Mona

A füst már teljesen kikezdte a szemem.
Azt hittem hozzá szokott de tévedtem, 
Unottan pengettem a gitárom pedig az előtt ez jelentett mindent.
Az hogy zenekarban zenéljek és meghódítsam a világot.
Nem jött össze de legalább azt csinálom amit szeretek. 
Egy füstös bárban Jazzt és Bluest játszani. 
Ez az amit szerettem volna csinálni ha nem leszek világsztár. 
Csak ültem és játszottam amikor megéreztem valamit. 
Ez más volt mint a dohány égett illata. 
Édes és tiszta illat volt. 
Már nem zavart a cigifüst. 
MIntha ez az új illat reményt adott volna ahhoz hogy van innen kiút. 
Valami többről árulkodott. Talán nekem is van valami célom az életben. 
A "koncert" szünetében a pulthoz mentem. 
A másik előnye az volt annak hogy bár zenészek vagyunk hogy annyit ihatunk amennyit akarunk, csak a főnök és a közönség ne vegye észre hogy már magamról sem tudok. 
Kértem egy sört. Leültem egy bárszékre és meredten néztem magam elé. 
Megint éreztem azt az illatot de most a söröm jobban érdekelt. 
Végig arra gondoltam hogy tényleg többre vagyok-e hivatott mint hogy igy éljek. 
Elég fiatal vagyok ahhoz hogy mindent itt hagyjak. Felülök egy buszra és megyek arra ahhová a lábam visz. 
Már szóltak a többiek hogy kezdeni kellene mikor mellém lépett valaki és atz mondta: - Igen.Egyértelmüen nekem mindta vagyis olyan érzésem volt mintha ő zárta volna le a belső vitámat ezzel a megerőséttel. Zárás után hazafelé végig azon gondolkodtam mihez kéne kezdenem. Haza értem és szokás szerint egy üres lakás várt. Semmi állatom nem volt mert elég volt magamamat ellátni. Kinyitottam egy sört és bekapcsoltam a Tv-t de csak azért hogy halljak valami emberi hangot és könnyebb volt elaludnom. Nem mintha ez gondot jelentett volna bármikor is de most mégis nehezen ment. Csak arra gondoltam hogyan tudnék innen kitörni. Nem volt rossz ez az élet de többre vágytam. Másnap este ismét mentem melózni. Egy elég színvonalas hely volt ahhol minden este élőzene szólt. Előfordult hogy énekeseket kellett kisérni de önálló estünk is volt már. Még kezdés előtt iszogattunk a pultnál mikor odalépett hozzám egy nő és a fülembe súgta : 
-Figyelni foglak ma este is .

Nagy volt a tömeg és mire megfordultam már nem láttam. 
A színpadról esély sem arra lássam mert pont a szemembe sütöttek a fények. 
A szünetben sem jött oda senki igy kezdtem azt hinni hogy csak képzeltem az egészet. 
Az előadás után még ott maradtunk a fiúkkal és beszélgettünk egy kicsit.
Láttam a bejárat előtt áll egy női alak de azt hittem taxira vár. 
Már lassan tíz perce állt ott mikor kimentem hozzá. 
Odaálltam mellé és ránéztem. 

- Jó éstét. - köszöntem 
-önnek is -válaszolt. 
-Taxira vár, mert kicsit hűvös van ha gondolja bent is megvárhatja. 
- Nem Önre vagyis rád várok!válaszolta elmosolyodva. 
-Te voltál az aki a fülembe súgott? 
-Igen ha ez nem baj. 
-Nem ez mindennap előfordul velem. Minden este belesúgnak a fülembe néha férfiak is !
Erre elnevette magát. 

- És hazafelé tart vagy szeretne valamerre menni? kérdeztem 
-Nincs tervem de rád bízom magam! 
-Akkor hozom a kabátom és mehetünk. 
ő helyeslően bólintott és már ott sem voltam. 
Tudom nem illik megváratni embereket de mégis visszaültem egy kicsit a fiúkhoz. 
Elköszöntem tőlük és vártunk mig kikerülök a lány mosolyának bűvöletáből. 
Mert bűvös tekintete és mosolya volt neki. 
Mintha egy angyal lett volna . 
Első ránézésre volt benne valami ördögi. 
Felálltam és kisiettem a bárból. Odaléptem hozzá és bemutatkoztam mintha most ismerkednénk meg. 

- szia Jani vagyok vagyis Jana! 
-Tudom én meg Mona vagyok 
- Tudom válaszoltam mosolyogva. 
-Honnan tudod? -kérdezte meglepődve. 
-Hát most mondtad az előbb! 

Erre nem válaszolt csak mosolygott. 
Elindultunk a semmibe. Nem volt fontos merre megyünk csak együtt legyünk. 
Beszélgettünk mindenről. Hazakisértem és számot cseréltünk. 
Ahogy sétáltam haza sokat gondolkodtam róla rólunk rólam Vajon kész vagyok rá? 
Arra hogy szerelmes legyek. Megtapasztalni amiben már nem hiszek és rég nem éreztem?
Mert ha megnyílok úgy igazán akkor onnan már nincs visszaút. Az idő majd eldönti. 
Nekem csak a szex miatt nem kell. Olyar minden sarkon találok. Nekem egy múzsa kell.. 
Aki megváltoztat és általa én a világot megváltoztatom, érte.
Sokat találkozgattunk utána. Hoztam a formámat de csak felszínesen.Csak nyomokban voltam önmagam. 
Nem mertem megnyílni elvégre is még nem jártunk csakmint két barát találkozgattunk. 
Egyik nap amikor ültünk egy padon megcsókóltam úgy meglepődött hogy felugrott és azt mondta 

- Most mennem kell! -és elsietett. 

Nem értettem elvégre is ő kezdeményezetta bár előtt de etudtam annak hogy csak szeszélyes. 
A csókja mégis olyan édes volt mint a gáz adás a Ferrariban. Apró mégis meindent elsöprő. 
Őt legalább is elsöpörte. Ott maradtam egyedül és eszembe jutott hogy a táskámban van még egy sör. 
Már nem volt hideg de megmentette a napomat. Eltelt két- három nap mire ismét felkeresett. 
Ismét a bár előtt várt. Elindultunk szótlanul egymás mellett. 
Gondoltam majd megmagyarázza elvégre is ő hagyott faképnél. 
Megállt és a szemembe nézett. 

- Lehetek őszinte? kérdézte 
-Ragaszkodom hozzá-válaszoltam úgy mintha tudnám mit akar mondani. 
-Mást szeretek! 
-Ennek örülök! válaszoltam humorosan miközben arra gondoltam hogy milyen jó hogy nem lettem szerelmes mert akkor nem lett volna ilyen könnyű. 
Ugyanakkor rossz is volt mert ebben több volt mint ennyi. 

-és ismerem? kérdeztem nem is tudom miért 
-Nem ő a volt pasim. pot előtte szakitottunk mielőtt megismertelek. 
Aztán mikor megcsókoltál rájöttem még mindig őt szeretem. 

-akkor csak játszottál velem? Vagy ilyen pótlék féle voltam? 

-nem szó sincs róla. Te teljesen más vagy mint ő. Csak tudod milyen a szerelem. 

-Szerencsére már nem ! 

Elbúcsúztam és eltüntem az éjszakában. Soha többé nem láttam őt.