Idegen Tollakkal

ADY ENDRE: MÉG FÁJOBB KÖNNYEK

Síró szerelmek gyötrő útja,

Nem látom még mindig a véged,

Pedig már nagyon maradoznak

Boldog és tavaszos vidékek

S az út is már egyre sötétebb.

Valahol meg kellett vón' állnom

Egy elhagyott, víg leány-arcnál,

De nekem a könnyek kellettek,

Mindig a könnyek minden harcnál

S most már a megállás sem használ.

Most már járom kálváriámat,

Volt arcok utánam köszönnek

S vén szivemre, míg botorkálok,

Kegyetlenül, gúnyosan jönnek

Új szerelmek s még fájóbb könnyek.

Szabó Péter: Arcodon égetem

Arcodon 

égetem 

arcomat,

szívemben 

reszketésed.

Sebed 

sebemre –

fehér fehérben 

ég el.

Lüktetünk 

a halál,

a puszta hús 

kaptatóin.

Nagy, 

zöld 

mozdulat száll 

fölénk.

Lélegezz.

Meleg. Könnyű.

Lélegzem 

véres és csöndes

világrajöttödet.

[-Fanka-]

Soha nem felejtem, ahogy a srácokkal
Kinn a pályán, vérünkben száz fokkal
Forró a beton, mégis hűti a lábam
Egy lépés, két lépés, labda kosárban
A lányok vizslattak, mi meg őket
Észre se vettük a viharfelhőket
Szendvics a táskában, fele a tiéd, mer'
A barátság éhséget nem ismer
Ahol én ehetek, ott te is enni fogsz
Te meg a bajszod alatt mindegy mit piszmogsz
A magunk dolga, ami minket érdekel
De tiszteletet manapság az érdemel
Ahol szép a ház, jó nagy garázzsal
Mikor nevettél utoljára anyáddal
A pénz egy szép napon puszta papír lesz
De a házamba akkor is bejöhetsz!


[-Kowa-]

Ez a mi mesénk, a betonból erdőbe
Gyere barátom, üljünk ki a tetőre!
A naplemente pont olyan, mint régen
A tükörképünk ott fenn az égen

Ez a mi mesénk, a betonból erdőbe
Gyere barátom, üljünk ki a tetőre!
A naplemente pont olyan, mint régen
A tükörképünk ott fenn az égen


[-Fanka-]

Felnőtt a testem, de belül egy gyerek él
Aki nem pénzért, csak a szemedér'
Játék katonák szerte a szobában
Igazán rosszul semmit se csináltam
Mindenből tanulni kell, ez az élet
A legszörnyűbb dolog is ezért van érted
Elfogadni nem annyit tesz, hogy szolga légy
Hányd ki a fejedből azt a sok ganét
Rájöttél már, hazudtak a lurkónak
Mert a világ valójában full kontakt
Kesztyűm húzom, legyen, ahogy lenni kell
De nem keresem a harcot már senkivel
A szemedben ott az egész életed
Szívedig rajta keresztül lépkedek
Öklöm helyett megrázom a szilvafát
Hogy majd eljátszhassak egy nagypapát


[-Kowa-]

Ez a mi mesénk, a betonból erdőbe
Gyere barátom, üljünk ki a tetőre!
A naplemente pont olyan, mint régen
A tükörképünk ott fenn az égen

Ez a mi mesénk, a betonból erdőbe
Gyere barátom, üljünk ki a tetőre!
A naplemente pont olyan, mint régen
A tükörképünk ott fenn az égen


Nyújts a kezed, én tartom közben
Akár a gép, elmúlik, rohan annyi év
Lángol valami, a múlt gyorsan leég
Egyre porosabb a falon a kép
Mindennek ára van, valami mindent megér
Embernek farkasa az üresség
Tartalom és végcél és remény
És már is menekül a sötétség


[-Fanka-]

Te se várj másra, én sem várok rád
Ez az élet, vérrel teli bőrkabát
Próbálok adni még, nem pedig elvenni
Amit csak lehet, a jelenben megtenni
Ess el nyugodtan, csak aztán állj is fel
Nem elég nézni, ezt bizony látni kell
Tegyél magadért, mástól ne várj csodát
És felfogod, Isten megtalált


[-Kowa-]

Ez a mi mesénk, a betonból erdőbe
Gyere barátom, üljünk ki a tetőre!
A naplemente pont olyan, mint régen
A tükörképünk ott fenn az égen

Ez a mi mesénk, a betonból erdőbe
Gyere barátom, üljünk ki a tetőre!
A naplemente pont olyan, mint régen
A tükörképünk ott fenn az égen


Nyújts a kezed, én tartom közben
Akár a gép, elmúlik, rohan annyi év
Lángol valami, a múlt gyorsan leég
Egyre porosabb a falon a kép
Mindennek ára van, valami mindent megér
Embernek farkasa az üresség
Tartalom és végcél és remény
És már is menekül a sötétség

Pataky Attila - A barát