katyusa blogja

almodtam... mamamnal vagyok, este van, bejon a szomszed Aranka neni egy kessel, bemegy a kicsiszobaba, kijon, mamam orditva sir, Aranka neni felem kozeledik a kessel, en csak ne! neee!

felebredtem. 8 ora volt. mostanaban vasarnap meg nem ebredtem ilyen koran. kulonos pozban voltam, kezeim ossze-vissza gubancolodva.
de szep reggel van. imadom, mikor sut a nap, mikor madarak enekelnek. igaz, eleg ritka, mert tombhazak kozt hogy is lehetne annyi madar, hogy en  annyira jol erezzem magam, hogy varjam mar a kovetkezo eletem; kovetkezo eletemben madar akarok lenni egy meleg, tiszta, csendes szigeten.. es ott lesz Ő, Ő is madar lesz! - megigerte.
a csaladdal keszulunk egy kora-tavaszi kirandulasra. nekem is jot fog tenni, biztos vagyok benne. eletem surges-forgas, tanulas. ha nem tanulok, akkor gitar vagy IKE vagy korus vagy tanc vagy eppen foldrajzkor vagy irodalmi kor es verstanulas, mert megyek Aranka Gyorgy versenyre, es meg marc. 15.-en is szavalok. huh.... eletem. mindig is erre vartam..hogy ne legyen egy szabad percem se, mindig jojjon az uj kihivas, de neha elegem van, es csak lenni szeretnek, de nem 'elni'. ezert fog jot tenni a seta a hegyekbe vagy mezokbe... meg en se tudom, hova megyunk, de megyunk. nekem ugyis mindegy hova, csak susson a napocska. draga napocska nelkul olyan szomoru lenne az eletem. nekem napfeny kell. napfeny a masodlagos taplalekom. biztos, tobben vannak ezzel igy.
LET THE SUN SHINE!
ezzel zarom az uj baratommal valo bizalmas elso beszelgetest.