Ajándék

B3E3 

Az első közös szalagavatónk. Níván a miénket meg se közelítette, de nagyon klassz érzés volt 10.-es fejjel. A bulit már meg sem merem említeni, pedig arról írtam. Az is csak egy átlagosan nagyon jó bulinak indult, de írnom sem kell, hogy nem az lett belőle. Ahogy Alan Garner mondaná DHB volt, de egyeseknek IHB lett belőle.     Már jól kezdődőt, mert be se akartak engedni minket. „Aki nincs a listán, nem megy be.” Ajjaj, mi ez itt, a Roxbury? Nem mi vagyunk Butabi bratyók. Végül csak bejutottunk, és Richard Grieco nélkül. Rajta voltunk a listán…mégis csak.
Nem is lehettem volt ott mással, mint vele, a legjobb barátommal, amit az este folyamán tapasztaltam is. Annyira figyelmes volt, hogy arra is felkészült, ha berúgnék, de nem volt rá szükség. Kedvenc ide illő mondatom: Vak vezet világtalant. Szóval, a figyelmességről. Írt egy sms-t.

„Ha Reggel faj a fejed vegyel be algopyrint igyál sok fojadékot A süketséggel ne törödj 1 nap es hejre jön”

Hű elég bizarr. Faj a fejed? Süketség? Szerencsére semmi ilyet nem tapasztaltam. De szerintem az volt benne a legjobb, hogy mihelyt elküldte már olvastam is elfelé.
Egy Tequilával kezdtük, mi mással. Az volt az első Tequilám és talán az első koccintásunk is, azóta is ez a pia áll hozzám a legközelebb. Majd rájártunk egy üveg házi pálinkára, aminek az izéről inkább ne is beszéljünk. Nem áztunk el különösebben, nem is ezért volt durva húzós buli.Jó sokan berúgtak, nem is kicsit. Volt aki az útközepén táncolt és sokan adtak interjút a nagy fehér mikrofonba. Szerintem az est csúcs pontja az a srác volt, aki az utcán hanyatt fekve imádkozott és fölfelé hányt. A mentők vitték el és eltölthetett egy romantikus éjszakát a detoxikálóban. Tudom mire gondoltok, valóban irigylésre méltó.
Csabival beszéltük, hogy páran át mennénk a Blingbe. Persze, hogy benne voltam. Gondoltam, előtte dobok még egy sárgát. Talán nem kellet volna. Útközbe éreztem, hogy belement valami a cipőmbe ezért levettetem a mosdónál. Talán ezt se kellet volna. Csöpögött a lábamból a vér. Te jó ég, elvágtam! Egy üvegszilánk átszúrta a cipőmet és persze a talpamat is. Csak 20 000 Ft-os csuka volt. Ilyen is csak velem történhetett.Most, gondolj bele drága barátom, ha nincs az a szilánk, egy sztorival és két oldal kevesebb lenne. Nem bántam meg és remélem te sem, hogy így alakult. Vagyis egy dolgot nagyon sajnálok, hogy azt a rohadt üvegdarabot nem tettem el.
Nem volt nagy vágás, csak 0,5-1cm körüli, mégis sok vér kifolyt belőle. Nem sok, rengeteg. A legnagyobb az egészben az volt, hogy nem éreztem fájdalmat. Mindenki beparázott, pedig nem volt semmi vész csak egy kicsit elvágtam a lábam. Emlékszem, ahogy álltam a WC ajtóban egy lábon az ajtófélfának támaszkodva a vértócsa fölött és néztem ki bambán a fejemből. Sürögtök forogtak körülöttem az emberek és nem tudták eltalálni, hogy mi történt. Mindenki kérdezte tőlem, hogy mi történt, hogy vagyok. Én már a betanult szöveget mondtam el újra és újra: Beleléptem egy üvegszilánkba, egy üvegszilánk átszúrta a cipőm talpát, jól vagyok, igen semmi bajom. Csabi a következőkkel ment oda a pulthoz: „Szeretnék kérni egy sebtapaszt és egy Tequilát.” Egy gyerek nagyon kiakarta hívni a mentőket, de nem hagytam magam megszívatni, még ha be is lettem volna baszva, akkor is tudtam volna épp szerűen gondolkodni.
Hamar elláttak, szerencsére volt aki józan volt és bekötötte a lábam. Elvégre több mint száz diák volt ott iskolából. Miközben kötözték a lábamat, jött a következő sms. 

„Tetanusz holnap mindenkepp”

Ahogy megszólalt a telo a zsebemben, már olvastam is elfelé. Pedig ezeket reggel kellet volna. Az állítólagos vértócsa, amit a WC-ben hagytunk, volt az oka, hogy kitiltották az iskola tanulóit onnan. Hát istenem, oda ne rohanjak. Azt hitték, hogy megöltek valakit…? Igen! Szívesen.
Barátom rám adta a cipőmet és kötött rá egy tengerész csomót Kilimandzsáró hurokkal. Lényegében a talpamon volt a cipőfűzőm. Majd belém karolt és elindultunk a kijárat felé. Juhé megyünk a Blingbe, örült a fejem, mint állat. De Csabesz erőlködött, hogy haza visz. Kiléptünk a decemberi utcára elhaladtunk a sugárban okádó lányok mellet és nekivágtunk a nagy utazásnak. Átkarolva egymást, tántorogtunk a központban hazafelé. Akkor tettem meg életem első 400m-rét, amire nem emlékszek. Útközbe be nem állt a szám, folyton a Blinget emlegettem, de valahogy rossz irányba mentünk, egyre távolodtunk a Blingtől. Amikor eljöttünk, akkor nyilván nem tudtuk még, hogy nem fognak többé szívesen látni ott, ezért megjelöltem az oda vezető utat. Minden második lábnyomom piros volt a hóban. Barátom megállt és csak ennyit mondott: „Ez így nem megy. Túl mesze laksz még.” Hívott egy taxit. Az autóban se bírtam magammal, annyira beindultam.
- „Mennyünk a Blingbe.”
- „Jó, akkor menjünk a Blingbe?” – Kérdezte a sofőr
- „Dehogyis! Hülye vagy?! Folyik a vér a lábadból!” – Vágta rá a barátom.
- „Mi csoda vérzik a lába? Menjünk a kórházba?” – Kapcsolt a sofőr.
- „Jaj, dehogyis! Menjünk haza.”
Haza értünk nagy nehezére, részvétel a taxisofőrnek. Eztán jött a következő kihívás, vagyis csak azt hittem, hogy kihívás lesz, de tévedem kellet. Hiába lakok a 3. emeleten nem okozott semmi gondot. Éjfélre haza is értem, hát nem így terveztem elhihetitek. Viszont nekem elég volt két és fél óra, hogy DHB-t csináljak. Csaba nagyon figyelmes volt, mert nem jött be cipővel a szobámba. Leragasztotta a lábam sebtapasszal és levélírásba kezdet a szüleimnek, hogy tudassa velük, hogy mi történt, természetesen azt is, hogy nem az én hibámból történt és, hogy holnap mindenkép kapjak tetanuszt. Miután kiengedtem a barátocskámat a bejárati ajtón, fogtam a levelet és behoztam a konyhából. Nem kell azt látni a szüleimnek, amúgy is rondán volt írva. Megpróbáltam írni én is, de rá kellet jönnöm, hogy túl bonyolult feladat. Nekem se ment jobban és még én szóltam meg, hogy ronda. Lefeküdtem, könnyű álmot hozott az éj. Szerencsére a szüleim nem ébredtek fel, sokkot is kaptak volna, ha meglátnak minket.
Reggel, enyhe fej és inkább lábfájással ébredtem. De nem voltam másnapos, se aznapos. Reggel előadtam az anyukámnak, hogy mi történt és kimentünk az ügyeletre. Hosszú várakozás után közölték velünk, hogy ők nem adnak. Irány a Megyei korház. Ott is megvárakoztattak, majd közölték, hogy szükségtelen a tetanusz. De azért egy teljesen felesleges kötést adtak a lábamnak, hogy a sebtapasz már ne is legyen jó. Hat szóval jellemezném azt a bizonyos estét: Buliztunk, Berúgtunk, Beleléptem, Elvágtam, Elvéreztem, Elmentünk.
Barátom, Csabi, köszönöm szépen. Újra, kitudja hányadgyára és nem csak ezt, hanem az összes alkalmat, amikor hazahoztál és támaszom voltál és jobban aggódtál értem mint amennyire kellet volna. Köszönöm.

Ezen a témán is ellehet filozni. Először is kezdeném a cigi filozófiájával.
1. Azért szívod, mert menő
2. Unalomból
3. Mert kell.
Mindenki gondolja át, hogy melyik fázisban van. 1. Mindenhol azt hirdetik, hogy a cigi nem menő. Elárulom, mind hazudnak. A cigi ugyan is menő! Nagyon is menő. Csak az a kérdés, hogy ezt kitalálta ki és híresztelte el? Másik kérdés, a többiek mért nem verték agyon akkor? És miért nem azt híresztelték, hogy nem menő? Akkor én most kijelentem, hogy A CIGI NEM MENŐ! Akkor most egy kategóriával kevesebb. 2. Unalomból. Hát találd fel magad és légy kreatív, Na, csá. Ez is csak egy kifogás. Gyenge kifogás, azt mondani, hogy unalomból szívod. Ne unaloműzésből szívd a cigit, hanem hobbiból. DE! Csak vicceltem. A CIGI NEM UNALOMŰZŐ! 3. Hagyatok békén! Nem, kell az. Miért kellene? Mindenkinél előfordult már, hogy nem volt cigije. És bárki is belehalt? NEM! Részben tényleg kell, ha már olyan erős a függőség, élő példa azok, akik inkább dohányoznak, minthogy ételt vennének. És még ezek után leakarják szoktatni az embereket, hát hülyék ezek? Legyen kalória tartalma a ciginek! Legalább nem döglenek éhen az anorexiások. Ez az! Szívjunk együtt és szívassuk meg a bulimiásokat! Na ezt hányd ki öcsém! Most gondold el, nem kell otthon pöcsölni a kajával, ráadásul több hely marad a táskádban, persze nem a tankönyveknek! Gondoljuk át a következő párbeszédet!
- Mit hoztál?
- Sonkás szendót. Kérsz egy slukkot?
- Kösz, de az enyém Big Mc.
- Micsoda? Neked hambid van? Legalább csak passzívan hagy kóstoljam meg!
Gondoljátok meg milyen csodás ételeket lehetne belevinni abba a kibaszott dohányba! Itt egy másik példa.
- Kérsz egy szállat?
- Kösz, de nem. Diétázok, most csak lightot szívok.
Most képzeljétek el a konditeremben tekernék az aminosavas cigit és társait!
Vagy az ebédlőben a konyhások sodornák az ebédet, közben tolnának egy-két dekket. És  végül már ott tartanánk, hogy egy egész menü lenne egy szál cigiben, de hogy már 3-4-ből lakjál jól. De akkor az én kedvencem a svéd asztalos lenne. Mi fain lenne, hogy a suliban nyugodtan dohányozhatnál még az épületben is. Most mért mennél ki az udvarra reggelizni? De nem maradna kihasználatlanul a bokor mögötti rész se. Szívnánk a jointot, mert baró betépve szállni az órán. Főleg tesi órán, kivörösödött szemekkel, röhögve szaladni az udvaron. Háháháhá Már így is van a suliban olyan, a kinek a fűről nem az jut eszébe ami a lábunk alatt nő. Mert ők azok, akik ha valakinek a halálát kívánják, akkor nem azt mondják ha majd ha fűbe harap, hanem majd ha fűbe szív. A CIGI NEM KELL! Függőséget okoz, de nem legyőzhetetlen. Sokan azt mondják, hogy hülyeség ez a függőség dolog. Kívülről, könnyű pofázni. Okoskodás is okozhat függőséget ha itt tartunk. Vagy az genetika? Azt is szokták mondani, hogy nem lehet leszokni. Pofa be! Nem értenek hozzá. Legyünk optimisták. Csak erősnek kell lenni, határozottnak és elszántnak. Nyilván az is sokat számít, ha többen határozzák el, mert hiába akar leszokni valaki ha körülötte mindenki dohányzik. De így se lehetetlen. Azt mondják, hogy büdös, káros és drága. Igaz. Ki csókol meg szívesen egy büdös füstös szájat? Te smárolnál egy hamutállal? Szerintem nem. Elárulom, én sem. Azt a szagot nincs semmi ami elnyomná A sárga rothadó fogakról ne is beszéljünk. Káros? Hát hogyne lenne az. Nem tudom a fiúk, hogy vannak vele. De én nem szeretném, hogy megtörténjen, hogy felsülök egy lány előtt ahelyett, hogy benne sülnék el. Mert szerintem egy fiú és egy lány se örülne, hogy ha a dákó hat órát mutat. Nincs igazam? Mindenki szívesebben szív bőrszivart, mint csikket. Szinte mindenki tisztában van azzal, hogy káros, de akkor miért szívnak? Sokak erre azt mondják, gyengét szívok. Most annak már megint mi értelme van, hogy hegyi levegőt szív? Amúgy meg elárulom, hogy egyáltalán nem egészségesebb. Vagy dohányzik, vagy nem. Volt már alkalmam látni, hogy öngyújtót adtak ajándékba hozzá, attól eltekintve, hogy hirdetek, mennyire káros. A dobozokat, mindenki által ismert gyászkerettel csinosítják. Tudjuk mi az? A figyelmeztető szövegek. Biztos mindenki olvasott már olyat, legfeljebb amikor a pénztárnál a sorban unatkozott. Azt szerettem bennük, hogy feltételes módban vannak, ezt okozhat…, azt okozhat. Így persze, hogy nem rendíti meg az embereket. Kijelentő módban kellene írni őket, vagy azt, hogy Megdöglesz, bazd meg!. De a legjobb ha nem is írnának rá semmit, külföldön is ezt teszik, ott morbid képek vannak a dobozon. És itt jön képbe a pénz. Egy pakk árából két-három óvszer kijön körülbelül. De most, hogy emelik az árát dupla ennyi is. Melyiket választod? Még mindig jobb a cigi? Te tudod. De ha cigizel vagy buzi vagy nem tudom, de hogy azokat a női formákat lecserélni, egy olyan kis szarra. Tudok egy olyan három fős családról, akik mióta nem dohányoznak, minden évben Tunéziába mennek nyaralni. Az se rossz. Nem gondolnak bele, hogy mennyi pénzt szórnak el feleslegesen. Igen, FELESLEGES PÉNZ KIDOBÁS! Azt a pénzt nagyon sok mindenre lehetne költeni. Bizony. Egyeseknek az évi jövedelműkből egy havi fizetés megy el cigire. Ez se rossz. Ha már említettem az impotenciát, akkor meg kell említenem egy haveromat, aki impotens, de nem a cigitől. Szóval a barátom háromszorosan is impotens. Ugyanis leeset a lépcsőn, balszerencséjére beverte a férfiasságát, ráharapott a nyelvére és az ujjait is sikerült széttördelnie. Tanulság? A tanulság az, hogy csak szkafanderben lépcsőzzünk. Amúgy meg hiába papolok, akinek olyan a személyisége az úgyse fogja letenni a cigit. Bár van egy réteg, aki megvilágosodik és 17-18 éves kórára vagy az körül, leteszi vagy ráébredt arra, hogy abba kellene hagyni. De senkinek se legyen bűntudata, ha kipróbálta. Normális dolog és ki is kell. Csak utána mondj nemet! Ha már egyikőtök leteszi ezek után, akkor volt értelme. Minden ötödik magyar a dohányzás következményeként hal meg. OLVASÓ, ajánlom, hogy ne merészelj ötödikként meghalni!
Igen, Csabi barátom ez rád is vonatkozik, te nem legyél benne abban az ötödikben, mert kinyírlak. Felejtsd el örökre a cigit, sokkal vonzóbb tulajdonság, ha nem szívod. Ha viszont továbbra is dohányozni fogsz, erősen ajánlom, hogy kezdj el inni, hogy az elhalt összezsugorodót tüdődnek a helyét kitöltse a megnagyobbodott májad. Ott a vízipipád, tudom, nem olcsó már üzemeltetetni, de sokkal jobb, használd akkor inkább azt.

Egész évben mindenki azzal nyűztette a Sárga Csabát, hogy mikor csinál már egy házibulit. Végül, csak lett buli. (És most nem szilveszterről van szó) Jaj de vártam már. Pénteken rohangáltam összevissza, még a fejemet is majd elhagytam. Beszerző körút volt, pia, cigi, stb., buli kellékek. Úgy voltam vele, ha már rágyújtok akkor csak is minőségire, legalább nyolc boltban voltam, de egyikben sem volt olyan cigi amit szeretem volna. Végül szerencsém lett, ott minden féle volt, kivé igazolvány nálam, így üres kézzel távoztam az üzletből.
Nagyon könnyen oda találtunk a házukhoz, csak ötször tévedtünk el és háromszor kértünk útbaigazítást. Rohadt nagy és rohadt szép házuk van. Ugyan ezt már nem mondhattam el, másnap reggel. Kurva jó volt, bár senki se jött el, az osztályból, azok közül, akik könyörögtek a buliért. Ismétlem senki, bár mindenki meg volt hívva. Na jó, azért voltunk egy páran, az osztályból is. Pontosabban öten az akkori 35 fős osztályból, amiből egy én voltam, egy másik meg a házgazda. De voltak mások, akik foglalják a helyet, pontosabban kétszer annyian amint amennyien az osztályból voltunk, ha jól számolom. Elég is lett volna, de én úgy tudtam, hogy leszünk egy páran, 153-an. Jövőre 4000 embert hívunk meg, hogy legalább 150-en legyünk. Még jó, hogy nem hívtuk meg David Guettát. (Pedig csak azért fordult meg a fejünkbe, hogy elhívjuk a világsztár DJ-t, mert egy Bilo azonosítóval rendelkező egyed azért nem jött el a házibuliba, mert volt akkora bőr a pofáján és képes volt elénk helyezni a fontossági sorrenden egy Guetta koncertet.) Pedig az is szóba jött, hogy a Balaton sound a hátsó kertben lesz megtartva. Egy kicsit sokba került volna, de összedobtuk volna a pénzt. A szervezőség végül azért nem ment bele, mert a reklámok már a Balatonra voltak kiírva és késő lett volna mindent átírni Kadafalva soundra. Így utólag sokkal jobb volt, hogy nem voltunk sokan, mert családiasabb volt a hangulat. Illetve nem is, mert az anyádra nem mászol rá. Normál esetben.
Csak két lány volt, abból kettő foglalt volt. Volt, aki nagyon bebaszott és olyan is aki csak aludni jött. Hát nem pofátlan? A pizsama partyn se szokás aludni. Amúgy annyira szeretjük, hogy nem bírtunk rá haragudni, hogy kiütötte magát. Még úgy se, hogy azt a vodkát itta meg, amit ajándékba hozott a házigazdának. Ráadásul még azért se haragudtunk meg rá, hogy mihelyt megjött, egy kis idő elteltével már kész volt. Jó, mindenki kész lett volna, ha egésznap melózik, majd bevág 1 üveg vodkát kilenc doboz sörrel, ráadásul nem hajlandó enni mert összeseik az izma. Egy katonai hordágyra lekötöztük és hagytuk, hagy aludjon. Én persze ott maradtam vele és vigyáztam rá. Beszélgettem vele, bár másnap semmire se emlékezett. De még arra se, hogy a barátnőjét hívogatta az éjszaka közepén vagy arra, hogy hajnalban sírt, mert nem ér oda a konditerembe nyitásra. Csináltunk néhány party fotót, én meg kipipálhattam az élményeim füzetemben, a pózolj részeggel rubrikát.
Volt olyan tag is aki két üveg Coca Colával jött el. Mi az, talán ő is azt hitte, hogy pizsama party lesz? Ha Cola, akkor csakis az agancsos féle jöhet szóba.
Közösen főztünk is egy nagy adag vacsit bográcsban, amit egymás hasáról ettünk meg. Megvolt, hogy ki mit csinál, pucol, szeletel, volt aki semmit sem. Enyém volt többek között az a kiváltság, hogy a hagymát én készíthettem elő. Meg is hatottam. Oly annyira, hogy össze is könnyeztem, de nem szóltam róla senkinek. De, csak viccelek. Elmondtam, miután minden-ki evett belőle. Amúgy paprikás krumpli lett belőle, de krumpli levesnek indult, de ha odaég, akkor se lett volna baj, mert akkor sült krumplinak is jó lett volna. Nem baj, a levest úgy se tudtuk volna megenni egymás hasáról. Amúgy nagyon finom lett és nem csak a terítés miatt írom ezt. Bár a titok szerintem abban van, hogy műanyag kempingszékkel tüzeltünk alá. Mind a tíz ujjamat megnyaltam utána. Aztán szóltak a többiek, hogy van evőeszköz is. Persze csak műanyag mert a szomszédban ott lakot a Gellert. Nyilván gondolhattam volna hisz Uri ne-gyedben voltunk. Nem mintha használtam volna a kezemet, csak a mosogatásnál. Most kanalaztuk volna le egymásról a paprikás krumplit?
Jól leittuk magunkat a Sárga földig. Na jó, én nem. Én a nyugágyon tértem magamhoz, másnap. Amúgy tényleg nem ittam sokat mert a többség sört ivót én meg azt nem mertem. Miért is? Mert pár emberke elkezdet lövöldözni Airsofttal. Na és? Csak éppen olyan játék amivel kilehet törni az ember fogát ha szájon lövik. Ezzel nem is lenne baj csak az eszementek üres sörös dobozokra lövöldöztek. Ezzel se lett volna baj, csak egy idő után minden dobozra lőttek. Amit nem értek, hogy a sötétség volt ennek az oka vagy az a sok tömény alkohol, amit megittak. Na még ezzel se lett volna baj, hogy szét lövik a sörömet, legalább hamarább kiürült volna. De olyan pontosan céloztak, hogy mindent eltaláltak csak a dobozt nem. Így hát sört nem ittam. Töményt meg azért nem, mert csak ökör iszik magában, az én horoszkópom meg oroszlán.
Bár három WC is van a házban, szerencsére tiszták maradtak, mert egyesek feltalálták magukat és levizelték a kertben lévő tujákat. Így legalább nem kellet alkalmazni a régi jól bevált, zokni feltörlős módszert. Nem mintha egyeseknek ment volna, de így is láttam, aki csinálta. Mire gondolhatott? Jaj a vakond a túrás! Tüntessük el gyorsan a cseppeket! Rövid idő alatt kijelöltük a fenségterületünket. Szerencsére egy tuja se pusztult ki másnapra, csak éppen elégé jellegzetes szaguk volt. Még nagyobb szerencsére nem volt málnabokor, mert szerintem nem örültek volna a szülök, ha találnak egy két barna macit a tövükben. A kert végében volt egy rókalyuk, az éjszakafolyamán valami csoda folytán megtelt minden féle rókával. Egy nagyon okos kitalálta, hogy csináljunk versenyt, hogy ki milyen messziről tud belehányni a gödörbe. Csak egy nevező volt, ő maga. Új nem hivatalos világrekordot állított fel, 3,5 méterrel, ülő helyzetből. Jutalma még egy üveg vodka volt, egy wellness hétvége a Detoxban. Fakultatív programként öt csillagos elvonókúra, akupunktúrás gyomormosással és ingyenes Tai Chi bél-tükrözéssel. Volt egy gyerek, aki annyira vallásos volt, hogy Krisztus pózban ájult el. Ráadásul, amikor felébredt, kiderült, hogy művész is. Nyomott egy Balaton foltot a bal melle fölé. Ha már itt tartunk, én is Krisztus pózban ájultam volna el, ha nekem piros női tangában táncol egy fiú. Ráadásul utána meg is lovagol.
Két kópé, úgy gondolta, hogy egyedül isznak meg egy üveg Gint. Ráadásul azt én vittem. Meg is szívták, mert összetörték a garázsban. Majd megszakadt a szívem, az üveggel együtt tört. Még csak nem is kívánhattam, az ivásról ne is beszéljünk.Ezzel kapcsolatban van egy deja vu emlékem. Az utóbbi években felszoktunk tenni a nagy-szobába egy égősort. Tudni kell a szobáról, hogy a szekrénysor teteje tele van szeszes italokkal. Az égősor egy részét a szekrénytetejére tesszük fel, akkor is így volt. Hogy ne essen le az égősor és az egyszerűség kedvért is, az üvegek köré tekertük. Fantasztikus egy ötlet volt. A létrán álltam, amikor megindultak lefelé az üvegek. Szerencsére csak egy üveg tört össze, de az is azért mert ráeset a sólámpára. Nem hiszitek el, de pont egy Egri bikavér volt. De ő se adta olcsón magát, mert a sólámpából is letört egy darab. A másik meg, kiömlött egy üveg pálinka. Jó kis légkör volt a szobában. Egy hétig nem szelőztettünk.
A Gin ivás filozófiája
1. feles után nem érzel semmit.
3.-nál már meg fogalmazódnak a vágyaid a fejedben.
5. után már kívánsz és várod az eredményt.
8 pohár után már úgy érzed, hogy mindent megtehetsz és mindent megkaphatsz a világon.
Fél üveg legyőzése után, legény vagy a javából, mégis Dzsinnek gondolod magadat.
Ha sikerülne eljutnod a háromnegyed üveg elfogyasztásáig, akkor jó Dzsinnhez híven mindenkinek teljesíted minden kívánságát.
Ember legyen a talpán, akinek sikerül 1 üveg Ginnel megbirkóznia, de ha sikerülne, akkor áruld el, hogy emlékszel-e valamire.
Annyira alkesz volt a két srác, ahogy összetört az üveg rögtön elkezdték szívni a levegőt két tüdővel. Ez még oké, miért is menne kárba a párlat, az a jó kis illat? De az idióták nem fújták ki a levegőt, féltek, hogy kárba megy a pia. Gyorsabban változott a fejük színe, mint ahogy a stroboszkóp villogni tud. Új szintre emelték az alkoholizálás fogalmát.
Képzeljük el a következőszituációt. Otthon a lelkünkre kötik, hogy egy kortyot se ihatunk, mi mint tisztességes fiatalok, szavunkat adjuk, hogy nem iszunk alkoholt. Aztán hajnalban holt-részegen tébolygunk haza. Persze, hogy kérdőre vonnak minket, de mi szentül állítjuk, hogy egy kortyot sem ittunk. Miért is ittunk volna? Hát szívtuk az alkoholt, mert már nem divat a cseppfolyós. Zseniális! Meg kell hagyni kellemes légkör alakult ki a garázsban ahol még más-nap se tudtál józanul megmaradni. De szerencsére nem kellet túl sokat takarítani, mert a két Gin-boyunk az üvegszilánkokat is felnyalta. Egy kedves kis cimbink, aki velem jött, hazafelé húzta kicsi szíve. Marasztalni szerettük volna, mivel már világos volt és nem igaz, hogy csak a saját ágyában tud aludni. De kötötte az ebet a karóhoz, így nem volt más választásunk, barátom hívott neki egy taxit, mivel nem mertük elengedni biciklivel. Már világos volt amikor lefeküdtünk aludni. Mindenkinek remekült eset az alvás, kivéve nekem. Nagyon meg kedveltem valakit és elégé a szívemhez nőt. Oly annyira, hogy sűrűbben emlegettem az anyát, mint ő maga. Ez a valaki ugyanis, egy folytában hívott valakit mobilon. Persze a telefon gazdája nem hallotta, nekem meg az idegeimre ment, ráadásul azt se tudtam, hol az a kibaszott telefon. Az egyik barátom erre azt mondta, hogy miért nem mentem a hang után? Hát köszi. Annyira nyügős voltam, meg kigondolta volna, hogy pont ott van a teraszon. Azt hittem a pincében szól. Amúgy nem zavart volna, ha nem lett volna olyan kitartó és nem telefonál 40 percig folyamatosan. Egy angyali pasas lehet. Oh, bocsánat az alkalmazottai az angyalok. Őt viszont Charlienak hívják, az tuti.
Kellés után az első mondandóm:
- Húúú, Oltári egy buli volt, bebasztam, mint eddig soha. Nem emlékszek tisztán, veled dugtam az éjjel a vendégszobában?
- Az attól függ, hogy hány órakor?
 - Ajjaj. Hát az időt már nem tudtam követni az éjjel. Viszont ha veled nem a vendégszobában voltam, akkor hol?
- Esetleg a kertben vagy a garázsban? Meg nem mindegy, hogy kivel, mikor, hol voltál? Én se filózok rajta.
Elárulom, azóta se derült ki, hogy ki kivel volt együtt, mikor és hol. De azóta is belebizsergek, ha rágondolok milyen jó volt.
Észhez térés után első feladat a meló volt. Amire nagy szükség is volt, mert a barátocskám majdnem sokkot kapott, amikor meglátta, hogy mi van otthon. Hányástakarítás, tuja slagolás. Sörös dobozgyűjtés az udvaron, talicskával, garázsszellőztetés. Söprés, felmosás, vakolás. Ha már kirúgtuk a házoldalát, a hám helyet. Részegek haza zavarása, barátok hánytatása. Volt itt feladat. Most már értem, miért két napos buliról beszéltünk az elején. Megnéztük másnaposan A másnaposakat mobiltelefonról. Ami olaj volt a tűzre, mert a hordágyas haverunk veszekedet az alföldivel. Reggeliztünk, amire délután került sor. Sült virsli kovászos uborkával. Valaki ezt se tudta megenni, mert az esti vörösbor jutott róla az eszébe. Mivel a maradék 40l paprikás krumpli reggelre felmondta a szolgálatot. Sikerült elhagynom egy darab zoknit, egy öngyújtót és ki tudja még mit. Meg persze a pólómat a legjobb ingemmel dobhattam ki, amit sikeresen kiégettem, mert nagy legény módjára hanyatt fekve dohányoztam. Amúgy a legjobb hogy másnap már csak öten voltunk és a ház romokban volt. Vagy bulizunk vagy takarítunk? Nem? A többség csak az elsőre gondolt.Volt olyan is aki ezt a bulit, Charlie dalok szerint élte át, és öntötte szavakba. Jó hírt mondok. Ezt annyiszor elehetett volna mondani… Íme a remekmű: Csoda egy szombat délután, estére Házibuli nálam tizenhat évesen, Kint van a tábla.. (amúgy akkor már majdnem18 éves volt a Csabi) Jég dupla whiskyvel és Az légy, aki vagy, üvöltöttem,ahogy a csövön kifér. Majd következhetett a verseny. - Ha vársz, nem lesz a tiéd a győzelem!- Igen, 3,5m, Győztél, most sírj! - Hanem vigyázna rád senki, akkor majd én itt maradok melletted. – Mondtam neki és valóban ott ültem mellette, míg a többiek partyztak, és vigasztaltam.- A holnap már nem lesz szomorú. Már több volt benne a whisky, mint a jég. Hiába mondtam volna neki akármit is, úgy se érti. Ezért csak annyit mondtam, hogy Nézz az ég felé és elterült a földön Krisztus pózban.- Hova lettél? Hiába szólítgattam, nem válaszolt. Figyelmetlenek voltunk, a két Gin-boyunk lenyúlta és összetörte a drágaságom. Lehettem volna Dzsinn, de most már Késő. Csak Egy szippantása jóból és A varázs nem múlt el náluk. Hajnal van és nem jött haza még. Aggódott érte az édesanya és talán megérezte. - Hazahúz a szívem. Nem mondott többet és mi nem is erőltettük a dolgot, hívtunk egy taxit és elköszöntünk tőle Hello, Goodbye. Majd lassacskán lefeküdtünk és csak arra gondoltunk,hogy Könnyű álmot hozzon az éj, vagyis a reggelt. A holnap egy másik világ, egy rendetlenvilág. Ébredésről, csak annyit, hogy Jobb láb a bal cipőben. Csabi első mondata ébredés után. – Az otthon valami más. – Pedig Itthon otthon vagy, csak egy kicsit kupis. Ne légy kemény, se perc alatt rendet teszünk. - Próbáltam nyugtatni. – Adj még esélyt, ígérem, csillogni, villogni fog minden. Annyi minden történt…Valamit tudhat ez a hely. Még egy szó. Köszönöm.
Ez volt az első bulim nálatok és szerencsére nem is az utolsó. Már számolni se tudom és nem is akarom számolni, hogy hány volt már azóta és lesz. Soha nem volt két egyforma, mindegyik különleges volt, pedig nem is terveztük arra őket. Hálás vagyok a vendéglátásodért, hogy oly sokszor adtál nekem szállást és elém ételt és italt. A legfontosabbról nem is beszélve a hangulatról, társaságról és a felejthetetlen élményről, emlékről.

Ezt túránkat muszáj megemlítenem. Az a jó ezekben a túrákban, hogy nem egyszerűen jó mindegyik, hanem mindig történik valami, valami új, amit nem tud előre az ember és amiért megérte el menni. Bízok benne, hogy neked is legalább fele annyira izgalmas volt mint nekem, annak ellenére, hogy a hazautazás nem volt zökkenésmentes.
Már jól kezdődőt, mert egy órát vártunk a buszra. Később megtudtuk, mert egy kisfiú elaludt. Amikor felszálltunk akkor következet a következő pofon. A sok nyomorék kis gyerek, akikkel együtt utaztunk… Csirkeaprólék és társai. Az iskola legaljával utaztunk, csak egy Nemesi volt, de ő is bunkó. 15 percet utaztunk majd meg kellet állni fél órás pihenőre. Hát nagyon izgalmas volt, de így legalább jobban fel tudtuk mérni a terepet, hogy kikkel is utazunk. Tovább folyattuk az utunkat, majd három órahosszáig utaztunk, miközben kétszer hányták teli a nyakamat.
Mikor megérkeztünk akkor következet a félórás felkészülés. Csabi fél perc alatt kreált egy hidat egy kis patak fölött majd megpisiltette a kicsiket. Én közben a késemmel ijesztgettem a többieket és Tell Vilmost játszottam velük. Találtak egy döglött kígyót.
- Jaj, jaj, Most mi lesz? – Sikoltoztak Felkaptam gyors a földről, szemügyre vettem, tényleg kinyúlt, szegény. De még elég friss volt, mert még nem lepték el a legyek.
Gyors zsebre vágtam, mert indultunk, majd jó lesz fehérje utánpótlásnak. Elkezdtünk rohanni felfelé, dehogy már a végén kullogjunk. Közben Csaba berántott néhány gyereket a bokorba, illetve a bokorból rájuk ijesztet. Alig indultunk el, de már is felgyorsultak az események. Elkezdek vadászni ránk a vadászok. Szerencsére aztán észrevették, hogy csak kirándulok vagyunk, hát jól benézték. Mentünk, mentünk megállás nélkül, sok kilométeren keresztül, hegyen, vízen át. Néha el is tévedtünk, sokszor meg függőleges terepen mentünk fölfelé. A gyöngöket vittük a hátunkon.
Volt egy tíz éves kisfiú, akinek be nem állt a szája. Egyfolytában dumált még kajával a szájában is. Ráadásul végig őt kellet cipelni. A cimborám vitte, nem is baj, mert nem tudott nyugton maradni. A másik, olyan figyelmetlen volt, hogy neki ment egy ágnak ami szemmagasságába volt és hanyatt vágódót. Kiderült, hogy miatta nem tudott elindulni időben a busz, ő aludt el. Tovább fokozódott az izgalom, amikor a kisfiúnak elkezdet menni a hasa. Hát, hagy ne írjam le, milyen környezet pusztító tevékenységet végezet a túra folyamán. Mindig mi voltunk az utolsók és mindig lemaradtunk a barátommal, mert a kisfiúra vártunk. Különleges gyerek volt, mert neki a fosás rendkívülien lassan ment.
A túra legszebb pontja az volt, amikor felértünk a csúcsra. Nem is eshetett volna semmi jobban egy fejedelmi bláznál. Főleg, hogy egy órát dekkoltunk a kilátó tövénél. Benyomtam egy szendót, Csabesz meg a kiskrapekkel elment a bokrok irányába. Hosszú várakozás és kígyózó sor elfogyása után végre bejutottunk. Elkezdtünk fölfelé lépkedni a volt ruszki beton-gyűrűs kilátó belsejében lévő rozsdás vaslépcsőkön. Minden egyes lépésünknél kongót a hideg vas és vízhangzót a sötét ablak nélküli betontőmben. Legnagyobb őszinteséggel, nem tudom, hogy hány méter magas volt, de nagyon magas. Jóval a fák teteje fölött voltunk.Többen voltak fent illetve lent akik, nem a mi csoportunkkal voltak, hanem egyénileg. Volt köztük egy srác, fent a kilátóban. Hát én mondom, látni kellet volna, hogy állt az ott. A leg-szebb kifejezés erre minta beszart volna. Berogyasztott lábbakkal kapaszkodót és remeget. Még beszélni is alig mert, hullasápadt volt az egész fiú. Níván csúnya dolog kinevetni a másikat, de tényleg vicces volt A kilátás gyönyörű volt, ellehetet látni nagyon messzire, még a határon túlra is. A kedvencem, hogy fentről derékszögben lehetet köpni. Zuhan lefelé a csula majd félúton nyom egy 90° és vízszintes irányba eltűnik. Haláli, hogy milyen szél van ott fent. De, ha mákos vagy akkor sikerül leköpnöd, csak ki kell fognod azt a pillanatot, amikor a szél másik sávban fúj. Lassacskán értünk le, mivel felfelé is nagyon sokan jöttek.
Mikor kiléptünk a kilátóból, hatalmas pofára esés ért bennünket. Itt hagytak minket. Tisztára, mint a Reszkessetek betörőkben. Hogy feledkezhetek meg pont rólunk? Minta villám, tűzés lefelé. Szerencsére látómezőben voltak és még nagyobb szerencsére tanár úr is lemaradt, hogy könnyítsen magán. Végül is sikerült beérni őket, de csak azért, mert megálltak. A kisfiú miatt még egy párszor le kellet maradnunk, mert mi vigyáztunk rá.
Oh, álltunk a tanösvényen staubbal a kezünkben, a kis fosósunk meg az erdőben próbálkozott. Ordibálva adtunk neki tanácsokat, biztattuk. Menj egy kicsit lentebb, állj így, amúgy, gondolj arra, dőlj neki a fának stb. Kis sráctól idézek. „Nem tudok szarni ha a seggem, nem látja a WC-t” (Mert valakinek ott is van szeme!)Végül is csak összehozta, csak éppen mi, annyi idő alatt egy pakkot elfüstöltünk. Se baj, Csabi a hátára kapta és minta veszet róka sprinteltünk hegynek fölfelé, árkon bokron keresztül, szó szerint. Annyira lemaradtunk, hogy csak az ösztöneinkre hallgatva mentünk előre. Nagy nehezen beértük őket, de csak azért mert megálltak piheni. Már megint. Ezt körülbelül háromszor játszottuk el. A kis fosómasinánkról megtudtuk, hogy még mindig a végbelén keresztül mérik a lázát. De nem értem, hogy ez miért jó a szüleinek? Meg persze neki, aki nem érti, hogy ez miért nem normális. Mondtuk neki, hogy fertőtlenítsék le, például alkohollal. – „Nincs otthon alkohol, mert az apukám nem ihat.” Már a jódot meg se mertem kérdezni. Azt meg biztos az édesanya nem ihat.
- És szoktál még kúpot kapni?
- Állt rá a barátom az ánuszrózsás témára.
- Igen.
- Nocsak. – Vágtam rá, nem mintha meglepődtem volna. – Csak azt ne mond, hogy a Coopban szoktatok vásárolni?
- Dehogyis nem. Honnan tudtad?
- Hmm Csak megéreztem. – Próbáltam fapofával válaszolni.
Szegény gyerek… Aztán a kisfiút fel kellet egy kicsit világosítania a szexről. Ugyanis az osztálytársai fákkal szeretkeznek és beton tömbökhöz dörzsölik magukat. Ezt magyarázd el egy tíz évesnek, hogy miért jó érzés nekik.
Minden túra alkalmával felháborodást keltünk, mert szóba kerül a szex. De hát muszáj beszélni róla, olyan hülye gyerekek járnak abba az iskolában, hogy még azt se tudják 12-13 évesen, hogy mi az a merevedés. Van egy srác, aki szerint tengerszintjéhez mérjük a dolgok magasságát. Ezek szerint akkor az én magasságom 120méter körül van. De a túra alkalmával közel 940m-res is voltam. De ha tovább akarnám fokozni, akkor felmegyek a kilátóba. Természetesen ezzel nem lenne baj, hogy nem tudják mi az a merevedés. Csak, hogy van egy vén banya, a suli könyvtárosa, aki ilyen antiszexmániás. Minek szól bele? Amúgy is, ő volt az, aki féltékeny volt, hogy a kiskrapek velünk volt és vittük is a hátunkon, ráadásul akkor még nem is beszélgettünk.
Próbáljuk minden alkalommal tanítgatni a gyerekeket, és nem a szexre. Most a pálmát a Nagy őzlábgomba vitte. Leszedtünk egyet, hogy szemléltessük, hogyan is néz ki ez a gomba. Persze, egy bolond százat csinál. Mire oda értünk a buszhoz, addigra kirándulókból szüretelők lettek. Azt hiszem, ezt nem kell részletezni. Végre valahára civilizációz érkeztünk. Az első hely a kocsma volt, más nem is lett volna nyitva.
Végre, amikor elindultunk, kezdtünk örülni, hogy már hazafelé tartunk, mégis csak sok volt, amit megtettünk. Még a faluban voltunk, amikor a busz, átment egy beton oszlopon. Hú, basza meg, már csak egy borulás, hiányzót volna. Ott dekkoltunk egy ideig, míg végre valahára újra elindultunk. Persze, hogy egy kicsit még köröztünk, mert a sofőr rossz helyen fordult le.
Ezután zökkenés mentes volt az utunk egészen Pestig. Pokolra a könyvtárossal, amiért leakart szállni Pesten. Belénk koccant egy féleszű nő és ott problémázott, közben a kocsiján nem is látszott semmi sérülés. Jöttek a renderők, a fia meg az atya jó Isten. Nem tudom mi tartott annyi ideig, a jegyzőkönyvvel szenvedtek volna annyit vagy Zsanett féle módon intézték el a dolgokat. De az biztos, hogy Pesten már megint dekkoltunk, ráadásul több órahosszáig. Majd csak haza érünk… Most már bizonyossá vált, hogy ez az egész a kis cigó gyerek miatt van, aki leverte a hegyen a sámán köveket. Száradt volna le a keze. Csoportosan leszálltunk a buszról és elindultunk egy felnőttel az aluljáró felé a mosdóba. Azt hiszem egy 100-as volt, de minek fizetünk volna, amikor a bokorban is elvégezhettük. Később kiderült, hogy ingyen is elvégezhették a többiek a dolgukat, mert olyan sokan voltak, hogy a WC-és néni kedvezményt adott. De nem baj, bokorban mégis csak still. Majd utána bagóztunk egyet, de ez a nap után már spangli kellet volna. Őrült a feje mindenkinek. amikor elindultunk. Már a pélonk ki volt, elhihetitek. Már majdnem haza értünk, Lajosmizsénél voltunk az autópályán, amikor megáll-tunk. Ismétlem, megálltunk az autópályán. Képzelhetitek. Ráadásul szakadt is az eső.
Hát kit látnak meg a szemeink Galambos Lajost, közismertebb nevén Lagzi Lajcsit. Leszálltunk a buszról, hát rögtön megbombáztam a kérdésekkel.
- Na, mi van itt? Sztrádán Dáridó? Vagy ne tán a Szuper buli készülődik?
- Jaj, fiam ne is mond! Haláli buli van itt, nem pedig Szuper. „Nem is történt még soha-soha ilyen ó csak tudnám ó hogy hol jár az eszem tele van a szívem vele.” (Szerintem inkább a tőke volt teli, de ezt nem merte mondani mert kisgyerekekkel voltunk.) Megyek hazafelé hát azt a roma pasit nem elütöttem. Csak tudnám, hogy mi francért akar valaki átrohanni késő este az autópályán. Ráadásul most mosattam le a kocsit, ennek a szerencsétlenek meg volt bőr a pofáján összevérezni a szélvédőmet. Gyors visszajöttem, segítséget nyújtani neki. De addigra már két személy és egy „Költöztessen velem” teherautó is átment rajta. Ahogy látjátok kivilágítottam és leállítottam a forgalmat, hogy ne legyen még nagyobb baj belőle.
- Persze, ez természetes. De azért a buszunkat átengedhette volna még. Ha tudná, hogy milyen hosszú napunk volt…
Már éreztem előre, hogy már megint itt fogunk lenni egy ideig. Nyilván az autópályán megfordulni nem lehet és másfelé se tudtunk menni. Főleg, hogy ott voltunk a baj teljes leg-közelébe. Lajcsi ezután értesítette a hatóságokat. Kérték tőle a központból, hogy azonosítsa az áldozatot.   „Kék a szeme, arca csupa derű”
Nem sokára kivonult az Atya Úr Isten is. CSI: Kecskeméti helyszínelők. Oda jött hozzánk egy műanyag zsernyák. De az a tipikus fakabát aki csak forgalom irányításra és parkolóóra ellenőrzésre jó.
- Na, gyerekek nagyon figyeljetek és tartsátok be a szabályokat. Például kivilágítatlanul nem közlekedünk az autópályán, gyalogosan. Rámutat a holttestre
 – Így jár, aki figyelmetlenül közlekedik. Íme, az élő példa.
Közben az igazságügyi szakértő vizsgálta már az áldozatott és ironikusan megjegyezte:
- Kifingott. - Én – Válaszolja a kedvenc rendőrünk. – De mi köze ennek a balesethez?
Végre valahára sikerült elvégezni a helyszíni munkákat és megindult a forgalom, mi meg lassacskán haza jutottunk.
Ha jól emlékszek, nyolc közös túrán vagyunk már túl. Nekem nyolc, de szerintem nem ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy mekkora buli végig csinálni a másikkal. Volt már rá példa, egy párszor, hogy elszakadtunk egymástól, de szerintem legtöbbször mindig egy csapatnak mondhatjuk el magunkat. Köszönöm, hogy kitartottál mellettem az elmúlt 200 Km-ren, még sok ilyet. 

Breadsticks Boy

Egy osztálytársam, azzal tűnik ki közölünk, vagy épp, hogy nem tűnik ki. Nincsenek testi adottságai. Ő az akit kétszer is megkell nézni, hogy egyszer is észre vegyük. Ha kedvesen szeretném kifejezni magam, akkor úgy fogalmaznék: A testtömege és a lábmérete közötti különbség max. 5-10. Bár ennek vannak előnyei és hátrányai is, csak nem tudom, hogy hová soroljam azt, hogy a tornateremben nem látszik ki a kötél mögül.
Pedig egyre nagyobb étvágya van, néha már egy egész szelet kenyeret megtud enni egy nap folyamán. Sokszor egy csokival is jól lakik. Volt már alkalmam látni, hogy három Snickerset evett meg egymás után, dugiban. Kivett egyet a zsebéből, megette, papírt vissza, csokit ki, papírt vissza… Három Snickers egyszerre, nem semmi! Viszont már egy felestől nem emlékszik másnap semmire. Oh, bocsánat! Egy felestől és egy sörtől. A kávét 9:1 arányban issza, természetesen a cukor javára, mert már arra is immunis.  Ami nem igaz, mert utána úgy pörög, mint a búgó csiga. Teljesen tisztában vele, hogy sovány és biztos vagyok benne, hogy zavarja is. Ezt onnan veszem, mert tavalyelőtt az orvosi vizsgálatnál, annyira felcsillant a szeme, amikor meghallotta, hogy hízott, nem mintha látszott volna rajta. Amúgy évről évre egyre kövérebb. Tavaly nyáron még le is barnult, ami annak a jele, hogy már nem sütőt át rajta a nap. Ez már haladás.
Nincs semmi baj azzal, ha valaki vékony, csak elkell fogadnia né-hány dolgot. Például a cicanaci csak akkor ér a farához:
1. Ha fúj a szél.
2. Ha leül.
3. Ha seggbe rúgják.
Másik, a barátnője fogja megvédeni és nem pedig fordítva vagy etióp lányt választ magának. Jó, hogy a barátnője fogja megvédeni, mert még megütni se mered, viszont a szája annál nagyobb. Tisztára mint egy csivava, az is földszintes kis dög létére ugat a nagy kutyáknak, közben meg ki se látszik a saját árnyéka alól. Neki is, pont ilyen verbális agressziója van, ami a kisebbségi komplexusából ered. Ez annyira elfajult már nála, hogy ha szépen beszélsz hozzá akkor is ordibál és káromkodik. Egyszer kijött belőle Hulk és eltört egy métabotot. Cingárságának előnye viszont az, ha leül az asztalhoz, padhoz, nem kell kihúzni a széket. Biológia órán tanultuk, hogy a világ legnagyobb fenyő toboza több mint 45kg. Vajon milyen lehet, olyan érzéssel élni, hogy kisebb vagyok, mint egy toboz 18 éves fiú létemre? Én sejtem, mert mindig hazudgál, a súlyáról, de mi se vagyunk hülyék. Miért nem lehet az ember őszinte saját
magához? Olyan vékony, hogy külön terembe kell írnia a dolgozatokat, mert haljuk a gondolatait, pontosabb ha magában beszél kihallatszik. Ennyi negatív után, hagy írjak már egy kis pozitívot is. Ő asz osztály büszkesége, mert biosz órán nem kell behozni a csontvázat, hanem a tanárnő rajta mutatja be az emberi vázrendszert.
Evés zavarokat okozhat gyermekkori bántalmazások, különösen a szexuális zaklatások, a szülők „túlféltése”. Amúgy ebben a féltésben van valami igazság, mert az édesanyja nagyon rövid pórázon tartja, nem engedi el sehová, még szórakozni sem, kivéve a bulimiákba. A étkezési zavarok mögött még állhat a szexualitás nehézségei, elfojtott ösztönök és vágyak. Végülis, én se tudnék nyugodtan enni, ha titkolnom kellene, hogy meleg vagyok. Miért kell titkolni?
MSN-en beszéltünk, megemlítettem neki, hogy írok és kérdezte, róla mit fogok.
- engem mondj már el itt xD
- téged nem tudom majd idővel soora kerül mindenki ahogy összejönnek az ötlettek
- ::D xD
- De te tuti, hogy a nyugati széllel jösz a suliba
- Kabbe am észak-keleten lakok xD
Most erre mit írjak? Nem földrajz faktos, az látszik. Ha valami gyengeelméjű olvassa annak külön elmagyarázom. A szél irányát az adja meg, hogy merről fúj. Magyarul a Nyugati-szél azért nyugati, mert nyugatról fúj kelet felé. Az iskola meg tőlük keletebbre fekszik. Végülis, ha úgy nézzük egész Magyarország észak-keleten van. Ész hová mész? De azt tudja írni, hogy „Kabbe”. Két napba telt mire kigondolta, hogy mivel tudna visszavágni nekem. Ha ő a Nyugati széllel jön, akkor az én szám generálja a Nyugati-szelet. Gratuláció! Az volt az. Fantasztikus, nem? Az én szám generálja a passzát- szelet, meg a Monszunt is. Nem mondott semmi újat. Viszont én erre azt írom, Mi szél hozott-?tal köszönünk neki és távozáskor meg, hogy fújjon el a szél…! Ha már említettem, hogy nem földrajz faktos, akkor most már ezt is leírom. Fizika fakton van annak ellenére, hogy fel van mentve matekból. Gratulálok. Fizika pont az a tantárgy, amelyikben van olyan téma, amelyikben nem kell számolni. Ha fizikából érettségizne, akkor, elég lenne neki, csak a 40-%-t megcsinálnia, a többi úgyis számolás. Szeret mindig mindenhez hozzászólni és egy kicsit se veszi észre, hogy milyen értelmetlen hozzászólásai vannak. Tök hülye szegényke. Na jó ezt visszavonom, inkább csak meg van a saját álomvilága. Ráadásul azt hiszi, milyen jó gondolatai vannak. Meg még, hogy milyen vicces. Szánalmas.  A pálmát a póker (tudása) viszi. Egy bőröndős póker készlettől még nem tud játszani az ember. Legalábbis ő kivételével.
Eddig arról beszéltem, hogy milyen vékony, de mást nem tudtatok meg a külsejéről. Egy mondatban úgy tudnám jellemezni, hogy úgy néz ki mint egy anorexiás Harry Potter imitátor, leszámítva, hogy kemény rocker. Van egy kutyája, úgy hívják, anorex. Képzeljétek még egy kígyója is van. Talán azt hiszi, hogy most milyen menő, vagy mi? Szerintem meg csak farka méretét akarja ezzel egyensúlyozni, mint azok a férfiak, akik kis szerszámuk egyensúlyozására hatalmas kocsival járnak.