katovicstamas blogja

Jártam fenn a mennyben Egy lány volt, ki mutatta nekem,Felhőkön mentünk, kisé reszkettem.Ő csak mosolygott, mert onnan jött angyalként,Látta, mikor sírok és mellém tért. Elvitt, hogy megmutassa,Mi lesz az enyémeknek jussa.Ha meghalok, oda megyek,Ha felérek, keressem meg. Mosolygott, mint a lédús eper,Szeme, akár valami varázsfegyver.Még Istent is láttam, öreg volt, de erős,Egyedül felemelt egy háztetőt. Azt mondják, csak álmodtam,Pedig én tényleg ott jártam.Kérdezd Szent Pétert, a bölcset,Vagy bármelyik angyalhölgyet. Üzenték nekem, ne siess, megvárunk,Addig a kedvesedre is vigyázunk.Ő lesz neked tündéred,Jutalmad, nem büntetésed. Azóta még nem jött az angyal értem,Pedig már sokat féltem.Sírtam mikor nem kellettem senkinek,                    Ezt majd az ördög fizeti meg.

Ha varázsló lennék Ha varázsló lennék, Mindenkivel, jót tennék.Koldusnak pénzel teli kalapot,Szegény gyereknek sok finom falatot. Kislánynak szép ruhát,Bácsikának, aranypipát.Kedvesemnek ékszert számtalan,Anyukámnak két kezet, ami fáradhatatlan. Ifjú fiúnak, barátnőt vagy százat,Fiatal lánynak hódolókat,Akik reá vigyáznak.Eztán minden mást, ami hiányozna. Földnek, óvó embereket,Tengernek hajót, ami meg nem fenekedhet.Gazdagnak szerénységet,Cselédnek, büszke reménységet. Kelő Napnak égboltot,Szivárványnak serény koboldot.

Földnek, embernek egymást magát,

Mágusnak jótevő varázspálcát.