Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szótlanság simul
kapocsi.ancsa• 2014. augusztus 22. 20:43
Szótlanság simul (illúziókert)
Kék-füstös árnyak tündérkeresztjén
szétfutnak hangok, mint te meg én,
lángillúziókat mos el az ég,
pasztellszíneket satíroz szét,
hogy szálakat húzzon, közéd és közéd,
elválasztott én-ek éneke véd,
jászolremények, füstkádak mélye:
tenyérnyit veszek csak néha belőle.
Mintha lehetne, óvatossága,
védteleneket védőn is játszva,
felfelé emelni, magasra, szélbe,
leheletközelhez, elfújni révbe.
2014.08.22.
kapocsi.ancsa2014. augusztus 23. 09:56
Köszönöm hogy olvastátok.
Ermi,
mindenkinek van sajátos hangja (azthiszem)
az enyém néha kusza és követhetetlen, összetett szavak képei :)
színes avagy fekete
most épp égboltos
Mindenkinek szép napot
puszik
Törölt tag2014. augusztus 23. 06:22
Törölt hozzászólás.
BakosErika2014. augusztus 23. 06:14
Szerettem a versed, Ancsa.
Szép legyen a napod.
skary2014. augusztus 23. 05:51
ee
petruchio2014. augusztus 22. 21:52
igazi "kapocsiancsa" hang.....jó olvasni téged.....