janow blogja

Ő az enyém,  csakis az enyém Sosem tudod meg, mért szeretem én
Mindkét vállán madarak dalolnak     
Lábai nyomán virágok nyílnak
Fölötte mindig kék az ég
Szemei tüzéből sohasem elég 
Nagy az én vétkem, az erőm nem elég 

Nem az a fontos, milyen az év

nem az a lényeg, mi az elég
nem az a lényeg, a világ rólad
mit is gondol rég
te tudod úgyis mitől szép


Ha új nap kél, megint
mindent máskép látsz.
Mit megtennél, nem biztos,
hogy megbánnád.Ki nem próbál, nem nyer, 
igaz tán nem is veszít...
De a kétség rosszabbb 
mindennél.

A két napja asztalon hagyott

Köd előttem és utánam
Nincs gyökerem, nincsen ágam
Nem is adtak, nem is kértem
rossz pénzemet meg se érem

Mikor némi kenyér akadt
torkomon akadt a falat;
Törni-zúzni sosem tudtam -
Örömkönnyeimbe fúltam...

hol a vérehulló, frissre vágott
zöld fű ontja illatát

Hol a fűre hulló vérző
illat félti önmagát

Hol a vér a hófehérbe illő
zöld utat talál

Majd egyszer odaát...