jagosistvan blogja

Akár én a valóság elöl

 

Még a tavaszt láttam

amikor hullni kezdett a hó.

Nem volt semmi de semmi

árulkodó és nem értettem,

hogyan tudott a nyár mellettem

elmenni – csak úgy véletlen?

Tavalyi szandálom épp csak

felvettem. Idegen szagot adott

bolyhos bőre - mint kocsmákban

a jó és aranyos pultos lány, ki

visszanyerte fattyát, jussát

- belém mosolygott véletlen.

Véna-szín lábam szagtalan

éjt - mint torz lepke mi elég

a hajnali lángban – ringat valahol

egy mostban, egy mában,

egy csókban, egy szájban,

egy túlírt tragikomédiában,

ahol a színpad kínpad,

hol a nevetés véres habokkal jár

s ahol olyan könnyedén szökik

a nyár, akár én a valóság elől.

 

 

 

2012. május 9.

szerda  21:23

Ma sem akaródzom

 

Ma sem akaródzom adni.

(csak )

Ajtóm nyitom fájdalomnak.

Lédús sebem elkaparni,

kuporogni szánalomban.

 

Kezed alatt égni össze:

izzadásom beléd kenem.

Lesz a holnap – vajon jössz -e?

Enyhíted még lázam velem?

 

2012. április 23.

hétfő  20:44

Elkapart seb a szívem

 

Elkapart seb a szívem:

levedzik tegnapi csókodtól.

Dúskálnak benne a férgek.

Lám, ennyi telik e csórótól,

 

hogy megmutassa, mi a való:

émelyes szag és rothadt íz.

Bár inkább lenne egy karó

vagy fullasztó fekete víz,

 

mint csókod, ’mit tegnap adtál:

a halál éjdes lehelete.

Bicsaklik fej, omlik a váll.

Az ember így élhet -e?

 

http://jagosistvan.blogspot.com/2012/03/jagos-istvan-robert-elkapart-seb-szivem.html 

Mondd, mit szeretnél?

 

Mondd, mit szeretnél, mi legyek?

Remény, mely reggelente zöldell.

Erő mely letaglóz hajnalonta.

A dac, mi ha kell, mindent felöklel.

Mondd ki, és az leszek neked.

 

Mondd, mit szeretnél, mi legyek?

Rendesség, ki tenyerén hordoz.

Remegő árnyék a múlt ködéből.

Fátum, mely szakadt sorsokat foltoz.

Mondd ki, és az leszek neked.

 

Mondd, mit szeretnél, mi legyek?

Tükör: körbe-körbe megrepedt.

Igaz szó ébredező ajakon.

Ifjonc Ámor, ki fűben hempereg.

Mondd ki, és az leszek neked.

 

Mondd, mit szeretnél, mi legyek?

Költő, ki csak szépeket karcol.

Költő, ki vérével írja igazát.

Embergép, ki önmagával harcol.

Mondd ki, és az leszek neked.

 

Mondd, mit szeretnél, ki legyek?

Férfi, ki beléd is hal, ha kell.

Gyermek, ki éjjelente átölel.

Ember, ki melletted Mindenre lel.

Mondd ki, és az leszek neked.

 

2012. március 26.

hétfő  6:48

Szelíd ingadozó

 

Tenyeremre fektetnélek

mint apró kakukkfiókát,

ki idegen fészekben

nem találja otthonát.

 

Eléd szórnék lágy magvakat,

 ám az úgysem neked való.

Mint, ahogy e fészek sem,

te szelíd ingadozó.

 

Hess hát, repülj a világra!

Fesd át szürkéskék tollaid.

Ha majd fáradsz, ott leszek.

Ha te már nem vagy itt.

 

2012. március 22.

csütörtök  16:32

 

 

http://jagosistvan.blogspot.com/2012/03/jagos-istvan-robert-szelid-ingadozo.html