Verejtéke sós-e a lónak?

Amikor bezsúfolódnak a történések az életünkben, egyrészt a jelen problémáinak megoldása nem enged minket sem a múlt sérelmein rágódni, sem a jövőt találgatni, és ez jó. Sok filozófia arra buzdít, hogy élj a mának. Mindenki másként értelmezi, én is fejtegettem már a jelen pillanat megélését. Igen ám, de ha a jelen nem éppen kellemes, és nem enged elrévedni, akkor egyre töményebben nehezedik ránk. Egyszer csak nagyon elegünk lesz a mából. Szívesen leráznánk magunkról, de nem lehet, mert nem fogja senki megtenni helyettünk, amit muszáj. Ebben a helyzetben jó, ha a múlt szép pillanatai segítségével, ha rövid időre is, de abba a teremtett állapotba tudunk kerülni, ami jelenleg hiányzik az életünkből.  Képvers-Verskép
Hallod-e?

Hallod-e
Ha dallam szól a múltból?
Elhozza-e még egy csók ízét?
Elragad-e a ritmus?
Látod behunyt szemhéjad színét?


Érzed-e
Még ízét a friss hónak?
Kóstolsz-e papsajtot a réten?
Verejtéke sós-e a lónak?
Az akácvirág édes-e - kérdem.


Bűvöl-e 
Még egy lassú mozdulat?
Elrévedsz-e a horizonton?
A pillangószárnyakat,
Megbámulod-e most is folyton?


Hallod-e
Néha még a telt csendben,
Hallod-e az angyalok dalát,
Kik a lelkedet olykor,
Lágyan simítva ölelik át?


Akkor még
Mikor levél sem rezdül,
Érzed-e szárnyuk fuvallatát?
Kik a szíveden keresztül
Küldik át a Mindenség szavát.