little pieces

Egy film közben elaludtunk még kedd éjjel a kanapén és szerdán 9 körül ott ébredtünk. Én hamarabb felébredtem, hagytam még Leát aludni. Elugrottam a mosdóba és szembesültem arcszőrzetemmel és rögvest meg is szabadultam tőle. Ekkora már ő is felkelt, hallottam, hogy matat a konyhában. Készített finom reggelit, mikorra kimentem. Ettünk egy jót, majd lementünk a városba sétálni. Itt-ott csövesek aludtak, feküdtek, kóborkutyák rohangáltak, mintha a káosz lett volna úrrá mindenhol. Egy picike fehér göndörke szőrű kutya csatlakozott hozzánk sétánk közben. Lea újongott, hogy velünk tartott a kis eb, akit haza is vittünk. Megfürdettük, lemostuk ról az utca porát, majd a délutánt is csak pihenéssel töltüttök is próbáltuk a kutyával megismertetni a környezetet és hozzászoktatni. Ez könnyen ment. Játszottunk vele, majd elhatároztuk, hogy másnap veszünk neki kuckót. Játékot is, finom eledelt. Aznap este kenyérhaját adtam neki, amit nem ettem meg és nem finnyáskodott, megette. Jó étvágya volt, esti nassolgatásom közben is szívesen adtam neki, mivel kéregetett, én meg már nem akartam az első nap rögtön bunkó lenni. De úgy érzem, sosem voltam rossz a kutyával. Lea újra elaludt a kanapén. A tévé fénye világított csak a szobában és a kis fehér eb nézett minket. Felkaptam Leát és bevittem a szobánkba az ágyra. Felébredt félig és annyit mondott:
-Szeretlek! - Boldogan hangzott ez tőle.
-Én is szeretlek! - feleltem, majd megcsókoltuk egymást.
Én kivonultam még a nappaliba, kidobtam a nasis zacskót, a kutyut feltettem a kanapéra, elköszöntem tőle is és bebújtam Lea mellé. Még egy kicsit beszélgettünk, mert zajos belépésemre felébredt. Arra a döntésre jutottunk, hogy a kutyát Bogyónak fogjuk nevezni. Így elkereszteltük az ölebet, aki erről mit nem sejtve kint feküdt a kanapén. Bár lehet, hogy hallgatózott és tudott az egészről.

[Nyitózene: Locksley - Love You Too]

Ugyanazon a héten, egy nappal később, kedden kivirult az idő. Elkezdett újra sütni a nap, s én így lettem egyre boldogabb. Lea mellett egyébként sem volt nehéz annak lennem. Vicces, hogy még nem sokkal ezelőtt meg tudtam volna a csajt ölni... Az már elmúlt, beleszerettem akkora.
Szürke napjaimat éltem, míg ez a lány nem jelent meg az életemben. Most valahogy a város is barátságosabbnak tűnik. Ha az ember boldog, akkor úgy látja, hogy körülötte az egész világ ünnepel. Na, ez így volt velem is.
De igazából ünneplésre nem volt okom. Volt is meg nem is. Érdekes szakasza volt ez az életemnek akkortájt.
Ezen a kedden sokáig aludtunk, mint máskor is. Nekem nem volt munkám, Leának pedig még nem volt. A redőny résein beszűrődött a napfény a hálószobába, s én akkor fel is ébredtem. Lea még aludt, én kimásztam a konyhába, hogy készítsek valamit, amit meg is ehetünk.
Kiugrottam tehát a hálószobából, tánclépésekre hasonlító szökkenésekkel közelítettem meg az egyik szekrényt, ahonnan kenyerekkel a kezemben folytattam csodás táncolásomat a kenyérpirítóig, amibe belehelyeztem a kenyereket. Aztán leültem, vártam. Majd mikor kipattantak belőle a kenyerek, abban a pillantban nyílt a szoba ajtaja, s Lea belépett. Mosolyogva ébredt, mint szinte mindig. Csodáltam mindig is azokat, akik reggel mosollyal az arcukon tudtak felkelni. Igaz, azon a kedden nekem is sikerült valahogy, de alapvetőleg nem szerettem a reggeleket. Biztos ezt a napszakot is Lea szerettette meg velem. Egy fehér pólót viselt, aminek közepén Garfield fetrengett, a haja két copfba volt kötve, valamint volt rajta egy fehér bugyi is, amin semmi minta nem volt. Mosolyogva nézett csodásan fénylő kék szemeivel az én rusnya pofámra. Odalépett hozzám, s ekkor jött a már napi rutinná vált reggeli csók. Aztán leült velem szembe, az asztal túloldalára. Minden együtt töltött pillanatnak megvolt a varázsa.
Annyit tudok, hogy vártam egy angyalra, s Ő földre szállt, mindig ott volt velem.
-Jó reggelt szépség! Hát nem csodás napunk van? Kivirult az idő, s tündökölsz vele Te is!
-Köszönöm a dícséretet! Te semmit sem változtál, de ahhoz, hogy szeresselek, nem is kell. Hisz így is Te vagy a legfontosabb.
-Fontosabb reggel az evés. Készítettem pirítóst. Megfelel Neked?
-Ó, persze, nem vagyok válogatós.
-Reggeli után azt tervezem, hogy munka után nézek valahol, az újságban vagy az interneten. Te mit fogsz csinálni?
-Nekem sincs munkám. Jó az ötleted! Akkor már kereshetnénk nekem is.
-Még nem is beszéltünk erről, mi a foglalkozásod? Vagy dolgoztál már?
-A számomra elég rossz tavalyi év után dolgoztam egy kicsit. Újságíró vagyok. Írtam egy divatlapban egy-két cikket. Örültem, hogy bekerültem, de akkoriban nem voltam a topon, így hát kiléptem.
-Tök jó! Újságíró a barátnőm!-skandáltam. És nem szeretnéd folytatni?
Elősször nevetgélt a kiselőadásomon, majd így folytatta:
-Szeretném folytatni, jó lenne. De még lehet kell egy kis idő. Viszont úgy érzem, melletted révbe érhetek.
Felálltam, s megcsókoltam a homlokát.
Nekiálltunk aztán munkát keresgetni. Én aktívkodtam, Lea még félénkebben tekintgetett munka után, de nem is nagyon akadt neki. Nekem viszont igen. De elgondolkodtam, hogy tényleg akarok-e még pszichológus lenni, vagy mást akarok csinálni. Nem sok értelme lett volna új szakmába vágni, suliba járni, mert aztán majd a korom miatt nem kellenék sehová, vagy nem lenne sok időm pénzkeresésre. Bár ez szakmától függ. Mindenesetre úgy döntöttem, hogy maradok pszichológus, s az egyik kórházba gondoltam is, hogy majd beugrok. Reméltem, hogy kellek majd oda.
Azt a keddi délutánt filmnézéssel töltöttük, s még sokat beszélgettünk. Vidámak voltunk, nevettünk, s egyre jobban megismertük egymást. Az együttlétünk talán legboldogabb, legvidámabb napja lehetett ez az eddig leírhatokhoz képest. Minden nap csodálatos volt vagy így, vagy úgy, ha szomorkodtunk, ha nevettünk, mert szerelmesen együtt lehettünk.

-Figyelj,lemegyek egyik ismerősömhöz a boltba.Nem gond?
-Dehogyis.Mit főzzek?Vagy főzzek-e egyáltalán?-nevetett.
Odaléptem hozzá,megpusziltam a fejét.
-Édes csókjaid táplálnak,főznöd sem muszáj.
És kiléptem az ajtón.Battyogtam lefelé a lépcsőn.Borult idő volt,de az eső nem esett.Kiléptem a lépcsőházból,s elindultam gyalog a kis üzletbe.Hamar oda is értem,s ahogy ajtót nyitottam,újra csilingelt az a bigyó,ott fent,tudjátok...
-Lám-lám,kit látnak szemeim!Szia,örülök,hogy jöttél.
-Helló Teri néni,gondoltam meglátogatlak,hisz nem ma volt már mikor itt jártam.
-Igen,jól tetted.Tarthatatlan is volt már ez,hogy nem jöttél felém öt napig,mikor máskor minden nap levakarhatlan voltál.
-Történt egy,s más,ami meggátolt,abban,hogy jöjjek.Igaz,lábaim voltak akkor is,de nem tudtam rád időt szakítani.
-Na mesélj,mert felcsigáztál!
Leültem egy bárszákre,mivel volt egy olyanja Teri néninek az ajtó mellett,s ő átlósan állt velem szemben a pult mögött,arra könyökölve,s várta a mondókámat.
-Na,és vedd ki azt a szart a füledből,ha velem beszélsz! /Ez volt az mp3 lejátszóm/
-Bocsi-gyorsan kikaptam fülemből.-Na mivel kezdjem,a jó vagy a rossz hírrel?
-Essünk túl a rosszon.
-Oké.Meghalt Tibi bá'.Ez lett volna a rossz hír...
-Ő volt az az idős tatabányai cimborád?
-Igen,Ő...volt.
-Ó,nagyon sajnálom-kikerekedtek a szemei.
-Ez van,ilyen az élet.
-Igen,egyszer minden elmúlik,vagy éppen eltűnik az életből.
-Nem szeretem az elmúlást...
-Fel a fejjel.Tudom,nem könnyű,de kitartás!Rám számíthatsz.
-Tudom.És köszönöm.
-És mi a jó hír?
-A jó hír az, hogy visszatért Lea.
-Húha.Most akkor megkaptad azt is amire nagyon vágytál, és azt is, amit semmiképp nem akartál.
-Így van.Sajnos.Vagyis félig sajnos.Áhh.
-Ne szomorkodj.Bár könnyű ezt mondanom.Ha bármiben is segítségedre lehetek,rám bármikor számíthatsz.
-Oké-mondtam elmosolyodva, de mégis szomorúan.
Aztán megöleltük egymást,majd visszaindultam szerelmemhez.Azon elmélkedtem,hogy igen szemét az élet.De csak részlegesen.Mivel elvette egy igaz barátomat,s adta helyette azt a lányt,akiről álmodtam,akire vágytam,mindennél jobban.Próbálnom kellett pozitívan hozzáállnom a dolgokhoz,s valamelyest talán sikerült is.Azt hiszem,hogy csak Lea miatt.Ha nélküle kellett volna lennem akkor,elég elviselhetetlen lett volna az élet.Eddig túl érdekes dolgok nem történtek az életemben,főleg olyan veszteségek és érzéskavalkádok köré vont történések,mint akkor.Hirtelen sűrűsödtek az események.Azzal nem is lett volna baj,hogy sűrűsödnek,de egy pár részt biztosan elhagytam volna belőle,ha dönthettem volna róla.
Ballagtam a lakás felé, s közben már mindenen járt az eszem.
[zene.]
Jón, s rosszon. Vártam a jövőt, mert tudtam, hogy akkor biztosak voltak a dolgok, de a jövő bizonytalan mindig. Hisz csak a múlt, s a jelen a biztos. De még talán azok sem teljesen...
Lépdeltem fel a lépcsőházban, míg el nem értem a 28-as ajtóig. Erősen fogtam a korlátot, s lépéseim bizonytalanok voltak. Féltem a múlt miatt, s féltem a jövőtől. Féltem, hogy nem maradhat minden olyan jó, amilyen akkor volt. De bizakodtam. A remény erős volt bennem.

Rég fogott el olyan érzés,mint akkor;csodás volt,valahogy leírhatatlan.Biztos ez is a szerelem része.Örökké tudtam voltam Lea csodálatos szemeibe nézni.Teljesen elaléltam minden egyes mellette töltött perc után.Csak beszéltünk és csak beszéltünk egymással;aztán csókoltunk és csak csókoltunk.Kicsit néha még bele is remegtem,hogy mily' csodás ez az egész,ami itt történik,s már nem csak álmodok róla,hanem élem az álmomat.Imádtam hallgatni a hangját,nevetését;és azok a csodás ajkak.Azokat érezni az enyéimen;a legcsodásabb érzés volt ebben a földi életben Leával lennem.Aztán lehetett még vele viccelni,értette a poént,és ő is nagyon szórakoztató volt számomra.Ó,azok a napok,azok az elsők,az ismerkedés csodás napjai.Ha arra gondolok,újra átélem,minden porcikámmal.Imádtam az illatát,képes voltam érte bármire;ez a lány hamar az életem része lett,s így lett az életem is szerethető.Csak miatta.Amikor vele voltam,elmúlt a baj;azért éreztem még a rosszat,mert fontos barátomat vesztettem el,egy csodás embert,de Lea enyhítette minden fájdalmamat.Egy igazi angyal!
Ezen a napon csak beszélgettünk,és a körülményekhez képest én is nagyon jól éreztem magam Lea mellett,és úgy vettem észre,hogy Ő is élvezte,de nem csak ezt a napot,hanem az összeset együtt.
-Olyan fura ez az egész.Ami most történik.Visszatértél,a körülményekhez képest jól vagyok.Elvesztettem egy barátomat,de jöttél helyette Te!
-De én sajnos őt nem pótolhatom.
-Aki elment,azt már nem lehet pótolni,de feledteted a fájdalmait és melletted újra tudok vidám lenni,nevetni.
Leának felcsillant a szeme a dicsérő szavaktól;nem tudom honnan jött,de sok szeretetet nem kaphatott.Én szórtam rá,hálálkodva,ahogy csak tudtam,de nem "majomszeretettel",úgy pont,ahogy tökéletes szeretni.Átöleltük egymást,s ő sírva fakadt.
-Mi a baj?
-Semmi baj,én annyira örülök,hogy visszajöttem,s hogy Veled lehetek,közben én is sajnálom azt ami Veled történt.
Megfogtam kétoldalt selymes arcát,egymás szemébe néztünk mélyen.Sosem felejtem azt a tekintetet,azokat a szép,nagy kerek szemeket.Csodálatos volt,olyan leírhatatlanul.Ezt csak érezni lehet.Aztán megcsókoltuk egymást.Csodás ajkait érezni maga volt a Mennyország,az ő csókjához foghatót,érintéséhez,tekintetéhez foghatóval még sosem találkoztam.
Akárhányszor leírhatnám,hogy milyen jó volt,de ezt felesleges lenne.Haladok inkább tovább,az akkor tájt történt eseményekkel.
Nagyon felemás volt ez az időszak.Tudjuk,mindannyian,hogy mik történtek akkor velem,leírtam.Volt öröm,s a bánatból is jutott,nem kevés.De végre mellettem volt az,akit szerettem,igaz szerelemmel.Igaz,ez nem támassza fel a holtakat.Sajnos nem...
Lea törékeny volt,s abban az időszakban képes voltam én is néha-néha akarva-akaratlanul is „eltörni”.Kiegészítgettük szépen egymást,terelgettük a másikat a helyes út irányába,egymást ugrasztottuk a jóba.Szabályszerűen fejest ugrottam a szerelembe.A komoly szerelembe és az életbe.Az összetétel volt felemás...Az élet ugye nem habostorta,készülj fel.Jellemző tulajdonsága az elmúlás.Na,az piszkosul fájdalmas számomra.De eközben ott volt,s még van a szerelem,ami boldoggá tette mindennapjaimat Leával.Ezért felemás.Nekem elég lett volna a vidám szerelem,de az Élet bekavart mással is.Mindegy,nem elégedetlenkedek,amit akartam megkaptam,de egy fontos embert is elveszítettem.Lehet,inkább maradtam volna magányos,mint hogy így elveszítsem egy igazi barátomat.Tény,hogy biztos nem egyik dolog zárta ki a másikat.De ígyis-úgyis fájó,mindegy,mit mondok vagy írok,az érzés nem változik.
Arra kellett koncentrálni[bár pokolian nehéz volt csak arra,mégis sikerült valami varázslattal...biztos a tengerkék szemeivel],hogy itt van egy csodás lány,akivel minden rossz dolgot együtt átvészelünk és biztosan szép lesz a jövőnk,gondoltam.Volt szép idő,és rossz idő,mint mindenhol,nálunk is.De ezekről majd később.
Teltek,múltak a napok,s egy szerdán úgydöntöttem,hogy leugrok,megnézem Teri nénivel mi a helyzet.

[Zene a kezdésnél]

Igazán elálmosodtunk,hamarosan szó nélkül el is aludtunk.Másnap mikor ébredeztem és felnéztem az órára,az pont 8:00-át mutatott.Néztem Leát,a napnak fénye világította meg csodás arcát,s csak néztem és néztem őt,nem akartam,hogy ennek,ami most van valaha is,mégegyszer vége legyen.Féltem volna akkor,mert ő színt tud hozni életembe,és már az este úgy hozzászoktam,hogy újra itt van,hogy már borzasztó lenne számomra,ha a hiányát kellene elviselnem.
Csodás volt az a reggel,most valahogy tetszett Budapest,valahogy minden szépnek és jónak tűnt,a csodás kék ég,sehol egy felhő,ami a Nap útjába álott volna,minden pompázott a fényben.Már nem sikerült tovább aludnom,ilyen is ritkán fordult elő.Óvatosan felkeltem Lea mellől,majd az egész takaróval jól betakargattam,aztán elmentem a mosdóba.Csökkentettem a bennem lévő folyadék mennyiségét,majd úgy döntöttem,hogy ezt a borostás képemet átvarázsolom egy kicsit.Ehhez a mágiához csak egy borotva kellett,amihez már 2 hete biztosan nem nyúltam.Ritkán is szoktam egyébként borotválkozni,csak igazítgatom a pofaszőrömet.De most úgy döntöttem,hogy megválok szakállamtól.Kíváncsi voltam,hogy majd Lea mit fog hozzászólni.Neki is láttam eme műveletnek,azért,hogy kicsit változtassak.Igaz,a fejem így sem lett szebb,de az ellen már nincs is mit tenni,az úgy veszett.Mikor már tényleg neki kezdtem,nem sokkal aztán Lea nyitott be a fürdőbe óvatosan,s látta,hogy csak borotválkozom,így bátran bejött.
-Szia Lea!Most lebuktam,ez meglepetés lett volna.Hogy aludtál?
-Jól-csak ennyit mondott,mosolygott,odajött hozzám,átölelt hátulról,fejét rámhajtotta,én nagyon boldog voltam,és folytattam a borotválkozást,mintha mi sem történt volna.Nem akartam gondolni a múltra,nem akartam gondolni a jövére,azt akartam,hogy mindig a jelen éljen.A múlt még tegnap is fájt,a jövő bizonytalan,a jelen csodálatos volt akkor.
Mindig féltem az ilyen csodás dolgok elvesztésétől,nem is sok adatott meg az életemben,és ha mégis jó volt valami,amit nem akartam,hogy vesszem,akkor sem tartott sokáig.Pedig lehet igaz,hogy semmi sem tart örökké.De szerintem biztos vannak dolgok,amik örökké megmaradnak.Mert vannak dolgok,személyek,tárgyak,amiket könnyen el lehet veszteni,de az érzés akkor is megmaradhat.Állásom sem volt akkor,abbahagytam a pszichológusoskodást.Igaz,nem sokkal mielőtt Lea megjött,de valamit keresnem kellett,mert pénz nélkül nehéz lesz megélni.Lehetne lottózni is,de arra nagyobb esélyben,hogy dolgozom valamit és fizetést kapok.Nem tudtam igazából,hogy mihez is lenne kedvem.Gondoltam,hogy majd Leával kitalálunk valamit.Ha meg nem sikerül kieszelnem semmit sem,akkor majd fordulok a családhoz.Vagyis a bátyjámhoz és öcsémhez.Mert erről még nem írtam,de van 2 tesóm is.
Megváltam teljes mértékben szakállamtól,s Leával kiballagtunk a nappaliba,üldögéltünk a kanapén,tévézgettünk,beszélgettünk.Jól kijöttünk egymással,úgy,mint egy igazi pár,akik évek hosszú sora óta ismerik egymást.Érdekes volt.Érdekesen volt jó.Úgy láttam ő is boldog,repestünk mindketten az örömtől.Néha elgondolkozom,hogy olyan érdekes dolgok történnek az életben,biztosan minden okkal,de vajon a sors keze van benne,vagy Isten,azt nem tudhatom,de érdekes olykor az életben a történések sora,és hogy miért pont így vagy úgy történt valami,néha elmerengek ilyeneken.
-Mit szólsz ahhoz,hogy megborotválkoztam?Jobban nézek így ki,vagy rosszabb,mint volt?
-Kicsit furcsa.De jól nézel ki így is.És nem feltétlenül minden a külső.Közben simogatta sima arcomat.Én pedig megcsókoltam őt,s öleltük közben a csókcsata közepette egymást perceken át.Szeretem Leát,nagyon,mindennél jobban.