Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Egyedül magam
2009. május 12. 07:45
Lasan szivárog az éj az égre
A láthatár parazsa is hamvad már...
Csendben várom a sok kis lidércet
A halál meg remélem nem messze jár
Az éjszaka jó; sötét, csendes, betakar
De a hajnal, az a hunyorgó hajnal!
Katapultál abba az idegen világba hamar
Tébolyultként zilált aggyal, s hajjal...
Mindegy
Régen - éreztem
Hogy magányos vagyok,
Később viseltem kabátként
Mit rámgombolt a sors
Mire eljön az idő, hogy meghalok
Rájövök: a magány egyedül
Én magam vagyok
Tehát nem futhatok előle
Le sem vethetem,
sem kétségbeesve
ki nem öklendezhetem
Lehajtott fejjel elfogadom:
A magány egyedül Én
Magam vagyok
mezeimarianna2009. május 12. 20:11
Jaj Istenem!!Remekmű!!!Sajnálom,hogy így érzed:(((
janow2009. május 12. 11:35
Kösz Sanyi barétom!
kormanyossanyi2009. május 12. 11:28
Szerintem is erősödnek a verseid...Gratex Janow! Üdv.Sanyi.
janow2009. május 12. 11:23
Köszönöm mindnyájatoknak.
Törölt tag2009. május 12. 10:43
Törölt hozzászólás.
szebarb2009. május 12. 08:40
Nem korfüggő, vannak született hajótöröttek. Sajnálom, hogy ebben a sorban állsz.
A versed remek, egyre erősebben írsz, elismerésem!
def.67-892009. május 12. 08:34
Megint nagyot alkottál! Értékes, elgondolkodtató vers, fájdalmas témára!
narnia2009. május 12. 08:19
én is ezt érzem....
( szerintem nem a kor teszi )
paphnutius2009. május 12. 08:13
Nagyon mélyen gondolkodsz azokról a dolgokról, amikről talán csak 15 év múlva kellene! Sajnos én is ezt teszem! Lehet, hogy nem bennünk van a hiba, hanem a korral? Gratulálok!