Felborult szavaidnak keringője
meghajol s felkér egy táncra,
lábujjra emelkedik és magasra,
hogy lépéseit a fülembe suttogja.
Sóhaja derekát úgy öleli reám
lágy ritmusdala, lassul a szívem korcán,
kézfejem porára hű hangjait fújja,
huss minden kis jegye, messzibe hull ma.
Sodródó, surrogó selyme söpör,
míg padlón uszálya körbe-pöröl,
visszafolyt csendhangok ajkán az alázat
vékony kis ujjakkal "pszt" hangot formáznak.
Bámuló néma tánc, forgásnyi, billegő,
anyag az anyagon, suhog tánc - szóerdő
meghajolt, látható - látatlan előtted,
felkért s Te most épp csak bűvkörét érheted.
Nincs szó rá - áradat, leng pirkad, éj fakad
bent cseng s kint szótlanul megakadt szó marad...
http://www.youtube.com/watch?v=iPEqbsgYKa8
Gondolatok