katovicstamas blogja

Odabújt hozzám Nem felejtem el, amíg csak élek…Rám nézett és szólt szelíden:Maradj velem, kérlek.Szívem harangként verdesett. Szelíd volt, mint reggel a napfény,Odabújt hozzám, és súgta:Nem félek, hisz te vagy enyém.És kezemet magához húzta. Éreztem, hogy ver pici szíve,Mint a kismadár, szegényke.Mosolygott halkan, bájosan,Szeretett ő, tisztán, csodálatosan. Soha én még olyan forróÉrzést nem láttam,Kerestem, de nem találtam,Álmom ez, csodákat hozó. Jön majd hajnal, virágos illattal,Szellővel, meg madarakkal.Kedvesem jön felém, azzal a mosollyal,Szívem együtt verdes majd a templomharanggal.