2011. Új versek. Események.

Gondolatok

2012. január 7. 23:10

Élet

Most

hát itt

a szabályos nyugalom ideje,

hol nincs kérés,

mint a fák koronáján a rezzenetlen levelek,

ahogy az elsimult víz tükörré válik,

úgy ülök itt a megállt idő síkjában,

s hiánytalan a csend,

végtelen az élet,

ahol nincs halál,

nincs változás,

Aztán egy lágy szellő simít,

gyümölcsillatot hoz,

egy nyálcsepp elindul,

madár szeli át a teret,

egy rég nem hallott dallam dobbantja meg a szívem,

pillámon könnyek tétováznak,

és egy csillapíthatatlan érzés árad szét ereimben.

és a vágy elindul minden iránt,

mit nem állíthat meg egy,

meg egy,

mert a horizont mindig távol,

és az Út vezet,

vezet...

5 hozzászólás

2011. december 25. 04:41

Élet

Most

hát itt a várva várt közép,

a szabályos nyugalom ideje,

hol a lélek megpihen,

hol nincs kérés,

minden úgy jó ahogy van,

ahogy a vándor végigtekint a tájon,

ahogy a padon megpihenő ül, nem várva semmit,

mint a fák koronáján a rezzenetlen levelek,

mint a macska tappancsára helyezett alvó fej,

vagy a déli napsugár,

ahogy az elsimult víz tükörré válik,

ahogy a tekintet a hegyről a völgybe ereszkedik,

úgy ülök itt a megállt idő síkjában,

s hiánytalan a csend,

végtelen az élet,

ahol nincs halál,

nincs változás,

ahol már megtörtént a kiterjedés,

igen, ez a közép pozíciója.

Aztán egy lágy szellő simít,

gyümölcsillatot hoz,

egy nyálcsepp elindul,

madár szeli át a teret,

egy rég nem hallott dallam dobbantja meg a szívem,

pillámon könnyek tétováznak,

és egy csillapíthatatlan érzés árad szét ereimben.

Szomj, minek nem elég a víz,

Szem, mi nem látott eleget,

íz, milyen soha nem volt,

a hang egyre erősebbre vált,

a bőr borzong,

és a vágy elindul minden iránt,

mit nem állíthat meg egy,

meg egy,

mert a horizont mindig távol,

és az Út vezet,

vezet

...

12 hozzászólás

2011. május 20. 20:42

vár

Magába zárva a láng ezer éve

Morran a szándék

Kiválni kél

Szélhárfa játszik a lét tenyerébe

Szikra az álma

Ütése kér.

Lobban az élet a kín viharába

Üsse a kővel

Tüzet csihol .

Lángol a szívem e’ kolduló árva

Örvény a félsze

Vizet dalol.

Magamba zárva a gyulladó kéve

Hűse a csókod

Bohón remél .

Váram a bölcselő szód szemed kérje

Háborgó szívem

Pihenni tér.

4 hozzászólás

2010. június 30. 20:13

Elégedetlenség. A Földön éltem, s felhőkbe vágytam. Most a felhőn vagyok, de lelóg a lábam.

Egy csomóan felrakták már a honlapjukra, nevemet sem írják alá.
Nekem mégis tetszik az eset. Ha név nélkül is terjed, lehet, hogy jó egy kicsit?
::))

7 hozzászólás

2010. március 2. 10:41