csacsogolany blogja

Hogy mikor éreztem magam utoljára boldognak?Amikor egyedül voltam,és mégsem.A világ volt velem egy!...Az élet zajától távol,a természet közelségét,csodáit fürkészve figyeltem a falevelek apró játékát,kergetőzését a széllel.Nyugalmat éreztem,szabadságot.Emlékeken töprengtem,melyeket megosztottam a szeretteimmel...

És az első szerelmen...

Mikor két remegő szív találkozott egy ismeretlen ösvényen...A tekintetek összeforrtak,és kimondatlan vágyak fogalmazódtak meg egyetlen pillanat alatt.Több napi kerülgetés után az első félszeg érintés is képes volt az egekig emelni szívem gyönyörűségét.......Az első csók....mely teljes valómban perzselt fel.S a pillanat mikor rá kellett jönnöm,hogy szerelem nélkül élni...bizony nem lehet...

S a nap,mikor elváltunk.Azóta elmúlt a varázs,a fellegek sem pompáznak már rózsaszínben...A csók megkeseredett,az érintés fájó,a tekintet elkerül...

Hogy mi is az igazán szomorú?nem a magány....hiszen már az is csupán távoli emlék....csupán a keserűség,melyet egy érzés hamissága-elvesztése vált ki.

  Sokminden elragadhat,nem szerelem az élet....

Majd a célok perzselnek,az álmok emelnek a magasba....Minden csak elhatározás kérdése...

Nyúzott tekintet,ráncos,kedvtelen és életúnt arckifejezés...Görnyedt

testtartás...egyetlen ügyetlen próbálkozás,fejbiccentés-az összkép

javíthatatlan...Minden hiába!...a tükör a

legnagyobb ellenség...    :P

Hogy mi is a barátság?

Ennek a reményvesztett világnak,egyetlen valós,könnyes sóhaja....

Az,amikor két ember kölcsönösen tiszteli egymást. Amikor ki tudod mondani,hogy igen:"Ismerem őt".

Amikor nem kell kérdezned...csak belenézel szemébe és minden bánatát egyetlen szomorú pillantásában leled meg.S ő, csupán tested apró rezdüléséből érzi, hogy segítenél...és persze segítessz is...-tudatlanul.Mikor lelketek találkozik és szavak nélkül is csak hálát éreztek, hogy léteztek egymásnak.Egy barát odaadó...a lelkét adja oda.S cserébe nem kér egyebet, csak azt,hogy szemedből, lelked legmélyéből áradjon a világ felé:"igen,most tényleg boldog vagyok!...mert tudom,hogy számíthatok rád...