Azt akartad, hogy görbe szögeket
egyengessek neked kilószám,
repedt deszkákat, féltéglákat
adogassak kezed alá;
én meg menekültem
Ahogyan nyáron homokozót építettél
télen meg jégpályát locsoltál az udvarra
Vérem helyett véred is adtad volna
Mikor sajátomat pazaroltam -
Értelmet adtunk egymásnak
Hiába jártál haza részegen
s hagyott el ötvenévesen eszed
legyeket hajkurászva decemberben...
gitároztál az idegeinken
imádtad a kacatokat és a könyveket
s nem értetted, mért van mindenki kiborulva
- sokszor gyűlöltelek - mint most magamat...
míg bütykös kezed nem szorítottam eszelősen
azon a napon
borotváltalak holtodban
A temetés után liftekkel álmodtam
sokáig, nagyon sokáig...
S te mindig megsértődtél mikor
visszajöttél álmomban.
Aztán asztalhoz ültünk -
Nem víg borozgatás volt:
szigorú elszámolás -
végül elengedtelek
s te elengedtél
nagy nehezen.
Vers