Hluhov Roland

Kis kertem virágok közt jártam.
a legszebbeket szemembe találtam.
Rögtön oda mentem hozzájuk,
és már azt kérdeztem tőlük.

Vágytok már egy kis szeretetre?
Amit én finom locsolással adok,
és látom bennetek azt a kedvet,
ami után magam is jó érezhetem..

Letudhatjuk a húsvétot egy évre,
de ha hervadoztok a kertemben,
meg tudtok találni szerintem,
amire szívesen várjak bennetek .

Mit is tegyen egy barát?
Talán veled sírom a bajba,
vagy veled legyen örült?
És hozzád bújón gondba.

Én szerintem a barátság,
síró szemed megtörli.
Mikor csak a vállán bőg,
és két szép szemed virágzik.

A barátsággal nem kezdesz,
csak ott vagyok, ha kellek.
És csak néked azt kívánnám,
midig keresd a jókat!   

Neved napján mit adhatnék?
Gondolataimat rád hagynám,
sok jókat kívánok,
mikor csak a neved mondom.

Talán minden évben ezt hallod,
de a szívem mást is dúdolgat.
Hallod, mit is szeretne?
Gyere közelebb, megsúgom. 

Magam mit is gondolhassak,
egyes egyedül magamnak?
Hozzám szól valaki,
már csak azt kérdezi.

Hol van, akit szeretsz?
Biztos örülne neked,
ha vele nevetsz,
a gondok elfelednek.

Én már egy szóra várva,
szíved téged kívánva.
Csók, amit szabadon mondhatom?
Szám, mely mondja, azt kívánom.

Mikor egymáshoz bújva,
csak lassabban telhetne az idő.

Nap mit is szeretnél? 

Szépet, boldogságot,
egymáshoz láncolnál?

De nálunk kedves zendült.

Szeretet ránk hangol,
mikor lelkünk dalol.

Már csak az emlékek,
lesznek a mi álmaink.

Amit ajándékba tanállunk,
mindenki csak azt várja,
ölelése utána találja ajándéka.

Kellemes karácsonyt kívánva.