Humoros verseim

2010. augusztus 10. 12:43

Szóról szóra

Biedermeier vitrin brüsszeli csipke
meisseni porcelán (pásztorlányka a nippje)
csipkezsabó lakkcipő lornyon és menüett
(operabál színezi az életet)
velencei tükörben törik meg a fény
tömött bajusz keménykalap (Ez ám a legény!)
nosztalgia fonódik a mába
(Ugorj, Julcsa, epret ennék vacsorára!)
a csipkegallér illik a ruhához
(Kézcsókom! Magácska ma megint olyan bájos!)

* * *

Már' megint álmodozol, vazze!!
Nem hiszem el! Csak nő itt a segge!
Pattanj mán', hol a vacsora?
Ez a nő dolga, ha megjön az ura!

Banánforgácsolás
(Női módon)

Tortát sütnék éppen,
díszíteném szépen,
De riadtan látom:
nincs banán-forgácsom!

Használjak kést, élest
a szeleteléséhez?
Nem, jó: nem szelet kell
Forgácsokra szeld fel!

Hol van a kisbaltám?
Használjam azt netán
a forgács-gyártáshoz?
(Erdős meg már átkoz)

Apám segíts-szólok-
a forgácsolásba’,
- esztergályos volt ő-
volt neki: tokmánya!

banánom befogom,
nem is gondolkodom.
Szidom puha testét,
így töltöm az estét.

"Somolyog", ki látja
- reszket a tokája-
Forgács röpköd szerte.
Legyen aki szedje!

Tortám készen kérem,
Én csak azt remélem,
Forgácsos tortámat
Nyelik a sorstársak!

2008. augusztus

Ebugatta...Hát nem megugatta?!

Szomszédasszony egy nap,
lehet, hogy csak tegnap
sétálni ment, isten bizony.
Legalább is én úgy tudom.

Vitte magával a kutyát,
- nem csigázlak téged tovább -
fekete volt az istenadta,
olyan...lábra való fajta.

Sétálgattak, mentek, mentek,
majd hogy el nem tévedtek.
Akkor jött egy cimborája
- fehér pudli - nemsokára.

Mi történt, hát ebugatta,
a kiskutyát megugatta,
fehér bizony a feketét,
nem kérdezte biz a nevét.

Asszonyság kontya remeg:
Segítsetek jó emberek!
Kiskutyámat megtámadta,
Kegyetlenül egy rasszista!

Utóirat:

Bár hosszú nagyon a lista,
nem vagyok semmilyen -ista.
Óvatosan kiálts nagyot,
könnyű tévedni, láthatod.
Marie Marel
(2008. július 9.)

Limerik-gyár lett a kricsmiből.
Elmennék én is de nincs miből
újra feltöltődnöm,
Marie, a költőnőm
ágyamba kerget, a priccs kidől. -- Talpas

Költőnőd messziről integet,
támasszad alá a priccsedet,
jó lesz, ha vigyázol
mert szépen meggyászol
és ellopja rímes kincsedet.—Marie

Írnék még neked sok versecskét.
ilyet is, olyat is, cserfecskét.
De szemem homályos.
jóccakát, te bájos..
Elfogyott mára a versegység. – Talpas

Jó'jszakát kívánok, Talpaska!
Kortyinkát tölts még a talpasba,
borocskád benyeled
(szép álmot teneked!)
pihenten ébredsz majd új napra. -- Marie

A nagy mű

Vöröslő lé folyik a késről, patakként csordogál.
Hasad a bőr, a forma változik, a kés meg-meg áll:
precízen dolgozol. Összeszűkült szemréssel nézed
hogyan alakul a mű. Vörös hús tör elő késed
nyomán, kis szívecskéket vágsz a testbe, maradandót
alkotsz. Gondosan. Nézed a bőr redőit, halandót
még ily aprólékosan nem díszítettek soha tán.
Végleg elkészülsz. Derülsz elképzelt nézők mosolyán.
A láz, amivel alkottál, lassan-lassan tovaszáll.
Vöröslő lé folyik a késről, patakként csordogál.


Már nem is vagy oly komor.
Elkészültél. Előtted hever
a vöröslő, a súlyos teher:
zöld-héjú dinnye szobor.

http://kepgep.hu/2011/05/07/daily_picdump_685_640_86.jpg

http://img546.imageshack.us/img546/3759/dailypicdump68564086.jpg