jekyll-fan egyéb versei

2012. május 5. 16:16

Fáj...

Fáj, hogyha beszélünk, de az is, hogyha nem,
Fáj, hogy fogalmam sincs, kettőnkkel most mi lesz.
Fáj, hogy hiányzol, és Te erről még csak nem is tudsz,
Fáj, hogy a megérzéseim valami nagyon rosszat súg.
Fáj, hogy bár akaratlanul, de újra és újra megbántasz,
Fáj, hogy kérdéseimre nem kaphatok Tőled választ.
Fáj, hogy nem mondhatom el Neked, Irántad mit érzek,
És fáj, hogy minden jel azt mutatja, hamarosan vége...

(2012. május 5.) 

2012. május 3. 17:12

SZERETLEK

Szívem hevesen zakatol, mikor Rád gondolok,
Enyém vagy - jut eszembe, s szívem méggyorsabban dobog.
Repesek a boldogságtól mindig, mikor Veled lehetek,
Emlékezetembe vések jól minden Veled töltött percet.
Te még, ha nagyon szomorú vagyok, akkor is felvidítasz,
Lopakodnék Hozzád, hisz nekem csak ölelésed nyújt mindig vigaszt.
Engem, hogyha megbántasz, én Rád akkor sem haragszom,
Kicsit sírdogálok, de megnyugszom, hogyha karjaid közt vagyok.

(2012. május 3.) 

2012. április 4. 22:28

Köszönöm...

A mai este folyamán az osztályom egy része, aki éppen fent volt Facebook-on elég rendesen ellenem fordult - csak azért, mert nem tetszik nekik, ahogy éneklek - szerintem meg nem kötelező azt hallgatni youtube-on, ha nem tetszik nekik. (Persze tisztelet a kivételnek, mert azok mindig vannak.)

A Barátom persze éppen itt volt nálunk ezidő alatt, igyekezett megvédeni, közel lakik az egyikhez, mondta, hogy majd beszél a csajjal, megnyugtatott, és próbált jobb kedvre deríteni. És persze elmondta nekem, hogy Ő mennyire büszke rám, mert Szerinte én mennyire ügyes vagyok, mennyire jól éneklek, és hogy egy idő után majd a kedves osztálytársaimnál sokkal jobb lesznek és ők majd csak nézni fognak, hogy hoppá!

Ennek a következő vers lett a szüleménye:

Köszönöm...
Köszönöm, hogy elnézed a hibáim,
Nem hagysz elkeseredni életem legrosszabb óráin.
Megvigasztalsz, ha szomorú vagyok,
Köszönöm, hogy Rád bármikor számíthatok.
Mellettem vagy még akkor is, ha mindenki más ellenem,
És köszönöm, hogy egyszerűen csak vagy nekem. 

2012. április 1. 19:22

Kétségbeesettség

Kétségbeesettség

Nem írok vagy mondok többé ilyeneket, csak kérlek, ne mondd, hogy vége!
Sokáig szeretnék még Veled maradni, kb. bármit megtennék érte!
Tényleg, csakmert nagyon nem szeretném, hogy vége legyen!
Nem szeretném, mert hogy elengedjelek, ahhoz túlságosan szeretlek!

(2012. ápr. 1.)



Kétségbeesett könyörgés


Kérlek, Istenem,
Nagyon szépen kérlek, tedd meg nekem:
Közte és köztem minden legyen rendben,
Még nagyon sokáig maradhassak Vele!
Szeretem! És nagyon nem szeretném, hogy vége legyen!
Éppen ezért kérem, hogy segíts nekem!
Kérlek, nagyon-nagyon szépen kérlek,
Még nagyon-nagyon sokáig hagy maradjak Véle!
Kérlek, halld meg kétségbeesett könyörgésem!
Ámen.

(2012. ápr. 1.)



Rövid ima

Kérlek, Istenem,
Bármit megteszek,
Csak hagy maradjak még sokáig Vele!
Ámen.

(2012. ápr. 1.)

2012. április 1. 12:17

Ahogy érzek...

A vers háttérsztoriját inkább nem írom le, mert az nem publikus, de a lényegre úgyis rá lehet jönni a versből...


SZERETLEK!!!

Szeretlek, te bolond, és nincs miért féltékenynek lenned,
Ha lett volna valami, elmondtam volna, de csak annyi volt, mit elmeséltem.
Hidd el, tényleg nem volt semmi, bízz bennem, higgy nekem!
Nem csalnálak meg, te butus, hiszen SZERETLEK!!!

(2012. ápr. 1.)