Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Emléked Kísért
Metta• 2017. június 26. 13:57
Játék: A képen egy gyönyörű napnyugtát,és egy szomorú hölgyet látunk,hogy miért szomorú döntsétek el ti!
A tópart sem változott,csak mi ketten,emlékedet sokáig őrizgettem,újra itt vagyok,hol az ég lángoló,remény fénye,halovány pislákoló.
Múlt porából életre kelnek álmok,én hittem,hogy elmúlnak a viszályok,szemed fényében szikráztak a vágyak,tudtam,hogy szívembe sebeket vájnak.
A naplemente most is csodálatos,a hiányod éget,lelkem bánatos,mennyire fáj most, minden szép pillanat,hűvös magányba jő el a pirkadat.
Szememből elindul reszkető könnycsepp,kezemre érve már csak egy harmatcsepp,-emlékszel még?-csillag hullott a vízbe,tündöklő fénye felhőt ékesítve.
Meggyötört szívem mindig érted dobog,bíbor alkonyatban rólad álmodok,új tüzek nem gyúlnak,vágyak hamuján,nap kopog fagyott érzékek kapuján.