Élete valahol véget ér, a szíve már nem dobog,
Fekete föld mélyén örökre megnyugodott.
Nem siratja senki őt, nem könnyeznek sírja előtt.
Csavargó volt, bolyongott, magányosan kóborolt.
Senkije se volt, semmije se volt, csak az élete!
Vén szemét lehunyva élete megszakad,
Nem indul új útra, pihen a föld alatt.
Elmondom nektek az ő történetét, arról mesélek, hogyan élt:
Megszületet t, kapott nevet, csak egyet nem, szeretetet!
Szülei eldobták, nem törődtek vele,
Nem maradt semmije, csak az élete!
Magas falak, rácsok mögött, zsiványok, tolvajok között
telt a gyermekkora, ott volt az otthona.
És mégis vidáman élt, szívébe zárta a nagy reményt,
Hogy egyszer majd innen elmehet, várják erdők, völgyek, hegyek,
Szabad lesz, mint a madár, északtól délig, kelettől nyugatig
Mindet földet bejár.
Az idő eljött, ő szabad lett, útra kelhet a végtelenbe,
Ezt álmodta, erre ébredt, évek óta csak ezt remélte!
Amerre járt, megszerették, és ha néha megkérdezték,
Hogy honnan indult, s mi a célja, ő vidáman csak ezt dalolta:
R. Nem félek, amíg élek, várnak a messzeségek,
Városok, országút pora.
Napfényben, zord télben, minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha.
Éhét, szomját elfeledte, csak a világ érdekelte,
Hosszú haját fújja a szél, ereiben lüktet a vér.
Forró nyár jön hideg télre, hosszú út áll már mögötte,
De nem néz hátra, megy előre jókedvűen énekelve:
R. Nem félek, amíg élek, várnak a messzeségek,
Városok, országút pora.
Napfényben, zord télben, minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha.
Nem kell a csillogás, nem kell a ragyogás,
Nem kell a vakító pénz!
Nem kell sok hamis vágy, nem kell a céltalan cél!
Nem kell a csillogás, nem kell a ragyogás,
Nem kell a vakító pénz!
Nem kell sok hamis vágy, nem kell a céltalan cél!
R. Nem félek, amíg élek, várnak a messzeségek,
Városok, országút pora.
Napfényben, zord télben, minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha.
Évek túl hamar szállnak el, csavargó haja hófehér.
Szíve dobban még, szeme tűzben ég, de hívja már az örök pihenés.
R. Nem félek, amíg élek, várnak a messzeségek,
Városok, országút pora.
Napfényben, zord télben, minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha.
[Lord - Vándor]
Szerkesztő: ironmf
A Vándor IV. - A Vándor Imája
2010. február 5. 04:44
A Vándor IV. - A Vándor Imája
Oh, hallgass meg engem, kérlek,
Te, ki odafentről bírálsz minket!
Hosszú út van már mögöttem,
s annál is több áll előttem.
Mondd meg kérlek, merre menjek?
Északnak? Délnek? Nyugatnak? Keletnek?
Merre találom a boldogságot,
melyre szívem oly régóta vágyott?
Mióta otthonról utamra indultam
idegen tájakon mentem, bolyongtam.
Sokszor tévedtem ismeretlen útra
mert azt hittem ott majd rátalálok a jóra.
De nem találtam, pedig mennyit kerestem!
Nyugtalanul telt miatta minden egyes estem.
Hát kérlek most téged, Istenem,
mutasd meg, merre keressem!
Vezess most engem a megfelelő útra,
mutasd meg nekem merre van a haza!
Istenem, irányíts, mondd, merre menjek!
Északnak? Délnek? Nyugatnak? Keletnek?
Merre találom a boldogságot,
melyre szívem oly régóta vágyott?
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
narnia2010. február 5. 18:17
most jöttem
Szépet neked is!
ironmf2010. február 5. 18:16
ó hát itt vagy :)) Szép estét :)
narnia2010. február 5. 18:16
:))))
erőgyűjtés ideje vagyon
ironmf2010. február 5. 16:16
narnia - dehogy haragszok, én is ezt éreztem, de azért felraktam
irenke2010. február 5. 09:29
Őszinte,alázatos,szivből kérő!
Bizonyosan látni fogod....Ő nem birál,csak
szeret!
narnia2010. február 5. 08:39
...
most lehet hogy meg fogsz rám haragudni, de van egy régi mondás :
Hamar munka ritkán jó .
:( és ezt most, a sorozat többi verséhez képest gyengébbnek érzem
Mint vers maga tetszik, .... de a ' Vándor ' eddig mindig mélységeket vagy magasságokat karcolt ...
ugye érted mit akarok mondani
ironmf2010. február 5. 05:19
Ugye, narni, mondtam hogy igyekszek ;)
