kapocsi.zsu blogja

Annyira szeretrném csókolni a szád minden pillanatban.

Annyira jó volna veled eggyütt teliholdfényes éjjszakán

Szinte mindíg szeretni téged

Virágos szerelem tavaszán...

Oly jó volna ha átölelnél szorosan

 És csókolnál egy hosszú életen át.

Oly jó volna ha éreznéd

 És tudnád hogy mennyire

 Hajt utánad a vágy!

 Maradj csendben és meghallod

 A szívem szavát!

Álmomban furcsa dolgok vannak

de olyan valódiasak

Álmomban két ember

csak te meg én voltunk benne

Egy fényes csillag ragyog fenn

mely oly ékesen fényes mint a szerelem.

Szeretlek!- mondom én...

Én is Kicsim!- mondod te.

Ez a pár pillanat

Egy valóságos álom,

Mert az ajkunk forró csókban forrt össze

Mely a méznél is édesebb...

De csak az álmaimban

A valóságban nem csupán forró csók,

Hanem mint a pokol tüze

a szerelem tüzének égető szerelme...

Az az TE!!!

MIndíg rád gondolok

És mindíg a tiéd leszek

"Szeretlek" ezt vésd az eszedbe

Remélem Szeretsz! (Reménykedek)

Érzem van még remény,

Hogy újra együtt legyünk.

Mond meg nekem kérlek!

Van-e még remény,

Hogy mindent újrakezdhessünk?

Mert oly jó volna ha újra

Csókolhatnám az ajkadat.

Úgy magamhoz ölelnélek mint régen,

és három szót súgnék a füledbe:

Szeretlek, Imádlak, Akarlak!

- Hmm hogy néz ki a te báttyád?

 - Hát.... magas, vékony de erős alkatú és rövid fekete haja van a szeme is teljesen sötét.... az arca nagyon kisfiús és nagyon erős testalkata van.

  - Értem és nem egy hamuszürke lova van?

 - De igen de ezt honnan tudja? - Nézett Saia Klara-ra aki bólintott.

 - Nos akkor minden a legnagyobb rendben van.

 - Mért mondja ezt Klara néni? - Kérdezte Éleiász. - Tudsz valamit róla?

 - Mi az, hogy fiam! Hiszen éppen tegnap járt itt! És azt üzeni, hogy minden rendben van vele. csak egy vándornak nézték a katonák. Az üösszes élelmét és aranyát elvették tőle de életben hagyták.

 - Istenem Dradd él! - Saia azt hitte rosszul hall. - Él a Bátyám! Éleiász hallod ezt? - Saia szorosan átölelte a sárkány hosszú nyakát.

 - Ígyhát adtam neki élelmet és neked külön azt üzeni hogy szeret és hogy Miranasz ban vár. - fejezte be az idős asszony.

 - Akkor most már minden rendben. Nem kell többet aggódnod. - szólt Éleiász.

- Mikor fogunk menni? - Kérdezte Saia de látszott rajta hogy sokkal jobb lett a kedve. Az idős asszony elnevette magát.

 - Először is át kell változtatni Éleiászt emberré.... és még téged is ki kell hogy tanítsalak.

 - Jó rendben. Mondta Saia és Látszott hogy újra a régi a kedve és az egész lénye. - Mennyi ideig fog tartani? - kérdezte.

 - Annyiba amennyi ideig kell, Kedvském. -mosolyogva sóhajtott. - Nos, megmutatom a szobáitokat.

Az este nyugotan telt. A vacsoránál Saia és Klara még jobban összeismerkedtek. Leinkább Dradd volt a téma. Saia a legtöbb gyönyörű emlékét elevenítette fel a gyerekkorából. Lefekvéskor Saia két emberre tudott gondolni. Dradd-re és Éleiászra. Holnap fogja életében először látni Éleiászt emberi alakjában. Vajon hogy nézhet ki? Saia mindenesetre egy kis gyereket tudott elképzelni... hiszen éleiász egy sárkánybébi. De biztosan koraérett. Erről árulkodik a gondolkodása. Ezekkel a furcsa gondolatokkal aludt el. Álmában egy apró gyermeket látott... aki egyedül volt. Saia oda akart hozzá menni hogy megkérdezze hogy hol vannak a szülei... de egyszerüen nem érte el a gyermeket akinek olyan ismerős volt a tekintete. Majd egyszerüen egy tisztás közepén találta magát. édes virág illat lengte körül és száz ágra sürött a nap. És ott feküdt Dradd mellett a fűben és épp egy fiu-n derültek hogy nem tudja megszerezni magának Saia-t.

Halk szólongatásra és noszogatásra ébredt. 

 - Ébresztő kislányom. A hasadra süt a nap.

 - Mennyi az idő? - kérdezte saia klaratól miközbez dörzsölgette a szemét.

 - Itt a reggeli ideje.  - mosolygott az öregasszony. - Éleiászt is felkeltem. A konyhában terítettem meg. - azzal fiatalosan kilibbent az ajtón.

Saia egy két percig még nem kelt fel. Élvezte hogy egy igazi ágyban pihenhet és egy kicsit lustálkodhat. Az utóbbi időkben nem igazán tudott ilyen luxushoz jutni mint egy ágy. Ígyhát nem sietett mért is tenné? Hiszen most nem üldözik a katonák.

Saia ébredt elsőnek. Éleiász még nyugottan aludt így a lány semmi zavaró doloög nélkül gondolhatott a báttyára.

Vajon mi lehet Dradd-el? Életben van még? Szívében félelem ült. És nem akart távozni onnan.

Később amikor már Éleiász is felébredt összecsomagoltak és elindultak. Saia vetett még egy utolsó pillantást a kis kiszögellésre. Aztán újra előre nézett.

Az utat viszonylag gyorsan tették meg. Éleiász már látta is az idős asszony házát. Erdők vették körül de a magasból is jól látszott. Kicsi de barátságos Erdei ház volt.

 - Az az a ház? - kérdezte Saia.

 - Igen az. - Éleiász hosszan körözött a levegőben.

 - Az ő segítségével, át tudsz változni?

 - Meglehet. Bölcs, Okos És nagyon sok mindent tud.

Óvatosan közelítették meg a házat, hiszen ha beleütköznek egy fába könnyen mindkettejük megsérülhet.

Mikor földetértek saia ügyesen lekászálódott Éleiász hátáról.Aki végre pihentetheti a szárnyait.. Saia megszemlélte a házat.

 - Biztos hogy itt van? Elég elhagyatottnak látszik.

 - Biztos! Kopogj be!

Mikor Saia be akasrt kopogni hallotta hogy valaki talán az idős asszony azt mondja.

 - Gyertek be, nem kell kopogni!

A lány megvonta a vállát mire Éleiász mosolygott.
Ő nem tud baemenni a hatalmas mérete miatt. Így hát kinnmaradt. Saia magabiztosan ment be a házbaq amely már elmúlhatott száz éves. Ugyanis erről árulkodott. az építés módja.

A kívül kicsi épület belül hatalmas teret engedett. a bútorok és a kiussebb csecsebecsék otthonosságott csempésztrek be. Mintha  a ház kellemes aurája beburkolta volna őt.

 - Hát a barátod mért nem jön be? - toppant a lány elé egy egy alacsony de nem görbe hátú, vidám idős hölgy.

 - A barátom nem férne be. Ő egy Sárkány - mondta Saia és az idős hölgy megrézta a fejét.

 - Itt ebben a házban nagyság nem számít. - mondta majd kiment Éleiászért. saia alig akart hinni a szemének. Éleiász a nagy testével könnyedén bement az ajtón. Mintha Összement volna.

Na drágáim ezzel meg is volnánk. Örülök hogy épségben ideértetek Éleiász. - Majd szemügyre vette Saiat aki Rámosolygott az asszonyra. - Ő lenne az a lány aki...

 - Igen kedves Klara. Ő az. - Mosolygott a sárkány.

 - Na hadd nézzelek meg Kisasszony. - Mondta Klara és körbe perdítette a lányt. - Ó istenem olyan alakod van kedvesem mint amikor én voltam ilyen fiatal.  - Mosolygott Klara - Csak úgy ragadtak rám a fiúk. - Nevettek. Saia Egyből a szívébe zárta ezt a kedves asszonyt. Eszébe jutott hogy ő nem is ismerte a nagymamáját. de őt is valahogy ilyennek képzelte el. Erről viszont eszébe jutott a testvére. Vajon Draddel mi történt? Él e még? Ez a gondolat teljesen kiülhetett az arcára, mert Klara és Éleiász egyaránt aggódva kérdezték tőle hogy mi a baj?

 - Semmi csak... Draddre gondoltan. - motyogta.

 - Ki az a Dradd? - kérdezte Klara.

 - Ő az én bátyám. - Mondta Saia miközben alig bírta visszatartani a könnyeit.

 - Amikor Megmenekültünk Anaknaszból másnap reggel ránk találtak a katonák. Dradd felültette a hátamra Saiat és Megparancsolta hogy vigyázzak rá. - Éleiász Saiára nézett - Azóta semmit Sem tudunk róla.