A ma ajándék, a holnap rejtély!

Egyszer mindennek vége, mégis sorscsapásként ér mikor bekövetkezik.Az emlékek kósza szárnyacsapásai engednek betekintést a múltba.  Érzelmeket hoznak elő belöled, amik teljesen kizökkentenek a megszokott ritmusodból. Hívni se kellett, lám megjelent a fájdalom. Fáj, hogy elmúlt, most hogy már minden késő… Nyomaszt, és az érzés egyre kiteljesedik benned. Elárasztja a tested, szinte minden végtagodban érzed, ahogy végigáramlik valami inger. Mintha valami áramütés érne, de csak a szíved zsibbad. Egy fiú elédterítette mindenét és lelke akárcsak egy üres kincsesláda szemlélte az elvesztett kincseit. Talán már sejtette, hogy nálad nem lesz jó helyen. Akkor miért engedte át ezen részeit ?

A  körülmények, a barátaid vagy a rosszakarók  felelősek azért, hogy nem tudtál megfelelő partner lenni? Esetleg TE magad? Folyik az örökös találgatás… Az idő teljesen másodlagossá válik a gondolatok mellett. Nem érdekel, mennyit töröd rajta a fejed vagy inkább a szíved, mert meg kell találnod a feloldozást. 

Ott belül megint, igen ott baloldalt, a szívednél egy kisebb nyomás. De nem egyszerű szívverés ez! Megérkezett a bűntudat, mint egy váratlan vendég. Eljövetelének oka, hogy bántottál valakit, aki a lecsupaszított lelkét ajánlotta fel. Egy szív burok nélkül védtelen ezért nagy felelősség így hagyni. Megsérülhet... Ha ez bekövetkezik fátyollal veszi magát körül, eltakarva ezzel a rajta ejtett sebeket. Boldogságot színlelve hazudik a világnak, hazudik neked, de még önmagának is. Az  Olümposz magaslatai után a szerelem betekintést engedett a mélység bugyraiba . Amikor a legjobb egyedül lenni, a vigasztaló szavakat az ajtó előtt hagyni és felfedezni az égető magányt...