 "Alaposan megépítetted békességedet, begubózol polgári biztonságodba, vidéki életed fullasztó szokásaiba: szerény bástyát emeltél így a szelek, áradatok, csillagok ellen. Nem akarod nyugtalanítani magad a nagy kérdésekkel, elég gondot okozott neked, hogy ember voltod elfelejtsd." Antoine de Saint-Exupéry A blogot szerkeszti:
kalitka
|
kalitka blogja
|
|
|
Oly hideg e szoba...borzongat, simogat a várlak-gondolat. Mikor betoppansz, mellkasodra egy "kis bogáncs" csusszan, finom csókom ajakadra cuppan. Veled jön a nyári fény, búzavirágkék nevetés. Kiölel karod a szorongó mából, melengeted kezem ...hol máshol... Szirmaim; a ruha földre hull s ingedbe bújva vágyam vacogva forr. Imádod boldogságom, teljesen tiéd vagyok, ahogy tenyeredbe olvadok. |
|
|
|
|
Hajnal
szegletébe bújik az ábránd,
nappal
ritkábban feszíti álmát
s te féltve, füledbe simogatva
kortyolgatod bódító szellemét;
nem akarod hallani,
ahogy a húr halkul,
rezegőn darabokra hull.
Fojtó a gond
csapkod,
némán beszorul
csak szeme koldul:
ne legyen több elveszett idő,
ne számítson mitől, kitől.
Kevés a hang
vagy
sok a nincs,
inkább az igen,
mint a nem
és merész mosolyráncokban az élet:
egészen veled, ha lehet…
|
|
|
|
|
Szétterül a parázs,
lomhán izzik.
Villanó lángvarázs,
szikrát hinti.
Csendesül az este,
hintán csücsül:
elbólint a Lelkem,
léte szürkül.
Elgyengül a meleg,
hideg borzol.
Betakargat kezem,
nehogy horkolj… |
|
|
|
|
Langy sugárban hagytam magam:
elzsibbadtam.
Forrt vérem, lopva olvadt
bennem a gondolat:
te, mellettem…vagy kábulat…?
A vízben táncolt,
ágaskodva ficánkolt
feloltva testem
minden sejtjén
a fesztelen remegést.
-velem voltál-
|
|
|
|
|
Mindig vágysz valakire, de legtöbbször arra, aki nem rád...és ő úgy tesz mintha...mert lelke van...?...pedig csak nem akar boldogtalannak látni téged...mert lelke van...és éppen ezért válik lelketlenné, mert minden úgy néz ki szép, jó, békés. Szereted...mégis érzed, ez talán mégsem, de nincs erőd, hisz ad egy kicsit és nem hagy el, veled van...nem érted őt és még mindig nem hagyod el, mert érteni akarod. Végül aztán, mire megérted már nem akarod melletted és fáj, hogy nem lépett tovább nélküled, vagy a te búcsúszavad esetleg...még az elején. Kevesebbet szenvedtél volna... Így csak vársz, hogy megtaláld a gyenge pontját és tudod, te sem vagy különb...
|
|
|
|
|
|
|
Személyes