itil blogja

Hozzászólás.

Elvtársak!

Úgy élek én itt, ahol lakom,

cak ideiglenesen.

Van egy ágy, szék

térdem az asztalom,

s ha negfáradt a testem,

és szellemem etetni akarom,

cak két könyvem lehet.

Akinek nincsen csládja, lakása 

innen az útja a kocsmába vezet,

hol egy sarokban elbambulva

gondolkodom az életen.

Mit ér az ember, ha egyedül van?

hisz egy kés is megvan 

vagy százhatvan,

egynapi béremből

ha iszok két sört,

még szíven szúrni

sem tudom magam!

Így élek hát, s lassan

fehér lesz már a hajam.

Parton

A homály sűrűsödik a fák között,

a hold is elindult útján a táj fölött

ezüst híd feszül a habokon.

A nappal hangjai elcsitultak már,

fészkében búvik nem dalol a madár

harang kondulását hallgatom.

Szerelemillatú lett hirtelen az est

sietek hozzád,nagyon szeretlek

ölelni akarlak ágyadon.

Olvasom, hallgatom a hazai híreket. Megint meggyilkoltak egy tizenéves gyerekleányt. Az utóbbi években hány fiatal esett áldozatúl gyilkos ösztönöknek? Mint szülőnek, akinek ilyen korú gyerekei vannak, szivem összeszorúl.Hogyan jutott idáig ez a nemzet? Mi történt velünk?-hisz mikor én gyerek voltam , nekünk nem kellett félni, de a szüleinknek sem. A hatvanas években napközis voltam, s délután öt órakkor mentünk haza télen és nyáron, egyedül! Ma mit látok? Az iskola előtt dlután két órától harminc, negyven gépkocsival várják a szülők gyerekeiket. Meg-értem őket. Ma már  ilyen sajnos a közbiztonság. Annak idején a tanárok , ha megláttak egy gyereket nyolc óra után az utcán, hazaküldték, és egy szülő sem szaladt reklamálni másnap az iskolába. Nálunk, négyen voltunk gyerekek- az volt a szokás, naplementre haza menni.Ha valami miatt nem így voltjött a büntetés. Ez nem szülői pofont jelentett-azt komolyabb dologért kaptunk-hanem akövetkező ifjúsági mozielőadára nem mehettünk el. Az akkor még falunkban egy cukrázda volt, ott lehetett fagyit venni.Mi gyerekek csak a külső helyiségbe tartóz-kodhattunk, a belső terembe csak a tizennyoc éven felettiek  mehettek be. Ez szigorúan be is tartották, tartottuk. Már gimnazista voltam, de még akkor is cak osztályfőnöki engedéllyel mehettünk el a nyolc órási filmvetítésre. az engedély ,ter-mészetesen a pillanatnyi tanulmányi eredménytől függött. Tudomásul vettük, hogy ez a rend, eszünkbe sem jutoztt kijátszani. Ha mégis megesett, jött az osztályfőnöki beírás az ellenőrzőbe. Ma, tizenéves gyerekkel va tele szombatonként a disco , alkoholt fogyasztanak, s hajnalban mennek haza. KItörik az uijonnan ültetett fákat, betörik a telefonfülkék üvegfalát. Kik a felelősök mindezért? A szülők?-Milyen szülő az olyan akit nem érdekli, hogy a gyereke ittasan hajnalban megy haza. A tanárok?-Akiket megfélemlítnek, nem csak egyes elvakult szülők, hanem a gyerekek is. A rendőrök?- akiknek megnyírbálták törvényes jogaikat?  An-nak idején az ilyet elintézték egy istenes pofonnal , s a gyerek nem merte elmondani otthon hogy mit kapott és miért, mert tudta az apjától kétszer annyit fog kapni, azzal a kísérő mondattal, engem fiam ne szégyenits az emberek előtt.A politikusok?- akik az emberi szabadságról povedálnak állandóan, és nem veszik észre ,hogy az egész már a féktelen szabadosságba, ,sokszor gyílkosságokba megy át. Én aszt hisze mindnyájan felelősök vagyunk. Ha így megy tovább, akkor ebben az országban eszabadulnak aljas idulatok , mint ahogy már látszik, úgy Isten irgal-mazzon nekünk! 

XIII. ének

Jönnek is sorba, szorongva köszönnek

feleletet nem kapván a helyükre ülnek

mikor együtt vannak, Komróci félvállrul

szól oda Márkusnak, ki ott álldogál hátúl

ülj már le te is, ne állj ott mint egy szent,

bár ha így folytatod nem is leszel felkent.

XIV. ének

Fog egy széket Márkus, leül az  alvégre

nem néz senkire,csak úgy pislog félre

nohát kezdjük akkor!- helyzet van elvtársak!

s elmondja velejét az utasításnak

vad kéne, de nincs!- ami van az semmi

nem lesz nagy bevétel, megyénk nem fog nyerni.

XV. ének

Mért csak apró vad van, miért nincsen szarvas?

máshol igen, nálunk nem bukkan fel farkas?

nincsen vaddisznónk,csak nyúl,fogoly meg fácán

kicsit fizet ezért a francia meg talján

nagyvad kéne nekünk,mint a románnál vagyon

medvéket lőnek ki ott fenn a havason.

XVI. ének

Megszólal a másodtitkár: el kell híresztelni,

hogy a medvék a határon átjárnak legelni

veszünk a cikusztól egy kivénhedt talpast,

húszannyit ér az mintha lőne egy szarvast

bolnd vagy te komám!-mondja Komoróci...

bár ha jobban meggondolom, van benne valami!

XVII. ének

Szőljatok már ti is, mond a többi felé

bólogatnak buzgón, fejük rezeg belé

dehogy is mernének ellent mondani

akkor egyetértünk, legyint Komoróci

utasítja Márkust, menjen a cirkuszba

vegyen egy medvét, de ne kerüljön sokba!

XIV.ének

IX. ének

A vadászok, mint sáskák lepték el a határt,

számlálják a vadat, húzzák a strigulát

három hét múlva kész is van a lajstrom

itt van egybegyűjtve, csak nagy hasznot hajtson!

viszi Márkus rögvest a kiskirály elébe

teszi asztalára, asztal közepére.

X. ének

Olvassa már Komróci, betűzve a szókat,

kiírja belőle egy lapra a szorzókat

számokat ír ki, kivon meg összead

erőlteti agyát feje majd meg hasad

mikor végére ért ,levágja a tollat

szeme összeszűkült, nagy haragra horgadt

XI. ének

Mint kígyó áldozatát, úgy bűvöli Márkust,

szája habzik, feje mint most csordult piros must,

csikorog a foga, vicsorog Márkusra,

két kezével egyszerre csap le az asztalra

mi ez?- mí ez?!-üvölt, nyála meg fröcsögve

landol Márkus arcán, hadonászik ökle.

XII. ének

Hiszen itt ez semmi, hogy hogy ennyi maradt!?

szórakozunk urak, kilőjjük a vadat?

az országnak coki, csak a beletek teljen?

ráfáztok ti komám, csak ne a megye nyerjen!

csenget a titkárnak üljön telefonra

szóljon akinek kell, itt legyen rapportra.