hillailaszlo-ve blogja
Válaszgondolatok
"Az Úr engem már ne verjen,
tegye otthon az ő dolgát."
Azt szeretném, hogy neveljen,
ne küldjön rám ezer bolhát!
Ha a bolhák békén hagynak,
az Úrtól ezt mért nem kérem?
Azt gondolom, rám nem hallgat?
Csak, ha alázattal kérem!
Egyik bolha csak én vagyok,
mások vérét hogyha szívom,
éltem elrontottam nagyon,
mért az Úr terhére írom?
Ha csak magamra gondolok,
mindig mások lesznek rosszak,
örökké csak panaszkodom,
mért a többiek gonoszak?
Ha önvizsgálatot tartok
bűneimnek sok a terhe,
mégis mindig azt gondolom,
mintha engem az Úr verne.
Talán rosszul gondolkodom,
azért küldte a sok bolhát,
hogyha hozzá én megtérek,
felviheti éltem dolgát.
Csak Ő adhat feloldozást
bűneimre, hogyha kérem,
mert tőle van feltámadás,
örök élet lesz a bérem.
Hogyha tovább gondolkodom,
kegyelem lesz, és nem érdem,
bűneimet eltörölte,
ha megkapom örök éltem!
Az idézett sorok Tóth Albert:
Szegény ember verséből
Válasz és folytatás erre a versre.
Miskolc 2015. november 6.
Hillai László
Ötödik vándor éji dala fordításom
Minden csúcson fenn
hova nézel,
a fák csúcsain lenn
alig érzel,
lehelletnyi neszt.
Hallgat az erdőn a madár,
várj csak, nemsokára már
te is nyugton pihensz.
Miskolc 2015. május 19.
Hillai lászló
Szélkakas 56
Szélkakas
56
Azért áll úgy fennen
Kakasnak taréja,
Jól tudja, ő sosem
Kerül a fazékba!
Jobbra-balra tekint,
Nem áll ő meg soha,
Tudja, hogy hova kell
Mindig tartoznia.
Ha új szelek jönnek,
Más a politika,
Ő azonnal átáll,
Ne érje kritika.
Köztörvényes rab volt,
Most már ötvenhatos.
Azt mondja, hogy ott volt,
Ő szabadságharcos!
Egymást igazolják,
Menten összefognak,
Hanem az igazság:
Együtt raboskodtak!
És még nekik kijár,
A nagy kitüntetés,
Sőt ezen felül még,
A nyugdíjemelés!
Láttam a párttitkárt,
Nemzeti szalaggal
Díszített puskával
Ott állt a kapuban.
Rögtön Nemzetőr lett,
Akkor ő ezt mondta.
Ismét páttitkár lett,
Mert fordult a kocka.
Azután azt mondták:
Ellenforradalom.
Sosem állt rá a szánk,
Most már kimondhatom:
Az Forradalom volt,
Bizonyíték akad,
Az utána megölt
Igaz hazafiak.
Kik akkor harcoltak
Ott a szabadságért.
Nem kitüntetésért,
Hanem a Hazáért!
Akik még ma élnek,
Már kevesen vannak.
Szegényes nyugdíjból,
Épp hogy csak megvannak.
A sodrásban vagyunk,
A helyzet most sem más,
Ki jól helyezkedik,
Nem éri csalódás.
Keresd a kapuban
Hol van az igazság,
Az csak odaát van,
A Tévében mondták.
Miskolc 2014.
Szeptember 11.
Hillai László
Katarzis
Vajúdik a Föld.
Szülhet-e, ha beteg?
Emberszörnyetegek születnek köldökén!
Vagy megrázza magát?
S lepereg róla a szenny, a sötét?
Vagy tobzódó mámornak átadja magát,
Okádva vöröset, pipálva ként?
Hörög!
Hisz alattunk dübörög.
Tarlón leigázva meztelen.
Az, ki uralkodik rajta, esztelen,
Vad dühöngésben
Embert ölni kész!
Már nem lesz jobban!
Tüze, ha lobban
Mindent megemészt!
Miskolc 2014. október 12.
Hillai László
Vágyódás
Nem kalandra vágyom, egy tiszta igazi nőre
Kivel az életem megoszthatom egy időre,
Kivel nincs bánatom, csak öröm az élet
Amit még az ember gond nélkül leélhet
Hillai László