Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Absztrakt abszurdum (a la Karinthy)
2012. január 8. 08:43
Sikoltásba torpanó röhejjel
gyüremkedik fel a világvajúdás
illatos agyvelőmbe.
Szétdúlt szemeim ráhervadnak
a kibeszélhetetlen égre,
melyről mint sárga folyadék
csorog le a nap.
Képtelen epekedések rázzák
zülledt csontjaimat,
elfog a hímdagadás és
betaknyozódom a hévtől,
melyet a visszataszító vágy ébreszt
a borzongatóan sejtelmes
legasszonyosabbért,
kinek zöldszegélyű szemei
belefolynak az arcába,
és fehér mellei mállani kezdenek,
amikor kék gesztusokat szórva
közelít felém
epekedő burjánzással.
Kicsikinga2012. január 8. 16:14
Az ''Így írtok ti'' az a minden!
Azt nem lehet felülmúlni!
Majdnem kívülről tudom, annyiszor olvastam már és mindig új, mindig megnevettet a könnyekig!
Zseni!
jszeicz2012. január 8. 16:04
Az Így írtok ti kötetében használ ilyen jelzőket és szókombinációkat. Köszönöm Kinga, hogy meglátogattál!
Kicsikinga2012. január 8. 14:05
Imádom Karinthyt!
Nagyszerű címet adtál a versednek és jellemezted Karinthyt is!
jszeicz2012. január 8. 09:11
:))
skary2012. január 8. 09:07
hihi