Ne bánd fiam már, aki elhagyott,
amerre ő jár, nem a te utad,
ne járj utána, ha ő másra vár,
csak tékozlod energiáidat!
Aki elhagyott téged, nem szeret,
sóhajts tehát és máris menj tovább,
előre nézz, és építsd újra fel
szép álmaidnak fényes városát.
Azt, hogy többé ne gondolj rá soha,
nem mondhatom - hiába mondanám,
hisz azzal már, hogy megszeretted őt,
életednek részévé vált e-lány.
Mégse bánd fiam, hidd el, jól van így!
Nem felejted el, hisz azt nem lehet,
nagy-ritkán, mikor nem lát senki sem,
ejtesz még érte férfikönnyeket.
Ha majd egyszer fiadnak verset írsz,
és vígasztalod egy leány miatt,
gondolni fogsz reá, ki elhagyott,
s szívedben maradt néma áhitat.
Személyes