janow blogja

Döbbenet

Némán állt meg a vers: templom a dombtetőn
Ablakból figyelem - esti harangütés
Isten teste feszül - roppan a kőkereszt
Félelmem jelenése ...

 Újhold

Némán állt meg a vers: templom a dombtetőn
Ablakból figyelem - esti harangütés
Isten teste feszül - roppan a kőkereszt
Önfarkába harap az éj

Kovász

Némán állt meg a vers: templom a dombtetőn
Ablakból figyelem - esti harangütés
Isten teste feszül - roppan a kőkereszt
Frissen kelt kenyerét szegem

ahogy vonszol magával
ez a hiperaktív
huszonegyedik század
csukafejessel kényszerít
tovagyűrűző álom-kékbe
ősi rendet konokul
ridegtört öntvénnyé darál
monoton szekundát magyaráz
őseitől csak bírvágyat örökölt
ez az egyke-szingli torzszülött
apacsúfoló anyaszomorító senki
"művészete"
betűszavak kockák gépzajok
"tudománya"
génkretének teremtésmajmoló gépek
Lucifer legrosszabb rémálma

legalább bocsánatot kérne!

Gyermeki létemet burokban éltem
tétován bolyongva
kerék alá léptem

Hej, nem kellett  volna,
De nem kellett volna!

Vigasz virágát hiába kerestem
tövises rózsafát
vadulva szerettem

Hej, nem kellett  volna,
De nem kellett volna!

Mindenféle széllel szemben szaladtam
Bárány bőrébe bújt
farkasra fogadtam

Hej, nem kellett  volna,
De nem kellett volna!

Isten parancsára lélekszikra lettem
anyámnak kínjából
emberré születtem

Azt, nem kellett  volna,
nem kellett volna!

Kocsmaajtóban, könyvlapon

Vicces sapkája alól
Nagy komolyan ennyit mondott.
Úgy értem: "Ennyi".
Mert hogy épp megittuk a sört.