...egy kiszakadt érzés...

3•  2015. január 31. 13:02

Anyám sóhajából
kiszakadt egy érzés,
még ott a szülőágy
nyirkos matracán
és verejtékének
sós ízében elvegyült
a sortalanság
azon keserű érzése
mellyel falat emelt
maga köré.
Így jöttem én
e világra,mint egy
gyökértelen rózsatő.

Anyám éltető teje
sem nyugtatott.
Mindig sírtam...
Hiába vizsgáltak
fehér köpenyes,
lelkes orvosok.
Nyugtalanságom
okát nem találták.

Ma is sírok...
Talán holnap is fogok...
mert anyám sóhajának
kiszakadt érzése bennem
örökre nyomot hagyott.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2015. január 31. 17:51

...

pauleve552015. január 31. 17:44

Lelkedben az öröksége... szépen írtad!

32015. január 31. 15:10

Köszönöm szépen.

petruchio2015. január 31. 13:29

a Te versed ihlette....szép írtad....ami nálad nagyon tetszik: az őszinte hang...és jól "kezeled" a szavakat.....

32015. január 31. 13:17

Köszönöm szépen. Szép vers és igaz!

petruchio2015. január 31. 13:08

Sorstalanság

Nem kértünk életet, kaptuk,
ajándék vagy büntetés, nem tudjuk,
anyánkat viseljük magunkon örökké,
csak jég világ ez, nem meleg anyaölé,
egy sóhajtás s jön az elmúlás,
tán élet volt - vagy valami más.