jszeicz blogja

Szürke egér gyülekezett

jött össze a házból,

dönteni, hogy ki ehet majd

spájzban a kolbászból.

 

Barna egér nem jöhet be!

Cincogta a kórus,

aki nem e házból való,

annak itten nincs juss.

 

Fehér egér macskapárti,

nem is egérfajta,

génhibás, így másodrendű,

és rövid a farka.

 

Csak a szürke a jó egér,

a többi csak kóbor.

Nem jár nekik a kolbászból,

sem a többi jóból.

 

Foglaljuk el a spájzunkat,

ez a mi országunk!

Nem adjuk a sajtot és a

kolbászt, amit rágunk.

 

Jöttment barna, undok fehér,

mind macskai szolga.

Megbasszuk mi a macskát is,

ha erre lesz dolga.

 

Megszűnik a macskavilág,

nem leszünk a rabja!

Macska ült az ajtó előtt

és röhögött rajta.

Sikoltásba torpanó röhejjel

gyüremkedik fel a világvajúdás

illatos agyvelőmbe.

Szétdúlt szemeim ráhervadnak

a kibeszélhetetlen égre,

melyről mint sárga folyadék

csorog le a nap.

Képtelen epekedések rázzák

zülledt csontjaimat,

elfog a hímdagadás és

betaknyozódom a hévtől,

melyet a visszataszító vágy ébreszt

a borzongatóan sejtelmes

legasszonyosabbért,

kinek zöldszegélyű szemei

belefolynak az arcába,

és fehér mellei mállani kezdenek,

amikor kék gesztusokat szórva

közelít felém

epekedő burjánzással.