néhanap

janus•  2017. január 12. 09:02

 

csendből ront rám néhanap

éjszakánként megfeszít

fogam ajkamba harap

Isten ekkor elhajít

 

összegyűri lelkemet

úgy dobja a sarokba

bánatot mint szegeket

üti a mellkasomba

 

fájdalomnak csillaga

szemem tükrén felragyog

gyűrött lelkem sóhaja

mégis hozzá andalog

 

hajnal bújik ablakon

fény vasalja lelkemet

szeg görbül a mellkason

még az élet nem temet

 

bezáródó csend előtt

várom mégis éjjelig

sosem ölelt szeretőt

ki csak bennem létezik

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2017. január 12. 19:39

Most, hogy ide leírtad, már itt is létezik :)

"bezáródó csend előtt
várom mégis éjjelig
sosem ölelt szeretőt
ki csak bennem létezik"

... de mi és ki lakik a te szived mélyén, hogy ilyen gyönyörűen tudsz róla írni? / ne válaszolj, persze ez 'költői' kérdés volt.../

janus2017. január 12. 17:38

Sziasztok!

Köszönöm, hogy itt voltatok! :)

Üdv.

Janus

Liwet2017. január 12. 13:50

"csendből ront rám néhanap
összegyűri lelkemet
fájdalomnak csillaga
ki csak bennem létezik"
grt.
nagyon szép!

Pflugerfefi2017. január 12. 11:44

Fájdalmasan gyönyörű! Gratulálok!

Bugatti3502017. január 12. 09:30

Üdv, janus! :)
Számomra, ez a nap verse! :) Gratulálok!