Prózák, és 2009-ig versek.

  A Nagy Utazás megadatott, nem reméltem pedig. Azt hittem álom marad.
  Tehát a helyszín, mint több történetemben ismétlődik Szamoa. Utólag már tudom, hogy pontosan négy hónap volt. Ott, akkor a terv, a végtelen ottmaradástól, a "holnap utazunk haza" verzióig terjedt. Persze kisarkítva szeretném ábrázolni, mily hullámzásban volt részünk, nemcsak a Csendes-óceán által.
  Lehet, hogy születni fog ebből egy összefüggő útleírás, még nem tudom, de bizonyos témák, ha felmerülnek bennem, gyakran a négy hónap élményéhez is kötődnek belőlük.
  Eszter lányom is így van evvel pontosan.

  Igyekszem most a címben szereplő kutya és a hal szempontjából megközelíteni az eseményeket, de a többieket sem lehet teljes mértékben kizárni.

  Tehát belevágva a közepébe, halpiacon voltunk.
  Az ottani piac a Csendes-óceán partján lelhető fel, teljesen szabadtéri, és a parti folytonosan áramló sós lengedezés a tengeri étkek szagát szinte egészen elsöpri. Bár a hőfok itt folyamatosan 28-32 C°, ami számomra nagyon is ideális, a nyers hal állaga hamar megsínylené, ha nem lenne olyan friss, mint amilyen csak elképzelhető. Fizikai lehetetlenség, hogy tegnapi halat áruljanak.
  Azon kívül, mint utólag megállapítottuk, a legtöbb halnak nincs jellegzetesen halszaga. Úgy mint a harcsának sincs, a nagy tengeri halaknak sem.
  Miután nemrég bérelt lakásunk konyhájában egy csaknem plafonig érő hűtőszekrény kongott üresen, nem ejtett kétségbeesésbe az a tény, hogy a "kérek egy szelet halat, az néhány kilóra sikeredett.
  Mivel a nagy halakat egyben nem lehet eladni, a nyolcvan-száz tagú családban élő őslakosok szeletekre vágták. Amekkorát az ő nagy családjuk létszáma diktált.
  Ha hegyoldali lakhelyünkre térve a zsákmánnyal, máris nagy örömben részesítettünk valakit.  A neve Sztár volt.
  Ő a mi 75 éves háziasszonyunk kutyája. Josi, a kivételesen egyedül élő asszonyunk egy nagy házban lakott, és lakterülete kisebbik házát bérbe adta idegeneknek.
  Sztár a nagy ház és a mi kisebb házunk között ingázott, jelezvén  vendégszerető természetét. Tacskónál alig nagyobb keverékkutya volt, aki most hogy számára oly kedves ilattal érkeztünk, rajongását még sokkal élénkebben sugározta felénk.
  Már tudtam, hogy nemsokára megörvendeztetem még jobban, ugyanis azonnal nekiálltam a halat feldolgozni. Ujjnyi vastag bőrét máris a kutyának szántam.
  Sztár, lányom névrokona már a háziasszonyt őrizte, mire szóltam neki, kezemben egy darab halbőrrel.
  Tudta ő rögtön miről van szó, futásán látszott már, hogy azt mondja.
  -  Hurrááá! Hal!
  Boldogan habzsolta a halbőrt befelé.
  Eszter meg örömmel szemlélte, milyen jóizűen eszik.
  Amikor megette nem ment vissza a nagy házhoz. Reménykedve várta, hátha kap még. Persze hogy kapott. Amikor kiléptem a következő adaggal, úgy pattant fel, mint akinek fizetnek érte.
  Látszott, hogy mit mond.
 - Megint hal!
  Boldogan ette meg a második adagot. Ekkor már visszabattyogott Josihoz.
  Amikor túl voltam a lebőrözésen, kibontottam a csontját. Ezek nem szálkák voltak, csak középső csontok.
  Ezeket is a kutyának szántam.
Kiléptem az udvarra, Sztár meg is hallotta rögtön és átszaladt az udvaron a csontért. Csóválta a farkát, és kérdőn nézett rám.
  - Megint hal?
  Összemosolyogtunk lányommal.
 Elbíbelődött vele egy darabig, de eltüntette. Aztán visszament a helyére.
 Vettünk egy kisebecske halat is kíváncsiságból, így azt is megpucoltam. Annak a levágott darabjaival is kiléptem az ajtó elé.
 Sztár tétovázva bámult rám, de átsétált érte az udvaron.
 Mit mondott?
 - Nem lehet, hogy megint hal?
  De az volt. Sztár komótosan elrágogatta, aztán nyugodtan visszasétált Josihoz.
  Ez már rendesen megnevettetett minket.
  Amikor az utolsó adag halbéllel  léptem a ház elé, és odaszóltam neki, Sztár felállt ugyan, de aggódó képpel kérdezte.
 -  Megint hal?
  Viszonylag kelletlenül jött oda. Nem is kellett neki a hal. Csak el akarta mondani, hogy mennyire szereti a halat, és milyen régen kapott és nincs szíve visszautasítani, de értsem meg, itt köves a talaj, el sem tudja ásni.
  Próbálkozott néhány kaparó mozdulattal, de reménytelennek titulálta a helyzetet.
  Hát igen. Azt ugye tudjuk, hogy jóból is megárt a sok. De Eszter lányommal átélt sokadik történet ez, ami szinte semmiről sem szól, örökre bennünk marad, és humorral, nevetéssel emlegetjük. Ez már kivételes dolog. Minden apróságban derűs elemeket fedezünk fel, és egy fél szóval ha megemlítjük, tudunk min nevetgélni.  A derű és a nevetés forrása még egy halpucolásnál is feltörhet.

Első szín   Helyszín: Azúr Divatszalon

Azúr egy emelvényen, forgószéken ül. Tőle jobbra és balra két próbababán felhőfehér lepelruha. Elöl fügefalevél minta a ruhákon.
  

Azúr pöffeszkedve forog a széken, lent körbeveszi a varrólányok serege. Négy varrólány a forgószék mellett áll.

Nagy fényesség.

A sereg:

                   Dicsőség Azúr nagymesterünk.

               Dicsérjen Téged minden mester és segéd.

               Imádunk téged a végtelen kegyért,

               Hogy terveidben részt vehetünk.

Azúr hangja:

                   Be van fejezve a nagy mű, igen.

                   A szék forog, az alkotó pihen.

                   Fel hát manekenek a kifutóra,

                   Gyönyörködhessek alkotásaimba.

(Zene, divatbemutató)

Azúr:

                        Hallgatom magasztalástokat! Szabina?

Szabina:

                   Mely a hírnevet egyetlen szódra hozta létre,

                        Hozsánna néked, Elme! (leborul)

Gombos Tünde:

                        Ki az örökké változandót,

                   S a változatlant divattá egyesíted,

                   Az egyéneket és nemzedékeket öltöztetéd,

                        Hozsánna néked, Erő!     /leborul/

Azúr:

                        Szabja meg hát magasztalását Szab Olga.

Szab Olga:

                        Ki boldogságot terjesztesz

                        A testeket felruházva,

                        Eleganciád részesévé

                        Egész világot felavatva,

                        Hozsánna néked, Jóság!   /leborul/

Azúr:

                        Férceljen dicshimnuszt Férc Elma!

Férc Elma:

                        Sok millió teremtés

                        Mérhetetlen sok ruhája,

                        Színeknek változása,

                        Azúr kedvenc alkotása,

                        Hozsánna néked, Cérna!

Azúr:

                        S te, Luc Ferenc, hallgatsz, önhitten állsz,

                        Dicséretemre nem találsz-e szót?

                        Vagy nem tetszik tán, amit alkoték?

Luc Ferenc mester:

                        S mi tessék rajta? Hogy néhány anyag

                        Más-más színekkel van felruházva?

                        Néhány rongy össze-vissza szúrva,

                        Egymásra varrogatva?

                        A modell ezt, ha egykor ellesi

                        Egy varrótűvel szintén megteszi…

                        És elnézed néki, hogy kontárkodik,

                        fércel, s magát mesternek képzeli…

                        Divat és ódivat egymást üldözi,

                        S hiányzik az összhang…

Azúr:

                        Csak hódolat illet meg, nem bírálat!

Luc Ferenc:

                        Nem adhatok mást, csak mi lényegem.   /a seregre mutat/

                        Dicsér eléggé e hitvány sereg,

                        És illik is, hogy ők dicsérjenek

                        A nagy fizetésért, amit kérnek…

                        De én munkanélküli segélyből élek!

Azúr:

                        Hah, szemtelen! Hisz nem dolgozol!

Luc Ferenc:

                        Szintúgy, mint te.

Azúr:

                        Én végtelen időtől tervezem,

                        S már bennem élt, mi mostan létesült.

Luci Feri:

                        Te anyagot szeltél,

                        Én tért nyerék…

                        Ott állok, látod, hol Te, mindenütt,       (mellétipeg)

                        S ki így ösmérlek, még hódoljak-e?

Azúr:

                        Hah, munkakerülő! El előlem, el!

               (ellöki)

                        Hasztalan csatározásod ellenem.

Luc:    (feltápászkodik)

                        Nem úgy, osztalékot követelek!

Azúr:

                        Legyen.

                        E két vállfán lógó tervem amott

                        megátkozom, aztán tiéd, add el, ha tudod!

Az egyik vállfán egy farmeröltöny, a másikon szkafander lóg.

Luc:

                        Fukar kezekkel mérsz, pökhendi,

                        De világodat meg fogom dönteni!

         (El.)

Sereg:

                        Átkozott!

  Második szín  Kiűzetés az Azúr Szalonból 

A két vállfán lóg a farmer és a szkafander.

A kifutón megérkeznek új ruhákban, Por Éva és Poór Ádám manekenek.

Zenére mozogva bemutatót tartanak.

Lelépve meglátják a farmeröltönyt.

Ádám:

                        Jó a ruhád Por Éva!

Éva:

                        A tiéd szintén Poór Ádám!

Ádám:

                        Huzat van itt

                        Nézd, egy rádvaló darab.

                        Válladra tehetem?

A farmerkabát felé nyúl.          /ipari kamera, elején egy nagy szem/

Azúr szava:

                        Megállj, megállj, Ember!

                        Tiéd minden mintadarab,

                        De e két vállfát kerüld,

                        Bajt hoz fejedre.

Ádám:

                        A főnöknek rossz napja van.

Éva:

                        Miért ne próbálhatnám fel?

Ádám:

                        Hát nem érted? Ne hergeld az öreget!

                        Majd én megmelegítelek.

Nagy szélroham.

Luc Ferenc, lucfenyőjelmezben megjelenik.

Ádám és Éva összebújva suttog. Az elhalkuló zenére táncolni kezdenek.

Luc elmélázva, irigyen nézi őket, majd magában beszél:

                        Veszniök kell!

(Tovább nézi őket: )

                        Túl nagy az összhang.

                        Nem biztos, hogy sikerül…

                        Fel, munkára fel,

                        Aki mer, az nyer!

Kacagva lép hozzájuk, Ádám és Éva megretten.

Luc:

                        Mit álmélkodtok?

Éva elfut.

Luc:

                        Óh megállj, kecses hölgy! Engedd egy percre, hogy csodáljalak!

Éva megáll, lassan felbátorodik.

Luc:

                        Poór Ádám, te félsz?

Ádám:

                        Tőled, hitvány alak?

                        Mondd, ki vagy? A főnök küldött?

Luc:

                        Mondhatjuk úgy is.

Ádám:

                        Igen vagy nem?

Luc:

                        Hány válasz lehetséges még e kettőn kívül!

Éva:

                        Titokzatosan beszélsz.

Luc F. a farmerra mutat.

Luc:

                        Ha ezt felveszed, másként látod Te is

                        Az életet.

A szkafanderre mutatva Luc:

                        S ha aztán ezt próbálod fel,

                        Soha meg nem öregszel…

Éva:

                        Mégis kegyetlen a főnök.

Ádám:

                        Lehet, hogy hazudsz.

Azúr:

                        Ember, vigyázz!

Ádám:

                        A főnök, megint.

Luc:

                        E két ruha az enyém.

Ádám:

                        Ki vagy te?

Luc:

                        A főnöktől jövök…

                        Tőle kaptam ezeket.

Ádám:

                        Miért jöttél ide velük?

Luc:

                        Untam Azúr irodáját.

Éva felé nyújtja a farmerfelsőt.

Luc:

                        Felpróbálod?

Éva ráállni látszik.

Ádám:

                        De Azúr tilalma?

Luc:

                        Mondom, hogy enyém e két ruha!

                        Na!

Éva a dzsekit, Ádám a farmernadrágot felveszi.

Luc:

                        Most ezeket is.

(A szkafanderek felé mutat.)

                        Siessetek!

Egy biztonsági őr útjukat állja.

Azúr hangja:

                        Poór Ádám és Por Éva!

                        Ki vagytok rúgva!

                        Menjetek, boldoguljatok nélkülem!

Éva:

                        Végünk van!

Luc:

                        Csüggedtek?

Ádám:

                        Ne hidd, untam már úgyis

                        E munkahelyet. Gyere Éva!

Sereg:

                        Győzött a hazugság!

  Harmadik szín 

Helyszín: Olaszország, Velence.

Por Éva és Poór Ádám sötétben ülnek egy épület falánál. Gyér világítás, sejtelmes zene.

Kukából ruhákat válogatnak.

Ádám:

                        Ez az enyém. A divatos cucc helyett

                        ez lesz testemen.

                        Megvéd ez a hűvöstől kedvesem.

Éva:

                        Én meg fekhelyet csinálok, (énekelve)(dallam: Én a pásztorok királya)

Ádám megrettenve néz rá, Éva visszavált prózára.

                        Elférünk kis helyen.  (Kertész leszek… dúdolgatja)

Kivilágosodik. Karneváltömeg: Zenére egyenként bemutatják csodás jelmezeiket.

Luc jön utoljára, a kukához lép:

                        A ruha és a fekhely

                        Lesz világotok kettős mozgatója,

                        Csak a színhely fog változni

                        Amíg belőle hon lesz és ipar.

Ádám:

                        Rejtélyeket beszélsz.

Luc kötéllel játszadozik:

                        Hát nem érzed-e?

Ádám:

                        Ha a távolnak kémlem titkait,

                        A fázás kényszerít, hunyászkodottan

                        Leszállni ismét a tiprott anyaghoz.  ( bőszen tapossa a ruhákat )

Luc:

( kezében hajókötél )

                        Ezen kötél erősb, mint én vagyok…

Ádám:

                        E láthatatlan pókháló, e semmi,

                        amivel fenyegetsz?

Luc:

                        Ne hidd! Ülj a homályba!

                        Hipnózisban a Földet

                        Körbejárhatod,

                        S megnézheted,

                        Hányféle fekhelyed

                        S ruhád lehet,

                        Mely mozgatórugója

                        Lelkesedésednek, …( félre ) de a vég lehangoló.

Éva némajátékkal akarja észrevetetni, hogy ő is ott van.

Ádám:

                        Hagyd megtekinteni hát, hol viselek

                        És milyen ruhát?

Luc:

                        Nézz körül és láss szellem-szemekkel!

Titokzatos, meditációs zene. A kötelet ingázza Luc.

Ádám:

                        Mi az, mi aaaz? Elkábulok belé.

Luciferi gonoszul vigyorog:

                        Ez a delej…

Éva:

                        Ugy-é, ugy-é! Hasonlót érzek én is.

                        Nem így volt ez Párizsban,

                        Az Azúr Divatszalonban.

Luc:

                        Fáztok Azúr nélkül? Kérdem.

                        Idézek új vezetőt,

                        Új AZŰR-t e zűrben,

                        Utazásotokhoz túravezetőt.

Mobiltelefont vesz elő.

Halló! TURINFORM? Itt Luci Feri beszél. Egy idegenvezetőre lenne szükség, ki hét nyelven beszél.

Rémjelmezes alak jelenik meg.

Luc:

                        Ki vagy te rém?! Nem téged hívtalak.

Adzúró:    (leveszi álarcát)

                        Adzúró vagyok. Jól hallottalak?

                        Utazást szervezzek e két hajléktalannak?

Luci:

                        Igen, s hozz nekik útitársakat!

Adzurró:

                        Sí?(Évára mered)

Éva:

                        Sí!

Adzúró:

                        Sí… (elkullog)

Ádám:

                        Hadd lássak, mint ígérted,

                        Szellemszemekkel, kérlek!(letérdel)

Luci megsimogatja Ádám fejét:

                        Keserves lesz még egykor e tudásod.

Ádám:

                        Szkafanderem ott maradt kint.

                        Arasznyi lét, mi sietésre int.

                        Hagyd megálmodni hát,

                        Hol viselek és milyen ruhát?

Éva:

                        Hadd lássam én is, e sok újulásban

                        Nem lankad-e el, nem veszít-e bájam.

Luc:

                        Legyen. Bűbájt szállítok reátok.

                        Végigjárhatjátok a Világot.

Inga. Ádám és Éva alvajárnak. Leheverednek.

 NEGYEDIK SZÍN 

Helyszín: Kína

Zene: Vangelis: China

A tömeg zenére, fonaltáncot ad elő.

Selyemgyár irodájában, Á Yu Dám és Luc Yin Fer.

Luc leveleket hoz, egyikben hajtincs. Hajlong.

                        Ó, nagy Á Yu Dám, a selyemgyár ura, hódolóid küldik.

Ádám kiveszi a hajtincset, szórakozottan morzsolgatja.

Luc:

                        Hai tincs?

Ádám:

                        Hajtincsek! Kéjek álomképe!

                        Mind ennek nincsen szűmre ingere.

Luc:

                        Á Yu Dám!

                        Vajon mi az, mi nem hagy selymekben pihenni?

                        Légy vidám!

                        Minden dicsőség, uralom tiéd.

Ádám:

                        Azt tartom, hogy megleltem az utat,

                        A Selyemút, mely a valódi nagysághoz vezet.

                        Tömeg, asszonyok, imádat, aj!

                        A gyár a fontos, nem a haj!

Luc:

                        Ó, Á Yu Dám! Mégis boldog vagy-é e képzeletben?

                        Tedd szíved kezedre!

Ádám:

                        Nem én, űrt érzek,

                        Mondhatatlan űr csüng a lelkemen!

Luc:

                        Mert kong ez a pagoda itt benn! Feleséged sin csen…

Dörömbölés, Luc ajtót nyit.

Vangelis zenére a tömeg betáncol.

Ádám:

                        Nini! Csudicsini!

                        Mily ismeretlen érzés száll szívembe?

                        Ki e nő, és mi bűve-bája van?

Luc:

                        Háj Kiö, gyári munkásnők egyike,

                        Mellyel Urad eszedbe hozza selyemhernyó voltodat,

                        Ha önhitedben lepkeként csapongsz.

                        A selyemszál, láttad már mily erős?

                        Kisiklik ujjainkból, nem téphetem szét.

Vangelis zenére lánykéréses dalszöveg.

Ádám ruhákat hozat Évának.

Öltözködés, esküvői szertartás.

Eltáncolják a GYÁR elhanyagolását.

Függöny.

Ádám és Luc újra ketten.

Ádám:

                        Nem tudom feledni, hogy tudtam a GYÁR-at  így tönkretenni?!

                        Mindent elhagyok, vezess új országba Luc Feri!

                        Mutasd tovább, hol viselek és milyen ruhát?

Luci:

                        Ne oly vágtatva, még jókor beéred,

                        Talán előbb a célt, hogysem reméled,

                        És sírni fogsz majd, látva, hogy mi dőre,

                        Míg én kacaglak. - Menjünk hát, előre!