katinkacsenge blogja

Édes Anyám

ANyukám nagyon szeretlek

most én ölellek át féltőn

mint te kis koromban

te ovtad minden léptemet

s,most rajtam a sor,hogy

vigyázzak reád

én is anya lettem s értem már minden szavad.

Szivemből SZERETLEK

       Itt az új év melytől több jót remélek

       mint az elmúlt hosszú magányos évek

       csak egy kis szeretet és ölelés mind az

       amire most én kérlek téged

        nehagyd egyedül azt ki csak te rád vár

Elmúló árny vagyok csupán,
az életed során.
Mely küzdelmek sora
elveszett álmod otthona.
ragyogó szemed híányát
mindig érzem:
magamban.

Nincs már otthonom, hontalan vagyok,
pedig a szívemben a vágyak nem is nagyok.
Két éve, hogy karjaid közt boldogságot leltem,
és most azt érzem, mindent elvesztettem.

Nincs hová mennem, senki nem vár engem,
S a múlt  hűvős sötétje eltakar majd csendben.
Nem vágyom másra én, csak szerető karodra,
bántó szavakra soha nem gondolva.

Fájó lelkemben épül a fal,
mely minden pillanatot, örízni akar.
Mind: a szép emléket, bezárom én oda,
és ha el is hagysz engem. Nem feledlek - Soha!