Frídom, blúbörd, Nicolas, Cage...

voodoo2015. május 1. 11:39

@Kicsikinga: Lassan már a szikláim sem kellenek... a béke valahol bent lakik... már nem is olyan mélyen... :) Köszönöm, hogy ennyi időt rám szántál. Amikor mindenki más a szabadban majálisozik, én beszorultam ma a négy fal közé, igaz az ablakok tárva-nyitva. Olvasós napom lesz, és olyankor mindig írni is kezdek. Szép napot Kingácska..

Kicsikinga2015. április 29. 16:23

@voodoo:
Köszönöm a válaszodat,és nagyon örülök, hogy ott a "sziklák mögött" megtalálod a békédet.
Azt amúgy is csak csendben lehet keresni, és, ha "ő" is (mármint a lelkünk békéje ) úgy akarja, akkor összetalálkozni, örök, szép szövetséget kötni, és továbbadni a gyümölcsből annyit, amennyit csak lehet!
Bölcsebbek, megértőbbek, toleránsabbak leszünk, és jobban meghalljuk a körülöttünk lévő világ legszebb neszeit, amit kotta nélkül is oly gyönyörűen játszik, hogy kedvet érzünk maradni a "koncerten".
Untill we...
Azért inkább jobb fölfelé nézni, mert ott nem látjuk a végét, és az nagyon jó!

voodoo2015. április 29. 16:11

@Kicsikinga: Ha már ideértünk, volt (van) egy szám, a Creed nevű együttestől... One last breath.... utolsó lélegzet.... A refrén a kulcs: hat lábnyira állok a (szikla) szélétől... és gondolkozom...

youtube.com/watch?v=qnkuBUAwfe0

A 6 láb nagyjából egy átlag ember magasságára utal, a szikla széle pedig... de ehhez látni kell a filmet, érezni hozzá a zenét... a többit leírtam már réges-régen...

http://blog.poet.hu/voodoo/i_m-six-feet- from-the-edge-and-i_m-thinking

Nemrég írtad, gondolkoztál a nevemen... korábban nem voodoo névvel jártam ide, de fura, és gyerekes csatákat kellett vívnom... egy irodalmi oldalon... és mivel ez nem harctér, két választásom volt: végleg itt hagyom, vagy voodoo leszek, és formázni kezdem a bábuját annak, aki újra belém köt... :)) Most már nem is akarok kilépni a név mögül, jó ez így... nem vágyom lexikonok lapjára, részletes bibliográfiával. A lényeg úgyis itt van az írásaimban. És ha megnézed ezt a videót, akkor pontosan tudod, ki vagyok: egy férfi a haldokló szikláin, hatlábnyira a mélység szélétől... és ahogy a blogomban is írtam... "korábban nyitott voltam és hirtelen túl sokan lettek körülöttem. Elvonultam a szikláim közé. Felettem a kék ég, alattam több száz méteres mélység. Az árnyékom éppen a szikla széléhez ér. Gondolkozom: lezuhanni vagy felszállni készül éppen?"... Akkor még zuhanni készültem, ma már csak felfelé nézek... ennek az az oka, hogy nyitott lettem mások szeretetére, hogy magam is többet adhassak belőle másoknak. Erre úgy lettem képes, hogy különös utazásokat teszeklelkem mélyére, vagy távoli galaxisok között, néha mint Szindbád századik reinkarnációja, máskor a Fény hírnöke... és megosztom amit látok, hallok, érzek másokkal is. Régen inkább magamban tartottam... ez a különbség a korábbi és mostani énem között. Talán ezt érzed Te is Kingácska... és talán érzik mások is, akik olvasnak. És amikor olvaslak, ugyanezt érzem, halvány, sosem harsány, mégis lenyűgöző színeket, dallamokat, érzéseket.... és a konnycseppekben, amiket közben elhullatsz.... Fény csillan... a szeretet fénye....

Kicsikinga2015. április 28. 17:52

Elolvastam szépséges versedet, nagyon meghatódtam,ami nem azt jelenti, hogy sírok, hanem azt jelenti, hogy megélem, azt, amit olvasok, és túlcsordul a szívem, a hálától, hogy van, aki ilyen élményben részesít!
Így olvasom én a verseiteket, és így élem az életemet...

Ki merek állni a tetőre, és rábízom magam a szélre, mert hiszem, hogy a szárnyak alá olyan felhajtó erőt kapok, amitől soha nem zuhannék le, és ha igen, akkor ""Mi van?"

Kicsikinga2015. április 28. 17:40

@voodoo:
Nincs miért exkuzálnod,kedves voodoo!
A legkedvesebbet hoztad, és remek verzióban! Hálásan köszönöm!
Az én lelkem örömmel "kavarodik fel" és érzi "simogatónak", azokat a csodákat, amiktől nemesbedik az ember, amitől erőt kap, amitől nem szégyelli még a moziban sem elsírni magát, sőt bárhol, ahova magával viszi ezt az életre szóló élményt!

Nekem ezek az örökértékű nüanszok",amiket mindig őrzök a szívemben, és megköszönöm!
Táplálékaim!

Oscar díjat érdemelne egy-egy pillantás, vagy egy gesztus, mert lehet, hogy másfél órából csak ez az, aminek mérhetetlen ereje van!
Most nem erre a filmre gondoltam, hanem általában!
A zenék miatt sokszor mentem vissza többször is, hogy hallhassam, mert a látvány azzal együtt adott katartikus élményt!

Köszönöm szépen, a versedet is most elolvasom, biztosan szép és jó lesz!

A To fly or fall-t GYÖNYÖRŰNEK TALÁLOM!

voodoo2015. április 28. 15:35

@Kicsikinga: Ne haragudj, de első zavaromban inkább hoztam egy kis improvizációt Mascagni legismertebb zenéjére, mert nem akartam elhamarkodni a választ. Talán a vers, a zene, a film együttes hatása miatt érzem, hogy nagyon felkavartam a lelked... ahelyett, hogy léleksimogató, csndesen lebegő sorokat írnék... írtam már ilyen relaxáló, más dimenzióba ringató verset...
Voodoo: Láss, hallj és érezz!
De rajtam most "nem segít". még Birdy-nél, és a háztetőknél tartok...
https://www.youtube.com/watch?v=n8QcqZch 5-I

Mikijozsa2015. április 28. 15:35

jó te

voodoo2015. április 28. 12:48

@Kicsikinga:

https://www.youtube.com/watch?v=L4gBwTQE 5cg

Kicsikinga2015. április 28. 12:38

Bocsánat a sok hibáért, de a gondolataim gyorsabbak, mint a kezem, és ilyenkor "csak arra" koncentrálok, hogy milyen jó levegő jön itt be tőlem jobbra az ablakból, hogy milyen csodálatos Mascagni zenéje, és milyen csodálatos az ember, az állat, a MINDENSÉG!
Éppen most olvastam Stephen Hawking (általam nagyon tisztelt, és becsült "fantaszta", mert én csak így hívom magamban ) gondolatait a jövőre nézve, miszerint, ezer év múlva már nem fog bírni a Föld minket, ezért, jobb lesz, ha még időben gondoskodunk egy "tartalékbolygóról", ahova majd mehetünk.
Rendkívüli ember, és a "barátom", mert valahol találkozunk mindig...
Mikor éppen arról gondolkozom, hogy mindennek lehet a fonákja most az, amit valóságnak hiszünk, és lehet, hogy éppen az asztal beszél hozzám, és nem én "hozzá"...
Jó ilyen "bolondnak" lenni, és ha Isten, akiben én hiszek, így teremtett meg engem, akkor legalább álljam becsülettel azt a sarat, ahol lennem kell!
Most megyek és bár nehéz, de nagyon szép az élet köszönéssel elbúcsúzom Tőled!
Majd visszaszólok, hogy "Mi van?"...

Kicsikinga2015. április 28. 12:26

@voodoo:
Tökéletesen emlékszem a jelenetre!
Emlékszem Birdy elrugaszkodására a tetőtől, és emlékszem a gyomrom összeszorulására is, és emlékszem arra a megmagyarázhatatlan drukkra is, hogy sikerüljön Neki, MERT SIKERÜLNIE KELL!
Amikor megláttam a másik tetőn, ahogy visszaszól !Mi van?!", attól még most is könnyes a szemem, és erőt kapok.
Miért is?!
Talán azért, mert az egyirányú utcában, föl sem tűnik nekem, hogy mindenki velem szemben jön, és meg vagyok róla győződve, hogy így jó élni.
Így, ilyen "nem normálisan", nem praktikusan, nem racionálisan, hanem a szívünk szerint, és, ha úgy érezzük, hogy madarak vagyunk (nem mások néznek annak !), akkor merjünk elrugaszkodni, és repülni, legfeljebb nem egy méterről szólunk vissza, hogy "Mi van?!"...

voodoo2015. április 28. 12:13

@Molnar-Jolan: Még épp itt voltam... én köszönöm Joli! :))

Molnar-Jolan2015. április 28. 12:02

Nagyon...meghatott, és köszi a dalt is hozzá.

voodoo2015. április 28. 11:57

@Kicsikinga: Tudod Kingácska, talán azért is szeretem annyira ezt a filmet, mert Alan Parker ránk mosolyog az utolsó filmkockákkal... aki nem ismerte a történetet, már majdnem sírva fakad, amikor Birdy leugrik a háztetőről... és egy méterrel lejjebb, a másik háztetőről megkérdezi a barátjától..."Mi van??"... Az életben sajnos nem egy méter várna rá.... Szóval ez a mosoly elég ahhoz, hogy reményt adjon, és ne úgy hagyd ott a "mozit", hogy napokig lógatod tőle az orrod. Igaz, épp a fentiek miatt ez a mosoly kicsit fanyar. Mint az élet...
William Wharton könyvét is olvastam, a filmadaptáció nem kelt külön életre, mint pl. a Disney mesefilmeknél, de azért másképp vizualizál, mint ahogy bennem megjelennek a képek, dallamok olvasás közben. Igaz is, utóbbi nagyon "ott volt"... és ez Peter Gabriel, érdeme, aki a Genesis korszakban vált ismertté, és ehhez a filmhez egyedül is fantasztikus zenei hátteret teremtett...
Vissza a könyvhöz még... micsoda regény! Rákényszerít, hogy megkérdezd magadtól: ki az őrült? Én, aki megpróbálom a külvilágot a magam belső világa szerint (túl)élni? Vajon az őrültnek bélyegzett emberek valóban betegek, vagy csak pajzsként használják őrültségüket a társadalom erőszakos és emberségesnek nevezett beavatkozása, befolyásolása ellen? Naponta kizökkenünk ember voltunkból (állati ösztöneink, a megvadult, egyre erőszakosabb külvilág, vagy csak fáradtságunk, feszültségünk) hatására, és ez néha nagyon rémisztő... Ilyenkor repülni vágyunk, vagy legalábbis más szemmel figyeljük "az ég madarait". És veszünk egy madárkalitkát...

voodoo2015. április 28. 11:29

@Sun68: @BakosErika: @MOROZOWSKY: Köszönöm, hogy olvastatok, és bocs, hogy közben kicsit átalakult az egész...

voodoo2015. április 28. 11:27

@Rozella: Na, Rozella...kapok majd megint, mert át workshopoztam a korábbi sorokat. Eredetileg hozzá akartam illeszteni a másik kalitkás vershez, harmadik, záró fejezetként... így is összetartoznakmég szerintem. Mivel ott hétsorosak a versszakok, átírtam ezt az első változatot 7 sorosokra... most pedig vissza. Nagyjából így... ja, és, éppen a fentiek miatt 7 soros lett az utóirat is... Nicolas, kék madár és a kalitka is nagyobb hangsúlyt kap így. Köszönöm a figyelmedet, és szép napot! :))

Rozella2015. április 27. 22:09

Megmutattad a személyes szabadság fonákját egy szép versben,( + zene + film) + utóirat... Az az érdekes, hogy az utóiratok néha legalább olyan fontosak,(ha nem fontosabbak), mint maga a levél...Ez az "eső után köpönyeg" állapot is sokaknak ismerős lehet. Az utolsó soraid pedig simán átrepülnek minden léc fölött...

Sun682015. április 27. 21:48

„Egy madár élete tele van veszélyekkel, de ők legalább elrepülhetnek...”
De az ablakon túl megéri-e repülni? Újranéztem a filmet is, most is ugyanúgy érintett, mint sok-sok évvel ezelőtt... És sok szomorú emlék is előjött, de nem baj, ezekkel is meg kell birkózni egyszer... Köszönet mindenért!

BakosErika2015. április 27. 18:06

és remélem együtt leszünk még
egy kicsit... örökre...

Megérintett, a film is anno és a versed is...

MOROZOWSKY2015. április 27. 17:55

"én majd a szivárvány alatt várok rátok,
és remélem együtt leszünk még
egy kicsit... örökre..."

nagyon igazi vers lett...
grat!

(a remény hal meg utoljára:D:)

Kicsikinga2015. április 27. 17:07

" De hát kit érdekel már az egész kinti világ"!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Mivel emlékszem a jelenetre, ezért sírok, és azért, mert megint a szívemhez értek szavaid!

Birdy és a szabadság!
Most már össze-vissza írok, mert nagyon meg vagyok hatva, emlékszem egy-két jelentre, és itt olvasom a versedet, aminek a végén levont konklúziója, még jobban meghatott!
Ha megígérted, akkor be is kell tartanod ám!

TothGigi2015. április 26. 21:52

@voodoo: :D

voodoo2015. április 26. 21:49

... na ezért már nem törlöm... de persze "dúdolom"... :))

TothGigi2015. április 26. 21:43

Köszönjük Szépen! :)

Noxon2015. április 26. 21:43

Megható!

voodoo2015. április 26. 21:42

Ma már vittem Cseh Tamást egy vershez, most a magaméhoz is hozok....
hogy miért ezt? Hááát...ott van rögtön a telihold, és ezek a sorok... + persze Cseh Tamás, akinek a dalai ok nélkül is jöhetnek bármikor...
és úgy egyébként hosszú évek óta saját himnuszomként dúdulom...

https://www.youtube.com/watch?v=ZmauaQ94 _Yo

"Ha holdfényre ébredsz és felülsz az ágyban
Magad találod egy úszó szobában
A holdfény elönti a padlót, a széket
Némán szitálva megfürdet téged

Három az óra, aztán negyed négy
Többé nem alhatsz az agyadban fecskék
A holdfényben álló nagy fényes lakásban
Te meztelen sétálsz egy kék szín világban"

voodoo2015. április 26. 21:31

Azt mondják, nem az igazi, amit meg kell magyarázni, de a zene és a filmjelenet előtt kicsit magyarázok még. Szóval 1 kis magyarázat a fenti poénkodásról... Nicolas Cage nem szorul magyarázatra, a cage kalitkát, ketrecet jelent... kicsit játszottam a jelentésükkel. A Madárka 1984-ben jelent meg, aki szereti a hasonló, feszült pszicho-filmeket, ezt is szereti.
Én sokkal később fedeztem fel persze, de a Száll a kakukk fészkére, és más klasszikusok közé fogadtam (egyébként a zene mellett a film a másik őrült szenvedélyem)...
A szabadság pályázatra végül nem ezt küldtem el, nem akartam elpoénkodni, bár nem hiszem, hogy ezeken a sorokon bárki betegre neveti majd magát... Mindegy, itt van, jó szívvel hoztam, és jó szívvel ajánlom a filmet, és a zenét, amit külön "idelinkelek" majd...

A teljes filmet feltöltötték, itt láthatod:

https://www.youtube.com/watch?v=XOkzlBU8 gKQ

Mamamaci402015. április 26. 21:22

lélekérintő, jó volt olvasni, gratula!