Erdőhavak

kapocsi.ancsa•  2017. január 17. 20:41

 

Pára gyűlt és színt haraptam,
amikor a fagyra kaptam,
s láttam őznek suta nyomát,
ropogós ág dermedt szavát,

fehér illatát a télnek,
tisztuló lélegzetemnek
jaj szavát, a magzatát,
születésének havát.

Dérdidergő puha fűszál,
hogyha látnád elhallgatnál,
ha meglesnéd önmagad,
gyöngyöző harmathavak,

úgy öltöztetnek fel szépre,
szemvakító tiszta színre:
megdermed a pillanat,
ha a hideg szétszalad...

2017. 01.17.

(Gondolatok Ancsi Kok fényképére )

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Ametisz2017. január 18. 21:34

Imádtam! A dallama hengerelt! Szeretem ahogy a szavakat táncoltatod! :)

merleg662017. január 18. 21:22

Nagyon tetszett! Gratulálok!

kapocsi.ancsa2017. január 18. 10:04

:) majd ha felnövök hozzá

skary2017. január 18. 07:12

@kapocsi.ancsa: járjá cselgáncsra..ott mögtanítanak esni :)

kapocsi.ancsa2017. január 18. 07:10

hehe, gondoltam :D
ismerőseim közt viszont alig van aki nem esett el eddig a jégen
köztük én is, lehet ragályos a két bal láb :)

skary2017. január 18. 07:04

@kapocsi.ancsa: aszittem máshogy :)

kapocsi.ancsa2017. január 18. 06:53

@skary: az még odébb lesz :)
addig legfeljebb a lábaink szaladnak szét, egy-egy elcsúszásnál a mindenhol lesben álló jégpályákon

skary2017. január 18. 02:20

bár a tél szaladna má széth :)