Höbimnek

Apa én mindig

 

Kezedet fogva mondtam el neked

azt, ami kimondhatatlan.

Szemembe költözött a nagy

gonosz varázs.

Ez nem az a tett, amely megindokolhatatlan,

csak hát éget minden ily parázs.

Láttam ahogy arcod szüli

a pillantás összes fájdalmát

és csak átölelni tudtalak

- valahogy elnémult a száj.

 

Sós esőt hoztam neked

és ernyőm csak foszlott dallamok.

Álhangokból összetákolt

szeretet-fájdalom.

 

Nem néztél rám

- mintha a föld oly érdekes volna -

csak szorítottad kezem.

 

- Apa, én mindig ott leszek veled.