A döntés

Figyelmetlen voltam. Csak át akartam kellni az úttesten. Egy autó aminek rosszul mértem fel a sebességét. Elütött.
Úgyan úgy álltam tovább az út közepén csak a testem repült távolabb. Odarohantam és láttam valószínüleg már halott vagyok.
A meggyötört és összetört testemet figyeltem. Soha sem haltam még meg és nem tudtam most mi lesz. Nem tudtam mit tegyek csak néztem az egyre sokasodó tömeget és a riadt tekinteteket.
Egyszer csak valaki megszólit. Az út túloldalán a buszmegállóból kiabált egy öregember.
-Hé fiacskám! -szólitott meg.
Zavaromban nem tudtam mit is kéne válaszolnom.
-Rám gondol uram? -kérdeztem meglepődve.
-Nem mögötted áll egy másik halott is neki kiabálok!
Megfordultam hátha nem is haltam meg. De rájöttem hogy rám gondolt. Amint észre vette hogy figyelek rá elindult felém.
Egy fehér ruhás görnyedt öregember volt. Térdig érő fehér szakállal és fehér bottal. Kezében pedig valami papirt tartott.
Úgy nézett ki mint egy varázsló. Közben átért az úton és hozzám lépett.
-Milyen érzés? -kérdezte gúnyosan.
-Hát most vagyok először halott és... de te ki vagy?
-Az most nem lényeg! Látod ezt a papírt?
Egy színes papír volt a kezében.
-Persze de mi ez?
-Ez a temetésed szórólapja, a hátoldalán meg egy rövid statisztika az életedről.
Rajta volt a lapon a nevem, hogy miben haltam meg még az is hányan lesznek a temetésemen.
És kik fognak legjobban sírni. Sőt még az is hogy kik nem lesznek ott. De a dátum hiányzott.
-Ezen nincs dátum! -mondtam.
-Tudom, ezért vagyok itt! Két választásod van. Van nálam két papír. Az egyiken a temetés a másikon az élet van.
Ha a halált választod megnézheted mi lett volna ha életben maradsz. Ha viszont az életet választod akkor kapsz egy papírt amire a vágyaid lesznek irva.
Olyanok amik csak később jönnek vagy nem is mertél álmodni róluk.
-Ha a halált választanám akkor hová jutnék? Menny vagy pokol?
-Ha átmegyünk a túloldalra majd jön egy busz és az oda visz ahová kell.
Azt hittem könnyű lesz dönteni de még is elgondolkodtam rajta. Mérlegeltem hosszú perceken át.
-És ha az életet választom akkor felépülök vagy lebénulok?
-Ez egy olyan kockázat mint amilyen a túloldalon várna.
A tömeg egyre gyűlt a testem köré. Hangokat nem hallottam. Csak az öreg hangját. Sehol sem hallottam még ilyen csöndet.
Mintha a világ elnémult volna. Még a szívem sem vert és levegőt sem vettem.
Megjött a mentő és elkezdtek újra éleszteni.
-Na mi lesz? Jössz vagy maradsz?-kérdezte kissé sűrgetően. -Minnél tovább vársz annál jobban romlanak az esélyeid.
Vártam egy kicsit a valasszal.
-Tudod mit! Az életet választom. Annyi minden vár még rám! És előbb utóbb úgy is találkozunk még.
.Tessék itt a papír az életről! Ha akarod megtarthatod a másikat is hátha kiderül belőle ki az aki igazán szeret és ki az akire ügyelned kell hogy el ne veszítsd!
- Köszönöm és remélem legalább még hetven évig nem találkozunk,
-Ezt még én sem tudhatom! De nem rajtam múlik.
Amint eltűnt az öreg zsebre raktam a papirokat. Éles fájdalmat éreztem. Hirtelen minden zajos lett. Vert a szívem tágult a tüdőm.
Fájt minden végtagom mégis mosolyogtam. A mentősök tanácskoztak a tömeg zajongott. De nem zavart mert tudtam jól döntöttem bármi is lesz és tudtam a két lap ott van a zsebemben.