Julien P. Sorel blogja

Julien_P_Sorel•  2014. szeptember 6. 12:44

Mit kaptam 33 év alatt a nőktől? (1. rész)

A nőkkel valahogy sohasem találtam meg az összhangot. Ők mást akartak látni, sosem engem. Át akart alakítani valamennyi. Hogy ne az legyek, aki vagyok. Hanem az, akinek ők akartak látni. Lényegétől megfosztott férfiember. Vagy tudja a fene, kit akartak bennem látni. 


Szerintem minden az általános iskolában kezdődött 1990-91 környékén. Először is jött harmadikban az osztályunkba egy aranyos lány. Tünemény volt. Addig hisztiztem, amíg megengedte bölcs osztályfőnökünk, hogy odaülhessek mellé. Húsvéthétfőn locsolkodtam náluk. Aztán a varázs elmúlt, elköltözött Kecskemétre. S milyen kicsi a világ, pár év múlva húgom osztálytársnője lett a szakközépiskolában. 


Picit korábban egy nyolcadikos lány küldözgetett hülyeségből "szerelmes leveleket" nekem az énekkari próbák idején. Röhejes, de ennyi elég volt, hogy soha többé ne legyek énekkaros az általános iskolában. Később a korán kamaszodó társnőim sem villanyoztak fel. Akkortól váltam sportbolonddá. Foci és Forma-1, ez volt az én világom. Ez érdekelt. 


Fiúgimibe jártam, a húgom lány-szakközépiskolába. Egy városban, Kecskeméten volt mindkét suli. Azért gyakrabban láttam lányokat, mint sok évfolyamtársam a koliban. Időnként elvittem 1-2 társamat magammal, hogy ne unatkozzanak. Azért nekem szerencsém volt, akadt testvérosztályunk Debrecenben, később. A cívis városban éltem át hasonlót 1998 tavaszán ahhoz a harmadikos élményhez, mely 1990-ben ért. Úgy alakult, hogy a vasútállomáson párba kerültek a lányok és a fiúk. Megkaptam párnak egy mosolygós, csinos lányt. Látszólag itta a szavaimat. Szinte beléestem úgy, hogy fogalmam sem volt, mi ez az egész. Sosem derül már ki az, hogy valóban mi történt. Pár éve megkérdeztem tőle, és nem emlékezett semmire sem. Pedig nekem ő volt az első szerelem.


Másfél évvel később aztán fordítva történt minden a szegedi testvérosztályunkban. Itt két lányt kellett szórakoztatnom. Jártunk egy másik alkalommal Budapesten, meg a pilisi Rám-szakadékban. Majd egy levelet kaptam a lányoktól, két levelet egy borítékban. Levelezgettünk pár hétig. Csak sok-sok évvel a történtek után tudtam meg, hogy az egyik lány érzett valamit irántam (ezt mégsem tudatta), nekem pedig a másik lány tetszett volna inkább, aki idegösszeroppanás miatt elkerült a gimiből. 


Közel 20 éves voltam, amikor már új (koedukált) gimimben össze akartak boronálni egy okos, de közel sem nőies lánnyal. Úgy volt, vele táncolok a szalagavatónkon, azonban mégsem jött össze. Ez biztosan az én hibámból történt így, mivel nem jött be a lány. 


Úgy tűnik, az Élet visszaadja azt, amit korábban elvett. Vajon tényleg így van?     

Julien_P_Sorel•  2014. szeptember 5. 21:33

Szabad/ság/on

Utazás a nem-távoli nem-ismeretlenbe.

Találkozód lesz valakivel.
Egy lánnyal. Egy hónapja láttad.


Snitt. Nyomulsz előre. Az orrod után. 
Tűz rád a déli napsugár.
Meleg van, kit érdekel? Szívod a cigidet közben.


Eljön az este. Támadnak a szúnyogok.
Közben őt figyeled. Összeolvadt mondatok.
Mentek a híd oldalában tovább.


Újabb snitt. Terasz. Sör, pálesz, cigaretta.
Hamu mindenütt. Hűvös éjszaka.
A szoba sarkaiban hosszúlábú pókok.


Tekerés. Bicikliutak, szembejövők. Emberek.
Hosszú kilométerek.
Jéghideg szerb sör, fotók, nevetés, megúszott vámvizsgálat.


Snitt. Lekésett istentisztelet.
Sörsátor a múzeum mellett.
Cigi, sörkorty, sörkorty, cigi.


Fogtad a hideg kezét,
Soha el nem engednéd, 
Ha lehetne. De nem. Kevés vagy hozzá.


Nem a te sarad, de ez az, 
Amin nem változtathatsz. Meg van írva.
Valaki megint közbeszólt.


Melegített kezek,
Hideg sörök a cigisdobozok mellett.
Vasárnapi hazaindulás.


Többszöri átszállás.
Megmentett üvegpohár.
Zugivás és evés az üres kocsiban.


Megérte-e mindez emberünknek?
Ő tudja, ő élte meg.
Lelke mélyén azóta is érzi.

Julien_P_Sorel•  2014. augusztus 28. 23:40

Pech-vogeliáda

Nem túl jó szerepkör. Mégis beleesem.

Már unom nagyon.

Ezt elrontom, azt elrontom,

S kész, elment a napi életkedvem!


Sok hibám van, nagyon sok. 

Nem kellek senkinek.

Se nőknek, se munkahelyeknek.

Fura és egzaltált vagyok.


De senki se mondjon lúzernek,

Mert nem vagyok az!

Hiába állítják ezt oly sokan.

Egyszerűen nem ismernek.


Álmom, hogy elismerjenek, kedveljenek, szeressenek

Azért, aki vagyok.

Nem azért, aki nem én vagyok.

Lennék szívesen végre egy szerencsés ember!

Julien_P_Sorel•  2014. július 24. 18:03

Óda a Lépcsős Lábhoz

Légy üdvöz, Balekok Ballába,


Te, Levegő Lábakrobatája,


Félrelépések Nagymestere,


Esetlenségek esztelen eszköze!


 


Mozdulatod utánozhatatlan volt


azon a régi csigalépcsőn. Lefelé menetben.


Hiába: sietni tilos,


De Te, ó Balláb, ezt is elvétetted.


 


Viseld a következményeit:


fekvés, gipsz, felpolcolt láb, járókeret,


nincs mit tenni - 


megvárjuk, míg felépülsz. Hat hét az élet.


 


Lábatlanságban éled életed


ágy és mellékhelyiség között.


Lábatlanba kéne menned,


ám a mentő már nem érted jön.


 


A járókeret a legjobb barátod. Várja a járógipszed,


hátha ideér még tavasszal.


Csak szét ne csússzon az életed


emiatt a fránya baleset miatt!


 


Légy üdvöz, Balekok Ballába,


Te, Levegő Lábakrobatája,


Félrelépések Nagymestere,


Esetlenségek esztelen eszköze!


 


Kunszentmárton, 2013. március vége


Julien_P_Sorel•  2014. július 24. 18:00

Vallomás

Bevallom, belédszerettem.

Végleg és végzetesen.

Megigézett valami talán?

Igen, a viruló arcocskád.


Alakod eszményien jó,

Imígy teremtett az Alkotó.

Amíg mások rólad álmodoznak,

Számomra Valóság vagy.


Álmomban ott vagy mindig mellettem,

Ágyunk mellett négy kisgyerek.

Lehet-e belőle valóság?

Én várni fogok rád.


Bevallom, tetszel nekem.

Igazán mondom: szeretlek.

Várom csodás soraidat,

Melyeket nem a gólya hozza majd…


2001. július 17.