vagytok. Ha visszaértünk mindenki elmegy fürdeni aztán lemegyünk vacsorázni, de sietnetek kell a fürdéssel is. Ne haragudjatok, de elfelejtettem órát hozni.
-Semmi baj. Láttuk,hogy az a férfi beszélt veled.
-Valóban. Az a férfi annak a bácsinak az unokája, akinek a múltkor segítettem.
-Értjük, de ugye nem szereted?
-Hiszen az ember mindenkit szeret.
-De nem vagy belé szerelmes ugye?
-Ugye nem?
-Lányok!
-Elnézést Elina testvér, de...
-De félünk.
-Féltek? Mitől?
-Hát...
-Attól, hogy...
-Megérkeztetek? Milyen volt a parkban?
-Jó volt nővér.
-Menjetek fel fürdeni.
-Aztán felmegyek én is és megbeszéljük.
-Rendben.