Kaszab Gyula versei
A remény
Az élet nehéz és sok benne a viszály
Az életben minden kicsinyes minden eltörpül
A szerelem mellett a szerelem eltaposhatatlan
S az összetört szívek megjavíthatatlanok.
Te kölcsönkérted a szívemet.
Reményt adtál a szépre a jóra
Most itt állsz előttem mint egy kis angyal
És arra készülsz h vissza add összetört szívem
Várj még nem készültem fel
Várj még lehet folytatás
De lehunyod szemeid
És nem figyelsz rám többé.
Sokan mondták a remény hal meg utoljára
Én mertem bízni mertem remélni a mát és a jövőt
De most itt állok sírod előtt
És kérdezem hogy miért hagytál itt örökre remények nélkül…